Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Az országgyűlés képviselőházának 2 súlyú nálunk !) De arról meg lehet győződve a t. képviselő ur, és meg lehet győződve a t. Képviselőház is, hogy igenis a legalaposabb, körülbelül egy évre visszamenő tárgyalások előzték meg ezt az elhatározást, amelyhez én egészen őszintén megvallva, nem könnyű szívvel járultam hozzá (Propper Sándor : Egyáltalán nem kellett volna hozzájárulni !), mert hiszen tudtam azt, hogy amint valahol egyeseket érint a tarifaemelés — mert tarifasüllyesztések is vannak —, mindazok, akiknek többet kell fizetniök, természetesen a legerősebben állást foglalnak. És ha csak kényelmi szempontból lehetett volna a kérdést elintézni, akkor mi sem lett volna könnyebb, mint azt mondani, hogy én nem járulhatok hozzá ehhez az emeléshez. Én azonban nem így fogom fel a felettes hatóságok feladatát. Itt arról van szó, hogy a viszonyokat, a félhozott érveket alaposan meg kell vizsgálni s azután még abban az esetben is intézkedni, ha ez esetleg népszerűtlen, de az igazságosságnak megfelel. Ez egy olyan feladat, amely alól közéleti ember nem vonhatja ki magát, ez a kötelesség szomorú folyománya az állásnak, de ez elől kitérni nem lehet. Méltóztassék megengedni, hogy elmondjam, hogy mik voltak azok az indokok, amelyeket a helyiérdekű vasút vezetősége felhozott és amelyeket azután akceptáltunk, úgyhogy bizonyos korrekciók után az új tarifához hozzájárultunk. Először is hivatkozott a helyiérdekű vasút megnehezedett anyagi helyzetére. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az övé ?) Igen, az övé. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az is lehetséges, hogy taktika volt. Ami adat azonban előttünk volt és amit megvizsgáltunk, a következő: A helyiérdekű vasutaknak redukált alaptőkéje körülbelül 3%-ot jövedelmez. Kérdem a t. Képviselőháztól, hogy amikor magánvállalkozásról van szó, 3%-os jövedelmezőség olyan-e, amelyet kielégítőnek lehet mondani 1 (Fábián Béla : Emelje fel a szén árát, mert a Mák. sem hoz többet!) Éppen ez az egyik baja gazdasági életünknek, hogy a különböző társulatok nem tudnak olyan jövedelmezőségre szert tenni* amely azután a részvényeket kelendővé tenné, s a tőzsde nehéz helyzetének oka éppen a dividendapolitika, amely itt abban nyilvánul meg. hogy a tiszta jövedelem 3%-ot ért csak el a redukált alaptőkére nézve, az eredeti alaptőkére vonatkozólag körülbelül 1'5%-ot. Most azonban újabb terhek nehezedtek a társulatra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én itt nem mint ügyvédje beszélek a társaságnak, hanem mint az az ember, akinek ezeket a felhozott érveket meg kellett vizsgálnia. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az első kérdés természetesen financiális alapon elintézhető. (Propper Sándor: A munkások nem tudják megfizetni a tarifát! Nézze meg a miniszter úr, hogy járnak gyalog a munkások! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: A második érvelésük az volt, hogy éppen a zsúfolt vonatok miatt évek hosszú során át a felügyeleti hatóság, a vasúti és hajózási főfelügyelőség folytonosan sürgeti a társulatot, hogy több menetet állítson be, szüntesse meg a vonatok zsúfoltságát, amit természetesen csak úgy lehet megtenni, ha megfelelő kocsikat rendelnek és egész szállítási berendezésüket modernizálják. Ehhez körülbelül 10 millió pengő tőkére van szükség, s a kormány, a pénzügyminisztérium hozzájárult ahhoz, hogy a társulat beruházási célokból ezt a 10 milliót felvegye. Ez az ő állításuk szerint — amelyet én elfogadhatok — 600.000 pengő évi megterhelést jelent kamatban és amortizációban, ami még nem is mutat kedvezőtlen kölcsönviszonyokra. Ennek következtében a zsúfoltság megszűntetése, a forgalom megjavítása ezeket a beruházásokat köveKÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XVTI. ?, ülése 1929 január 30-án, szerdán. 145 teli s ezek miatt a jövőben a kamatszolgálat körülbelül 600.000 pengővel fog felszaporodni, — az igaz, hogy nem mindjárt, mert hiszen a beruházásokat nem mind fogják végrehajtani, de mégis igen lényeges mértékben. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Méltóztassanak megengedni, hogy azokat, amiket a társulat felhozott, itt elmondjam. Ha folytonosan közbeszólnak, akkor csak erősebben kell kiabálnom és tovább tart felszólalásom, de végeredményben nem változtat semmit az eredményen, mert én csak azt mondhatom el, ami mint adat előttem fekszik. A következő tehertétel tehát az, hogy a munkabérek és a fizetések szabályozása következtében körülbelül 220.000 pengő évi többköltség mutatkozik, azonkívül 50.000 pengőt tesz ki az, amit a munkásbiztosítás révén kell fizetniök, ií<ryhogy kereken számítva, körülbelül nyolc-kilencszázezer pengő az évi többterhelés. Az .eddigi többterhelés egy millió pengő volt, ha tehát beállítják ezeket az új tételeket, — sőt részben már be is vannak állítva — akkor a tiszta jövedelem egészen megszűnik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) ... E nök: Csendet kérek, képviselő urak! Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter :... ami olyan helyzet, hogy ezt elvégre magántársulattól senki sem kívánhatja, még akkor sem, ha joga volna hozzá. Ez vonatkozik az érvelés egyik csoportjára, a nagyobb anyagi megterheltetésre (Propper Sándor : Mintha csak Bódy Tivadar beszélne!), ami legnagyobb részben éppen a közlekedési mizériák megszűntetése érdekében történt. De itt van még egy másik jelenség is. A tarifában idők folyamán óriási aránytalanságok mutatkoztak, vagyis teljesen megszűnt az az alapelv, amely minden tarifának az alapja, hogy ugyanarra a kilométerteljesítményre körülbelül ugyanaz a költség essék. Itt pedig a legnagyobb különbségek mutatkoznak. Például a Budapesttől kilenc kilométer távolságra fekvő Budafokra egy III-ad osztályú havibérlet ára 12 pengő, az ugyanilyen távolságra fekvő Soroksárra 8 pengő 10 fillér. (Fábián Béla : Mert ott az Államvasuttal konkurrenciát méltóztatik csinálni! Azért!) Csillaghegyre 16 pengő 80 fillér. Rákosszentmihályra pedig 19 pengő 20 fillér. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én faktumokat szögezek le és rámutatok arra. hogy kilenc kilométer egy helyen 8 pengő 20 fillérbe, másik helyen 19 pengő 20 fillérbe kerül. (Fábián Béla: A konkurrencia miatt! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, Fábián képviselő úr ! Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : A munkás-hetijegyek ára a Budapestről 8—10 kilométer távolságra eső Rákosszentmihály, Mátyásföld és Csillaghegyről 3 pengő 60 fillér volt, illetőleg 3 pengő 84 fillér, az ugyanolyan távolságra eső Csepelről és Soroksárról pedig csak 1 pengő 80 fillér, tehát éppen a fele. A konkurrencia következtében, a háborús viszonyok következtében tényleg beállottak az aránytalanságok, s természetesen a panaszok egész légiója irányul nem az olcsó tarifák ellen, hanem a drágábban fizetők azt mondották : hogyan jutunk mi ahhoz, hogy 9 kilométerért 19 pengőt fizessünk, míg a másik csak 8 pengőt fizet ? Ez az egységesítés tehát elvégre teljesen méltányos kérelem volt. Természetesen a legkedvezőbb az lett volna a publikum számára, ha nem emeléseket és süllyesztéseket csinálnak, hanem mindenütt a legalacsonyabb nívóra süllyesztik le a tarifát, ami a régi bevételekhez képest is évi 100.000 pengő deficitet jelentett volna. Mivel a társaság tényleg fokozni akarta bevételét, a tőketeher és az egyéb felsorolt 21