Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

146 Az országgyűlés 'képviselőházának terhek ellensúlyozására a kiegyenlítést úgy csinálta meg, hogy abból végeredményben számára körülbelül 400.000 pengőre tehető többjövedelem származott volna, de ki fogom mutatni, hogy ez nem mind emeléssel, hanem tényleg arányosítással történt és vannak ebben a tarifában süllyesztések is. (Gál Jenő : Süllyesztés, az van!) A legjobban szeretném az egész táblázatot felolvasni és pedig azért, mert aki elfogulatlan panaszttevő hozzám érkezett és ezt a táblázatot látta, azt mondotta: tény az, hogy nemcsak emelések vannak, hanem ár -sökkenések is. Megjegyzem, hogy egyes menetjegyeknél azt hiszem, tévedett az igen t. képviselő úr, mert egyes menetjegyeknél emelések, de süllyesztések is vannak, a bérletjegyeknél pedig igen lényeges csökkentések. Méltóztassék megengedni, hogy pár szemelvényt itt felhozzak. (Halljuk ! Halljuk !) Menetjegy: Ferenc József laktanya 20, maradt 20, Rákosfalva 28, emelkedett 30-ra, Cinkotai Nagyitce 48-ról lement 40-re. (Fábián iléla : Mi az 40?) Fillér. Rákosszentmihálynál emelés van 48-ról 60-ra. Azután jönnek itt tényleg emelések, amelyek helyenként elég erősek is. Vannak a nagyobb távolságokban is ilyen tételek, pl.: 40-ről 50-re, 28-ról 30-ra. Egyáltalában nem horribilis emelések. Most méltóztassék meghallgatni a rendes árú havibérletek árát rjengőkben — ismét a régi tarifát olvasom először: Ferenc József laktanyánál a régi 12*90, az új 8; Rákosfalva 12'90, az új 12; Cinkotai Nagyitce 2110, az új 15! Rákosszentmihály 21*10, az új 18; Rákospalota Szabadság-tér 37*80, az új 22. (Fábián Béla : Kérem, miniszter úr, itt tévedések vannak!) Dehogy vannak. A havibérletjegy Sashalomnál 21'10, az új 15; Mátyásföld 2110, az új 18. (Farkas István: Kapuszámok!) Azután vannak tarifacsökkentések 30-ról 20-ra, 43-ról 24-re, 12'09-ről 10-re. Ami ezután következik, majdnem mindenütt csupa csökkentés van. (Peidl Gyula : Hallatlan, hogy ez a publikum lázadozik a tarifacsökkentés miatt!) Azután a munkás hetijegyek: 1*80-1*80; 2*40—2*20; 3*36-2*60: 3*84-3. Vannak azonban emelések is. 1'80-ról 3-ra; 3-ról 3'50-re. Itt megint süllyesztés következik: 6-ról 4'50-re; 8*40-ről 6-ra. A tanulójegyeknél majdnem az egész vonalon sülyesztés tapasztalható, azonban igaz, hogy az erősen frekventált pályákon, pl. a Csepelin, ahol 1*80 volt, de ahol teljesen tarthatatlan ez az ár, az emelés bekövetkezett. Eredetileg 3-ra akarták emelni, közbelépésemre azonban ezt a tételt megváltoztatták 2*60-ra. Végeredményben azonban — ha úgy tetszik, a Ház asztalára leteszem ezt a táblázatot — azt kell mondani, hogy igenis történt bizonyos arányosítás. Abból titkot nem csinál senki, hogy bizonyos több bevételre is számítanak, amelyet a közönségnek kell megfizetni. Vizsgáljuk meg, t. Képviselőház, hogy milyen a minisztérium jogi helyzete ezzel az egész kérdéssel szemben ? Az engedélyokirat alapján, amely törvényben van becikkelyezve, a kereskedelmi miniszternek kötelessége ügyelni arra, hogy az egységtételek bizonyos maximum fölé ne emelkedjenek és ezt a maximumot az új tarifa sem érte el egyetlen egy esetben sem. (Propper Sándor : Szóval van remény a további emelésre, ha ön miniszter marad !) Ennek következtében azt a pontot, amelyet közvetlenül megfoghattam volna, nem érték el, miután a maximális tételeket nem érték el. Most azonban van egy általános törvényes rendelkezés, amely azt mondja, hogy a tarifákat a kereskedelemügyi miniszternek jóváhagyás végett be kell mutatni. Itt van egy bizonyos fogantyú a tarifák szabályozására és emelésére. Egészen szigorúan véve, tulajdonképpen itt is csak az volna a kötelességem, hogy megnézzem, hogy 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. ezek a maximális tételeket nem lépték-e át valahol ? Miután sok mindenféle törvényes vonatkozás van, ahol bizonyos befolyást lehet gyakorolni és van mód a kellemetlenkedésre is, természetesen nem helyezkednek mereven arra az álláspontra, hogy azt mondják: csak azt akceptálják a minisztertől, ami az engedélyokiratban benne van és tárgyalásokat lehetővé tesz- Ezek a tárgyalások azonban nem jelenthetik azt, hogy egyoldalúan nézzük csak az egyik érdeket és a másikat ne vegyük figyelembe.^ Hogy meddig szabad elmenni, az az illető egyén elbírálásától függ. Itt kezdődik az én felelősségem, én pedig felelősségem tudatában nem zárkózhattam ei ez elől az emelés elől azért, mert nem akartam megakadályozni az okvetlenül szükséges beruházásokat. Most pedig a Képviselőház bölcs belátására bízom, hogy válaszom elfogadásával szankcionálja-e eljárásomat, vagy pedig azt helytelennek találja?! (Propper Sándor : Kérdezze meg a környék lakosait, miniszter úr!) Az jár hozzám. (Propper Sándor : Annak jelöltje volt a legutóbbi választáson !) Elnök : Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Fábián Béla: T. Képviselőház! Megvallom egészen őszintén, nagyon meg vagyok döbbenve a kereskedelemügyi miniszter úr válasza után. (Propper Sándor : Joggal, az egész országot megdöbbentette !) Meg vagyok döbbenve azért, mert itt egy hatalmas és nagy vállalatról volt szó, amelyikről az ég világán mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy vagyonát nem jól, vagy éppen rosszul mentette át, olyan vállalatról, amelyik régi, rozoga, piszkos kocsikat járat és amely az én értesülésem szerint nagyszerűen keres, mindamellett, hogy csak 3 % osztalékot fizet. A kereskedelemügyi miniszter úr és a t. kormány remélhetőleg tisztában van azzal, hogy a nagyvállalatok nem a részvényesek számára keresnek. (Györki Imre : Ne rágalmazd meg őket, nincsenek tisztában!^ Nem nagyon szoktam a vállalatok kereseti lehetőségeit és azt, hogy keresnek-e vagy sem, abból megállapítani, hogy milyen mérleget mutatnak ki ezek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, mert hiszen látok néhány a helyiérdekű vasútnál hatalmasabb és jobban jövedelmező vállalatot is, amely részvényeseinek még 3 %-nál is kevesebbet fizet, nem azért, mert nem keres, hanem azért, mert nem a részvényesek számára keres. Nem akarom ezt a problémát, amely a magyar kisrészvényes problémája, akit itten igazán nagyon sanyarú helyzetben hagytak (Jánossy Gábor: Tragédia az!), a miniszter úr beszédével kapcsolatban a t. Képviselőház elé hozni- Remélhetőleg lesz erre majd más alkalom. Ellenben azt mondja a miniszter úr: Ott van Budapest környékének sok százezer lakosa. A miniszter úr nagyon fog örülni annak, ha az a lakosság kiharcolja a maga igazát a Hév.-vel szemben (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: A maga előnyét!). Nem is a maga igazát, hanem a maga előnyét! Hogy tud a kisember, még ha nagyszámú is, egy olyan vállalattal harcolni, amelynek a kereskedelemügyi miniszter úr a támogatója? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Nem támogatója, hanem csak igazságos vele* szemben!) Mondjuk így, ahogy a miniszter úr mondja. Hogy tud az a sok százezer kisember egy olyan vállalattal szemben harcolni, amelynek ügyét igazságosnak jelenti ki a kereskedelemügyi miniszter úr? Ez a harc reménytelen. Most, ha azt méltóztatik nézni a t. miniszter úrnak, hogy miért volt tarifális különbözet a Budapest és Soroksár közti vonalon, közölhetem, azért, mert Soroksárnak jobb volt a vasúti össze-