Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Az országgyűlés Mpvisetoházánah 245. ülése ÍÚ2Ú január 30-án, szerdán. 135 nyéket, amelyek a bor hamisításával kapcsolatosan gyakrabban előfordulnak. Ezt nemcsak helyesnek tartom, de szeretnék is bizonyos direktívákat leszögezni itt a borhamisítási kihágásokkal kapcsolatban ítélkező fórumokra nézve. Egyszer már legyünk tisztában azzal t. Képviselőház, hogy a gonosz ember nem alszik és mindig azt nézi, hogy hol van rés a társadalom bástyáin, amely bástyák rendszabályok és törvények alakjában védik a biztonságot és rendet, az előrehaladást, a termelés egységét és alapját. Es a gonosz ember mindig hajlandó ezeken a réseken ki- és besurranni, és áthágja azokat az irányvonalakat, amelyeket ennek a nagy gondolatnak megvédelmezésére alkalmaznak. A magam részéről már eleve tiltakoznám egy olyan felfogás ellen, hogy ilyen kihágások felett más fórum intézkedjék felső fokon, mint a földmívelésügyi minisztérium. Igaz* hogy ez most már le van szögezve, azonban, sajnos, a most a bizottságban tárgyalt törvényjavaslatban — amely ugyan nem tartozik ide, de szorosan összefügg a tárggyal — már vannak hajlandóságok hatáskörsértésre, előfordulhat, hogy azt mondják, ebben is a belügyminiszternek kell dönteni. Úgy találom, annak a minisztériumnak kell benne dönteni, ahol a megfelelő szakemberek, szakintézetek megvannak. Az ampelológiai kísérleti intézet, a borászati intézetek mind a földmívelésügyi minisztérium felügyelete és hatásköre alá tartoznak. A földmívelésügyi minisztériumnak vannak e téren szakemberei, akik meg tudják bírálni annak a kihágásnak természetét, ténykörülményeit, mértékét. A vegyészek, az ellenőrzőszakértők mind ott vannak. Hiába vinnék e kérdéseket más minisztériumba, nem volnának képesek szakszerűen elbírálni, hogy vájjon annak a hamisításnak terjedelme milyen. Hogy ne mondjak egyebet, amíg ez a törvényjavaslat nem volt itt a Ház asztalán, a bor besűrítése, cukrozása tilalmazott dolog volt. Azóta haladt az ízlés, más a vegyészeti felfogás, de főleg a fogyasztók felfogása és ízlése, amelyhez pedig igazodni kell a termelőnek, s amely egyedül lelhet irányadó a termelési irány megállapításánál. Amint halad a tudomány, halad a vegyészet, haladnak a szakismeretek, változnak különösen az ízlések, sőt mondhatnám változnak a divatok is, mert — méltóztassanak elhinni — mint ahogy a cipőben, a harisnyában, a ruhaviseletben van divat, éppen úgy van divat a fogyasztási cikkekben, gyümölcsökben, szőlőkben. Egyiknek tetszik a piros muskotály, a másiknak a fehér muskotály (Jánossy Gábor: A harmadiknak a rövid szoknya!) — azt nem tudom, kinek tetszik, t. képviselőtársam, ezt talán nem fogjuk ide bevegyíteni, nem tartozik a tárgyhoz — s így kétségtelen, hogy a szőlőtermelésben a divattal és ízléssel is kell számolni. A törvényjavaslathoz felszólalók közül sokan beszéltek a termelési költségek drágaságáról. Ez igen sok ágazatú kérdés. Ebbe belekapcsolódik a munkabér, belekapcsolódik az ott felhasznált ipari anyagoknak ára, termelési költsége, ebbe megint a munkabér. Ez olyan körforgalom, amellyel minden ponton és minden vonalon számolni kell. Én csak ázt akarom megállapítani, hogy a békebeli, tehát a kiegyensúlyozottnak mondható gazdasági viszonyokhoz képest vannak olyan termelési teherkoefficiensek, amelyek háromszorosan, négyszeresen érvényesülnek. Hogy ne mondjak egyebet, nagyon jól tudjuk, hogy nagy bortermelő kerületekben nincs szalmatérmés, ennélfogva nincs megfelelő trágya. Ezt messziről kell hozni e vidékekre. Ennek fuvartételét a legminimálisabban kellene megállapítani. Nem akarok kitérni arra, hogy a fuvar díj tételek megállapításánál a biztonság, a védettség, azután a súly, az érték és más koefficiensek szoktak kidomborodni, mert hiszen egyszerűbben, kevésbbé védetten, kevósbbé kockázatosan szállítani valamit, mint a trágyát, nem lehet. Én tehát bátor volnék rámutatni arra, hogy ezzel a kérdéssel a földmívelésügyi miniszter úrnak behatóan méltóztassék foglalkozni, mert a gondozására bízott érdekek, a szőlőtermelés termelési költségeit élesen 'befolyásolja ez a fuvardíjtétel. Ha megnézzük Cegléd, Kecskemét, Kiskunfélegyháza vidékét, e'zt a homoki vidéket, láthatjuk, hogy itt rozstermelés is .alig van, s itt importálni kell a bortermeléshez nélkülözhetetlen trágyát. Tudok olyan vállalatról, amely 5—600 vagont használ el egy esztendőben, de a kisebb em

!

bérnék is, ha karban akarja tartani szőlőjét, már a homok megkötése szempontjából is majdnem minden esztendőben szüksége van trágyára vagy szalmára. Ennélfogva bizonyos fuvardíjtételeknél ügy elemmel kellene lenni ezekre a nehézségekre. Hiszen nemcsak több szállítanivalója lenne a vasútnak, de több bevétele is volna, még ha le is szállítja ezeket a fuvartételeket. Mert az, aki olcsóbban tudná beszerezni ezeket a szükségleteket, inkább megvenné, megrendelné azokat, de így kénytelen lemondani róluk, mert a szállítási költség annyira megnöveli ezek árát, hogy kénytelen külterjesen kezelni a szőlőjét. Nem beszélek arról, hogy micsoda konzekvenciája van ennék, hiszen ha az a szőlő nincs is betelepítve, éppúgy meg kell kapálni, mint hogyha be volna ültetve. Ugyanazon erővel kapálja meg tehát az. illető gazda ezt a területet is. Mindezek a körülmények a termelési költségeknél igen érzékeny szerepet játszanak. T. Ház! A magam részéről ezt a törvényjavaslatot olyan előrelépésnek tartom a bortermelők megsegítése terén, hogy kétségtelenül a legnagyobb hálával és figyelemmel kell kísérnünk ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését. Azok ,a siralmas panaszok, amelyek nap-nap után felhangzanak, azt hiszem még ennek a törvényjavaslatnaik törvényerőre emelkedésével sem fognak megszűnni, de nem is szándékolta ez a javaslat ezt a célt mindjárt elérni. Vannak azonban benne olyan célravezető intézkedések, amelyek igen egészséges és szerencsés módon fogják elősegíteni a bortermelők érdekeit. Látva azt a helyes célkitűzést és helyes útválasztást, amelyek a bortermelő gazdákat támogatni fogják ezen célok elérésében, a magam részéről ezt a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom és a bortermelők részéről csak arra kérem a mélyen t. földmívelésügyi kormányt, hogy ezen a téren ne méltóztassék megállani, mert hiszen, mint mondottam, a divat, a tudomány, a kémia változik ós> a termelésnek a fogyasztóhoz kell igazodnia. Csak egy mentsége van a bortermelésnek: ha a fogyasztást a belföldön is növeljük és a külföldön is elősegítjük. Örömanel fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Örffy Imre! Őrffy Imre: T. Képviselőház! A törvényhozói hivatás komolyságával mindig ellenkezőnek . találtam azt, ha a képviselők itt a Házban felállnak és úgynevezett hazabeszé-