Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-245
Àz országgyűlés hépviselöházánah 2Szilágyi Lajos : T. Ház ! A kereskedelemügyi miniszter úr említette az összehasonlítást az idegen államokban lévők helyzetével. Betű. szerint, illetve a számjegyek rideg megtekintése szerint, első látásra tényleg úgy tetszik, hogy Magyarországon jobban vannak honorálva az alkalmazottak, ez azonban a valóságban nem áll fenn. Ez csalóka helyzet (Ügy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) annál az egyszerű oknál fogva, mert a pontos statisztikai adatok szerint (Felkiáltások a baloldalon : Itt magas a lakbér l) Ausztriában a lakbéreket nem számítva 18%-kal könnyebbek a megélhetési viszonyok. Méltóztassanak tehát 18%-ot levonni, akkor kapja az ember a tiszta képet. Ami pedig á többi államokat illeti, — amit el is ismert részben a miniszter úr — (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : A társulat ismerte el! Azt citáltam !) egy ugyanolyan rangú, ugyanolyan szolgálatot teljesítő dunagőzhajózási tisztnek, akinek Magyarországon 188 pengő az ossz járandósága, Bajorország területén 301 pengője van, Csehszlovákia területén 206 pengője van, Szerbia területén 232 pengője van. És így tovább az egész vonalon fel tudnám sorolni az adatokat. Bajorország, Csehország és Szerbia területén tehát, még a számjegyeket ridegen tekintve is, sokkal magasabb járandóságuk van az ugyanolyan szolgálatot teljesítő embereknek. Ezt félreértések elkerülése végett és^ az interpelláció súlyának és jelentőségének érdekében szükségesnek tartottam a miniszter úr felszólalása után megjegyezni. Egyébként nyugodtan és türelemmel várom azt a nyilatkozatot, amelyet a kormányelnök úr fog ebben a kérdésben megadni. Elnök : Kocsán Károly képviselő úr kíván egy kérelmet előterjeszteni. Kocsán Károly: T. Képviselőház ! Tekintettel arra, hogy a kultuszminiszter úr interpellációm elmondásánál személyesen óhajt jelen lenni és érdemleges választ adni, ez alkalommal más irányú elfoglaltságára tekintettel kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) A ház a kérelemhez hozzájárult. Következik Szilágyi Lajos képviselő úr interpellációja a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz, valamint a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): Interpelláció a m. kir. népjóléti és a pénzügyminiszter urakhoz. I. A m. kir. népjóléti miniszter úrhoz ! Van-e tudomása az igen t. népjóléti miniszter úrnak arról, hogy számos vállalat azért nem kívánja a nyugdíjpénztárát elismertetni, mert abban a feltevésben él, hogy az 1923. évi VIII. te. 36. § határozmányait a kormány nem óhajtja végrehajtatni? Hajlandó-e a népjóléti miniszter úr az alkalmazottak speciális védelme érdekében ezt a kérdést a törvényhozás előtt tett Ígéretének megfelelően minisztertanács elé vinni és odahatni, hogy minden nyugdíjpénztár ellenőrzés alá kerüljön ? II. A m. kir. pénzügyminiszter úrhoz ! Van-e tudomása az igen t. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az 1923. évi VIII. te. végrehajtására kiadott 196/1923. sz. kormányrendelet az idézett törvénycikk 36. §-ára nem intézkedett, ennek végrehajtását függőben hagyta és emiatt az alkalmazottaknak semmi biztosítékuk nincsen >. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 151 arra nézve, hogy a jövőben esedékes nyugdíjukat valóban meg is kapják ? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr arra az elvi álláspontra helyezkedni, hogy valamennyi vállalati nyugdíjpénztár ellenőrzést igényel és hajlandó-e az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak ellenőrzésére a szükséges rendelkezéseket a maga hatáskörében sürgősen kiadni, esetleg pedig hozzájárulni ahhoz, hogy ezen ellenőrzési jogkör is a népjóléti miniszter úrra ruháztassák ? Végül tisztelettel kérdezem : nem tartaná-e kívánatosnak az igen t. pénzügyminiszter úr az el nem ismert vállalati nyugdíj kiegészítő pénztárak ellenőrzését olyanképpen megoldani, hogy ezeknél a nem önálló jogalanyként működő nyugdíjpénztáraknál az alkalmazottak igényeinek fedezetére szolgáló tőke a pénzügyminisztérium, illetőleg a Pénzintézeti Központ által centralizálva kezeltetnék ? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Egy olyan kérdésről van szó, amely 12.000 magánalkalmazottat érint, még pedig a legszorosabban. Erről a kérdésről kapuzárás előtt, a karácsonyi szünetünk előtti utolsó ülésnapon már szó volt, akkor azonban a miniszter urak érdemben nem nyilatkozhattak ebben a kérdésben. Már pedig itt világosságot kell teremteni azért, mert ma január 30-ika van és holnap, január 31-ével lezárul a lehetősége annak, hogy valamely vállalat a nyugdíjpénztárát a népjóléti miniszter úr által elismertesse. Az utolsó 48 órában szólunk tehát még egyszer erről a kérdésről és szólunk azért, mert ha egyhangúlag azon a véleményen vagyunk, hogy az 1927 : XXI. te, s az 1928 : XL. tcikkek oly alkotások, amelyek maradandó emlékűek lesznek évtizedekre kihatóan, az utókorra is, akkor keresnünk és kutatnunk kell, hogy az igen t. kormány ennek a két törvénynek végrehajtási utasítását miként adta ki. Ha azt látjuk, hogy -a kormány múlt évi december hónap 12-én kiadta rendelkezését az elismert vállalati nyugdíjpénztárakra vonatkozóan és ha arra gondolunk, hogy az elmúlt esztendőkben letárgyaltuk a magánalkalmazottak nyugdíjvalorizációjáról szóló törvényjavaslatot» letárgyaltuk a valorizációs törvényjavaslatot s letárgyaltuk azt a két törvényt, amelyet Lex Vass I-nek és Vass II-nek nevez a köztudat, akkor keressük és kutatjuk, honnan ered az, hogy az 1923. évi VIII. te. 36. §-ának végrehajtási utasítását, vagyis a biztosító magánvállalatokra vonatkozó részt a mai napig a kormány még nem adta ki, holott csak azzal halogatta a végrehajtási utasítás kiadását, hogy nem akar elébe vágni a nyugdíjvalorizációs, a valorizációs és az öregség biztosítási törvényeknek. Ezeket már mind megszavaztuk, következnék tehát most már a tiszta helyzet megteremtése az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárakat illetőleg is. Én már tavaly, a tárgyalás során azt kértem az igen t. kormánytól, hogy valamilyen ellenőrzés legyen. Nekem mindegy, hogy milyen ellenőrzés, de legyen valamilyen ellenőrzés, mert a magánalkalmazottak érdeke megköveteli, hogy necsak az elismert nyugdíjpénztárak, hanem az el nem ismert nyugdíjpénztárak is kontroll alatt legyenek. Sajnálom, hogy az igen t. kormányt érveléseimmel meggyőzni nem tudtam. Szerettem volna, ha az igen t. népjóléti miniszter úr ellenőrzése alá került volna minden nyugdíjpénztár, tehát valamennyi el nem ismert nyugdíjpénztár is. idevonatkozóíag azonban javaslatot annak idején azért nem tettem, mert a népjóléti miniszter úr publikálta itt, hogy nincs felhatalmazása, hogy a kormány nevében ehhez az indítványhoz