Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

ISO Az országgyűlés képviselőházának merné!?) Tudatosan használtam ezt a kifejezést, mert oly hatalmak befolyását kell, hogy letörje ez a törvényjavaslat, amely hatalmakkal megbirkózni az igen t. miniszter úr egymagában majd nem is fog bírni, de viszont ott leszünk akkor mögötte mindannyian (Ügy van! Ugyvan! a jobboldalon.) és segitünk majd neki, ha ezek az óriási nagy hatalmak felvonulnak, hogy a kormánnyal újra elhalasztassák ennek a törvényjavaslatnak tető alá hozását. Az igen t. miniszter úr meg lehet róla győződve, hogy politikai pártkülönbség nélkül ott leszünk mögötte zárt sorokban és olyan védelmet vagy olyan támogatást kap majd részünkről, amelyet mint miniszter nem is értékelhet eléggé. Legutóbb a magánalkalmazottak egész tömege tartott nagygyűlést a régi képviselőházban. A nagygyűlésen jelen voltak az összes minisztériumok kiküldöttei; a kereskedelemügyi minisztériumból is ott volt — ha jól tudom — dr. Hallá Aurél miniszteri osztálytanácsos. Kell. hogy a miniszter urak jelentést kaptak légyen arról, milyen férfias magatartást tanúsítottak az ott jelen volt elkeseredett tömegek és kell, hogy jelentést kaptak légyen arról, mennyire fékezték indulataikat és mennyire igyekeztek úrrá lenni elkeseredésükön. Egy ilyen magatartású nagygyűlés következménye azonban nem lehet az, hogy a nagygyűlés határozata irattárba kerül, hanem csak az lehet következménye — amit tudomásom szerint a népjóléti miniszter úrnak a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett 5.630. számú átirata is tartalmaz —, hogy az illetékes tényezők is elismerjék, igenis elérkezett az ideje annak, hogy a nagy elkeseredés, a nagyfokú elégedetlenség leszerelése végett is mielőbb a törvényhozás elé kell juttatni a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatot. Elnök {csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék most már beszédét befejezni. : Szilágyi Lajos : Mély tisztelettel kérem az egész kormányt s élén a miniszterelnök urat, méltóztassék ezt a kérdést úgy kezelni, mint százezer magánalkalmazottat a legközvetlenebb közelről érintő kérdést, amelynek elintézése halasztást semmi tekintetben nem szenvedhet. (Helyeslés.) Elnök : A kereskedelemügyi miniszter úr kivan szólni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : T. Képviselőház ! Bár a képviselő úr a miniszterelnök úrhoz intézte interpellációját, két pontra nézve mégis bátor vagyok most rögtön nyilatkozni. Az egyik a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslat kérdése. Ez a minisztériumban folytonosan munka alatt áll s azt hiszem, néhány héten belül legalább is a minisztertanács elé tudom hozni, de remélem, a Ház elé is. (Általános helyeslés.) Az elhalasztódás mindig akkor mutatkozik, amikor a javaslat megvan egyoldalúan az egyik minisztérium részéről ; mikor azután a interminiszteriális tárgyalások megindulnak, természetesen különböző szempontok érvényesülnek és azoknak kiegyenlítése bizonyos időt vesz igénybe. Abban azonban egyek vagyunk, hogy ezt a magántisztviselők jogviszonyát szabályozó törvényjavaslatot végre-valahára tényleg a törvényhozás elé kell hozni, (Helyeslés.) Ami a Duna Gőzhajózási Társaság kérdését illeti, nem akarok mindazokra a vádakra reflektálni, amiket a képviselő úr felhozott, mert elvégre azok olyan pontok, amelyekre én közvetlenül hiteles feleletet adni nem tudnék. Egy pontban azonban azt láttam, hogy a képviselő úr határozottan téves információból indult el. Azt kívánja, hogy a társaság magyarországi alkalmazottainak megélhetési lehetőségét legalább is 245. ütése 1929 január BO-án, szerdán. ausztriai, németországi — és így tovább — alkalmazottainak életszínvonalára emelje és azon tartsa. Nálam vannak az összehasonlító táblázatok a Magyarországban és az Ausztriában fizetett járandóságokról. Magyarországon egy kisegítő szolga, hídőr stb. kap 210'15 schillinget — minden schillingre van átszámítva az osztrákokkal való összehasonlítás végett —, Ausztriában kap 183'60 schillinget. A magyarországi tehát 9%-kal többet kap. Egy F. osztályú irodatiszt kap nálunk 212*86 shillinget, Ausztriában kap 194*62 schillinget ; a magyarországi tehát 9%-kal többet kap. Egy I. osztályú G. 1. segédtiszt Magyarországon 10%-kal kap többet, mint Ausztriában ; egy felügyelő Magyarországon 17%-kai, egy G. 5. főfelügyelő Magyarországon 15%-kai és egy központi első osztályú felügyelő 12%-kal kap többet Magyarországon, mint Ausztriában. Ügy látszik tehát, hogy vagy a képviselő úr téves információt kapott, vagy engem informált volna tévesen a Dunagőzhajózási, amit én teljesen kizártnak tartok. Ebből az látszik, hogy Ausztriában nem jobbak a fizetések, sőt rosszabbak, mint minálunk. Németországban és Cseh-Szlovákiában tényleg többet kapnak az illetők, az index-szám arányában azonban állítólag ugyanaz a szám jön ki. A kollektív szerződésre vonaikozólag is más az az információ, amit én a Dunagőzhajózásitól kaptam, mint amit Szilágyi igen t. képviselő úr kapott. 1923-ban kötötték meg a kollektív szerződést, mely úgy szól, hogy felmondásig érvényes s ez a kollektív szerződés ma is fennáll. Ennek volt egy kiegészítője 1927-ben, amikor is bizonyos béremelések történtek. Ezzel szemben az alkalmazottak azt nyilatkoztatták ki, hogy amennyiben lényeges drágulás a megélhetési viszonyokban nem következik be, ők semmiféle bérmozgalmat nem indítanak meg és eziránti kötelezettségüket 1928 végéig vállalták. Igaz az, hogy volt vitatkozás a társulat és az alkalmazottak között- Az alkalmazottak azt mondták: van drágulás; a Dunagőzhajózási pedig különböző indexekre hivatkozva azt mondotta: nincs drágulás. Ha itt nézeltérés van, akkor a kollektív szerződésben nem lévén intézkedés arra, hogy vitás esetekben ki dönt, ezt a kérdést a bíróságnak kell eldöntenie. Odáig azonban nem juthatott el a dolog, mert ez a jegyzőkönyvi megállapodás 1928. évvel véget ért, és tovább fenn nem áll. Fennáll a kollektiv szerződés, amely azonban ebben a bérkérdésben nem intézkedik, úgyhogy most már tulajdonképpen nincs is vitatkozás a kollektív szerződés alapján, hanem lehet bérdifferencia munkaadó és munkavevő között. A legnagyobb megdöbbenéssel hallottam azonban azt, amit a lakbérről tetszett mondani, hogy t. i. ők a lakbért beszüntetik abban az esetben, ha az illetőnek nem a társulattól adott, tehát úgynevezett természeti lakása van, hanem ha egyáltalán van valami lakása. (Szilágyi Lajos : Eta például valamit örökölt !) Ha ez igaz — én nem tudom, úgy van-e —, ez természetesen csak elítélendő és noha ki kell jelentenem, hogy közvetlen jogom a belenyúlásra nincs, én mégis mindent el fogok követni, hogy ezt a kérdést megvizsgáltassam és azután abban az értelemben hozzam dűlőre, hogy ilyen módon a lakbért ne szüntessék be. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Minthogy a miniszter úr választ nem adott és a miniszterelnök úr, akihez az interpelláló képviselő úr interpellációját intézte, nincs jelen, az interpelláció ki fog adatni a miniszterelnök úrnak. Szilágyi Lajos : Félreértett szavaim valódi értelmének helyreigazítására szót kérek. Elnök : A szó a képviselő urat megilleti-