Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Az országgyűlés képviselőházának 245, ülése 1929 január 30-án, szerdán. 157 munkaihiányban szenvedő családok sorsának enyhítése érdekében a kormány eddig semmiféle hatékony törvényhozási intézkedésre sem volt kapható. Budapest, 1929 január 28. Györki Imre, képviselő». Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! A mai ülésen az interpellációk előterjesztése során Szilágyi Lajos t. képviselőtársam interpellációjának elmondásával kapcsolatban érintette a miniszterelnök úrnak Debrecenben elmondott beszédét és hiányolta, hogy a beszédben elmondott egyes programmpontok megvalósítása tekintetében nem történt semmi intézkedés. Én is a miniszter úr egyik ilyen nyilatkozatával alkarok foglalkozni, amely az országgyűlésnek 1927. november 11-én tartott ülésén hangzott el, amikor is a miniszterelnök úr foglalkozott az egyke problémájával és ezzel kapcsolatban a családi intézmény védelmével is. Felszólalása kapcsán a miniszterelnök úr elismerte ennek a kiékelésnek nagy border éjét és maga megjelölte azt az utat és módot, amelyen a kormánynak haladnia kell akkor, ha a családi intézmény védelmét valóban meg akarja valósítani és az egyke ellen meg ekarja tenni azokat az intézkedéseket, amelyek enn k a fájdalmas betegségnek vagy tünetnek a meggátlására feltétlenül szükségesek. Kezemben van az említett ülésnek naplója, amelyben a miniszterelnök iir ns«agezve az ülésen elhangzottakat hangoztatja, bogy: (olvassa): «. . . ezennel bejelentem, hogy a hitbizomány reformjával kapcsolatban és egy időben a kormánynak az a terve, hogy egy átfogó törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé, amelyben az egykével mint népbetegséggel külön rendszabályok megállapításával kív'n foglalkozni. Abban igaza van t. képviselőtársamnak, hogy az egyke az ország egyes részeiben, különösen a városokban nem speciális rendszabályokat, hanem általános átfogó gazdasági és szociálpolitikát feltételez. Legyen meggyőződve az én t. barátom, hegy minden egyes lépésünknél a jövőben is úgy, mint eddi«- — de a jövőben, ha lehet, fokozottabb mértékben, amennyiben azt az ország pénzügyi helyzete megengedi — minden szociális intézkedésünknél tekintettel leszünk elsősorban erre a kérdésre, amely a nemzet szempontjából olyfn nagyjelentőségű. Ami az én t. barátom által felvetett két kérdés közül az Örökösödési törvényt illeti, erre már kitértem. Ami a családi pótlékot illeti és egy új bérrendszert, ameV az egész gazidlasátri életben keresztülvi^ndő volna, természetszerűleg elsősorban az állami életben: ezzel a kérdéssel az én fefegásom szerint is komolyan és behatóan kell foglalkozni.» Több mint ötnegyed éve annak, hogy a miniszterelnök úr ezt a beszédét elmondotta. A beszédében foglaltak megvalósítására azonban egyetlen egy intézkedés azóta nem történt. Ebből mindenki, aki itt van a Házban, vagy aki a Házon kívül is van, megítélheti a miniszterelnöki nyilatkozatnak és a miniszterelnöki programmnak komolyságát és megállapíthatja azt, hogy mennyit ér egy miniszterelnöki nyilatkozat, amely egy fontos kérdésben itt a parlamentben elhangzik és amely kérdésnek megoldását a maga részéről is szükségesnek tartja és megjelölni azt az utat és módot, amelyen ezt a kérdést rendezni kell. Nem akarok a kérdésnek sem kulturális oldalával, sem rendészeti problémájával foglalkozni, de nem akarok a kérdésnek büntetőjogi odalával sem ezúttal foglalkozni, hanem tisztán csak abból a szempontból bírálom és akarom elbírálni a kérdést, hogy vájjon mennyire lenne szükséges az ország népességének megmentése érdekében, ha a miniszterelnök beváltaná azt az igéretét, amelyet a parlamentben tett. Ennek az igéretbeváltásnak egyik kelléke az lenne, hogy itt elsősorban a hitbizományok kérdésének rendezésére törvényjavaslatot nyújtana be és gondoskodnék annak letárgyalásáról, ezzel kapcsolatban pedig benyújtaná és letárgyaltatná a kormány a becsületes földreformot, mely ugyancsak alkalmas lenne arra, hogy munkaalkalmat teremtsen. (Farkas István: Az egykének egyetlen ellenszere a földreform!) Azonkívül gondoskodjék a kormány arról, hogy az ország területén meglehetős nagy mennyiségben lévő és terméketlen területek termékennyé tételére a szükséges intézkedéseket tegye meg. Ha a kormány legalább is ezen a három ponton teljesítené kötelességét, akkor komolyan felvethetné azt a programmot, amelyet az 1927. november 11-én tartott ülésen itt megjelölt, és akkor az egyes képviselőkre is állana és állhatna az a feladat, amelyet a miniszterelnök úr nemcsak megjelölt ebben a beszédében, hogy az egyke kérdésével szemben fel kell venni a társadalom minden rétegében a propagandát és a propaganda útján is kell küzdeni az egyke-rendszer ellen. T. Ház! Kérdem azonban, hogy amikor ebben az országban a gazdasági helyzet a kormiáiny helytelen gazdasági politikája fontán állandóan romlik, amikor ebben az országban azt látjuk, hogy akár ipari, akár szellemi munkások között olyan nagy tömegben élnek munkanélküli emberek, akik elhelyezkedni képtelenek, éppen a kormány helytelen gazdasági politikája folytán, akkor lehet-e és szabad-e az egyke elleni propagandát továbbra is megvalósítani úgy, mint azt a miniszterelnök úr szükségesnek tartotta; Vagy helyesebb lenne, ha az a mai állapot fenntartásával, a meglévő emberanyagnak munkaalkalmakkal való ellátása történnék, és gondoskodnék a kormány arról, hogy a született eryermekek legalább is az életnek megtartbatók legyenek, felnevelhetők legyenek, és munkaképes embereket tudjunk azokból nevelni. A helyzet azonban, ha az^ ország állapotát szigorúan figyelembevesszük, éppen az ellenkezője. Ellenkezője a helyzet, mert akár a városi népességet, de még inkább ha a mezőgazdaságban és kint a falun, a kisvárosban élő lakosságnak születési és halálozási statisztikáját figyelembevesszük, akkor láthatjuk azt, hogy nem is az a nagy baj ebben az országban, mintha a születések száma nem lenne elég magas, hanem inkább az a bai. hogv a megszületett o-vermekeket lehetetlen felnevelni ; azok elpusztulnak, még mielőtt felnőtt emberek lennének. Elousztulnak, mert részben a gazdasági viszonyok olyanok, hogy lehetetlenné teszik a szülők számára, hogy apró gyermekeiket felneveljék, másrészt a szociális helyzet olyan, hogy tűrhetetlenné teszi a többgvermekes család felnevelését. A kormány első kötelessége lenne, amit ugyancsak már beígértek, hogy a szociális biztosítást kiterjesztik a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkások^ (Úgy van! TJay van! a baloldalon.) Ha a kormány komolyan akarja megvalósítani az egvke elleni propagandát, akkor ennél hathatósabb propagandát nem tud ebben az országban megvalósítani, mintha a közegészségügy rendezésével odahat, hogy a megszületett gyermekeket egészséges nemzedékké lehessen felnevelni