Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

156 Az országgyűlés képviselőházának . arról van szó, hogy nincs miből adni, nem arról van szó, hogy nem lehetne adni azoknak, akik dolgoznak, mert hiszen az is, aki dolgozik, hihetetlen alacsony bérért dolgozik, az sem tud megélni és ha valami munkanélküliség éri, ha két-három hétig munka nélkül van, az olyan csapás reá, hogy azt két évig nem bírja behozni. mert abból a bérből, amit kap, még ha dolgozik. sem képes életét fenntartani. Rendel kezesemre ál'anak a hivatalom statisztikai adatok arról, hogy a mai Magyarom szag területén 1918-ban 219.282 munkás dolgozott a gyárakban és ezek termeltek 1904 millió pengő értékű árut. 1926-ban dolgozott 210.428 munkás és termelt 2191 millió pengő értékű árut, 1927-ben dolgozott a gyárakban 246^316 munkás és termelt 2748 millió pengő értékű árut. Vagyis mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a termelt áru értéke 1927-ben 44%-kal volt több, mint 1913-ban, ezzel szemben azonban a munkások létszáma csak 12%-kal volt több. Előttem van 13 ipari vállalat mérlegének .eredménye. Nem kell külön magyaráznom, hogy a mérleg tulajdonképpen minek az eredménye már. A mérleg nem a tényleges eredmény tükre, hanem a mérleg az, amit a nyilvánosságra szánnak, amiből már többet Etem lehet a különböző tartalékalapokra, leírásokra, meg nem tudom mikre fordítani, (Zaj a szélsőbaloldalon,) tehát ami tisztán van. 13 vállalat, egy és ugyanazon 13 ipari vállalat nyeresége volt 1925-ben 8,589.000 pengő. 1928-ban 10.0 millió pengő. 1927-ben 13.5 millió pergő, vagyis a nyereség két-három év alatt, 1925-től 1927-ig 58.8 millió pengő. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Peyer Károly: Tisztelettel kérek 10 pere meghosszabbítást. (Felkiáltások \a szélsőbaloldalon: Megadjuk! — Mozgás jobb felől.) Elnök: Kérem azokat a kéov'selő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik. — Esztergályos János: Többség! — Jánossy Gábor: Nem biztcs! — Zaj.) A Ház a meghosszabbítást megadta. Peyer Károly: Tehát 1925-től 1927-ig 58^8%-kal emelkedett ezeknek az ipari vállalatoknak nyeresége. Ha megnézzük, hogy ugyanaz alatt az idő alatt az ipari munkás mit keresett, akkor azt kell látnunk, hogy a hivatalos statisztika szerint 1913-ban egy munkásra esett átlagban 1442 pengő évi munkabér, 1926-ban 1375 pengő, 1927-ben 1462 pengő. Ha azonban ennek a munkabérnek vásárló képességét átszámítom — mint ahogy azt kell számítanom, hogy mit tudok érte vásárolni —, akkor kitűnik, hogy 1462 pengő csak 1035 pengő békebeli vásárló értékének felel meg, vagyis a békebeli 1462 pengővel szemben ugyanekkora összegnek ma csak annyi a vásárló értéke, mint a békében 1035 pengőé volt. Ha azonban figyelembe veszem azt, hogy a létminimumhoz viszonyítva milyen ma a munkás helyzete, alkkor azt kell látnom, hogy míg 1925-ben egy szakmunkás a létminimumnak 62.5%-át kereste meg, addig ma csak 58.3%-át keresi meg, vagyis kereseti viszonyai fokozatosan leromlottak. A szerint a statisztika szerint, amelyet a Szakszervezeti Tanács vezet és amelynek a pontosságát elismerik az érdekeltségeik, egy öttagú család létminimuma 73:82 pengő. Ha pedig azt nézzük, hogy a gyengébben^ díjazott segédmunkások, vagy a nem szakképzett munkások átlagos keresete hetenkint csak 30 pengő körül mozog, a nőmunkásoknál pedig esetleg még ezen is alul 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. maradj, akkor nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy ma egy ipari munkás annak, amire tulajdonképpen szüksége volna, csak felét keresi meg. Hogy másik felét miből tudja pótolni, az rejtély, amelyre esetleg felvilágosítást tudna adni az öngyilkosok statisztikája,^ a betörések, a lopások számának emelkedése, a tuberkulózis, a 'kórházak, a szegényházak és egyéb ilyen intézmények és az elöljáróságok, ahova dolgozni tudó, erős, egészséges emberek járnak nap-nap után kérni két-három pengőt, vagy talán azok az ebédeltetési akciók, ahova dolgozni tudó emberek járnak, hogy ott legalább egy meleg levessel fel tudják üdíteni magukat, bár abban sincs valami sok tápanyag. A mezőgazdaságban alkalmazott munkasok helyzete ugyanilyen szomorú, vagy talán még szomorúbb. Itt vannak előttem adatok, amelyeket az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara állapított meg. E szerint Baranya megyében az év első negyedében a férfi napszámbér 1.50 pengő, a másod"k negyedébe*' 250 pengő volt; Tolna megyében a férfi, napszám az év első negyedében 1.50—2.50 pengő yolt, második negyedében — nevezzük aratási időnek — 2—3.20 pengő, harmadik negyedében pedig 3—6 pengő; Zala megyében pedig az aratási időben a férfi napszámbér 3—4 pengő volt. Amikor ilyen béreket látunk hivatalos kimutatásokban, akkor'meg kell debbernünk és azt kell kérdeznünk: meddig hajlandó tűrni a kormány azt. hogy egyes ipari vállalatok a tetszésükre bízott munkaerőt olyan korlátlanul kizsákmányolják, mint ahogy ma látjuk. Míg az egyik oldalon az ipari vállalatok nyereségüket két év alatt 58%-kai emelték, ezzel szemben a munkás létminimuma leszállt már az előző időben is rossz megélhetésről, 62.5%-ról ugyanabban az időben 58.3%-ra. Nyomatékosan hívom fel a kormány figyelmét azokra a jelenségekre, amelyeket kinn az országban látni lehet. Ne dugja senki a fe-jét a homokba, mert a (munkanélküliség itt van, akár letagadják ezt, akár nem tagadják le. Nem lehet ezt a kérdést elintézni azzal, hogy egyes lapok, amelyek a kormánynak szívességet akarnak tenni, hallgatnak erről a kérdésről. Ezt nem elhallgatással lehet elintézni, hanem el kell intézni. Gondoskodni (kell arról, hogy azok, akiknek^ munkájuk van, legalább a rendes megélhetésüket biztosító bért tudják megkapni, azokról pedig, akik munka nélkül vannak, az államnak és a társadalomnak kell gondoskodnia. Vagy úgy kell gondoskodni róluk, hogy munkát adnak nekik vagy pedig gondoskodnak arról, hogy az alatt az idő alatt, amíg munka nélkül vannak, valamilyen segélyben részesüljenek. Interpellációmat a kormányhoz intézem és ismételten nyomatékosan kérem, fontolja meg mindazt, amit én ebben a kérdésben elmondtam; ne bízza azt az. utcára, hogy majd az utca provokáló hangja késztesse a kormányt arra, hogy az utolsó percben valamelyes intézkedést tegyen. Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Györki Imre képviselő úr interpellációja. Kérem annak szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpelláció a miniszterelnöik úrhoz az egyke kérdésében. Miután a miniszterelnök úr az egyke ellen való küzdelmet a kormány programúi egyik sarkalatos pontjának hirdeti, összeegyeztethetőnek tartja-e a miniszterelnök úr azt, hogy a munkanélküliség és az önhibájukon kívül