Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

*28 Az országgyűlés képviselőházának követni ezen a téren, ha erélyes kézzel bele­nyúlunk a. fogyasztás területere, mert ott a nyerészkedést határozottan korlátok közé kell szorítani. Ha a kormányzat, de maga a bor­termelő vidék is olyan helyekre összpontosí­taná lerakatát, ahol fogyasztói vannak, sok­kal köcnyebben _ értékesíthetné termékét, mintha otthon várja a jobb jövőt, vagy adja a bor liter jót 16, vagy nem tudom hány fil­lérért. A mi vidékünkön, ahol az időjárás, meg a filloxera már 40 éwel^ ezelőtt megbéní­totta a szőlőtermelést, nem éppen úgy áll a dolog, mint az én kedves szomszédképviselőm mondja, hogy a magyar ember nem szereti a bort. (Jánossy Gábor: Dehogy mondom! Ma­gam is megiszom a bort! — Derültség.) Itt csak az a kérdés, hogy mennyiért juthat hozzá. Amíg a bortermelő közönség 40 fillérért szívesen odaadná a borát, addig a fogyasztó nem kapja meg másfél pengőn alul. Itt van­nak a hibák. Én azt az ipartörvényt olyan szigorúsággal alkalmaznám, hogy sem azok a kereskedőik, akik borral kereskednek, sem a kocsmárosok túlságos kapzsiságába ne eshesse­nek. Határozottan utána néznék ennek a do­lognak. Nem az a fő egy országban, hogy egy városban 15 kocsmáros hogyan lesz úr, haraem az a kérdés, hogy a termelő és a fogyasztó hogyan jut egymáshoz közelebb. Ha most azt mondjuk, hogy a bortermő vi­dékekről vegyük le az adót, akkor viszont az államkincstárnak az érdeke, hogy azt másokra vessük ki. Mármost hogy jön az a nem borter­melő, hanem búzatermelő vidék ahhoz, hogy ezt az adót esetleg az ő vállára rakják? Meg kell osztani a terheket a törvényhozásnak és a kormányzatnak becsületesen, a mellett a túlsá­gos kapzsiságot ki kell irtani minden vona­lon. Ma hiába keressük a hibákat. A külföld­ről minden vonalon nyomnak bennünket. (Ügy van! a jobboldalon.) Hozzájárul még az a túl­ságos kapzsiság is, amely megrontja termé­keink eladását, akár a búzáét, akár a borét, akármiféle termékét és ócsároltatja, veszélyez­teti a mi jó hírnevünket. Idebent tehát, ahol a magyar kormány szabadon rendelkezik az ő népével, az ő polgárságával, itt kell erőszakkal fellépni a túlságos kapzsiság ellen, hogy az a nép találja meg egymást^ ebben az országban, ne legyen elzárva egymástol 10—15 vagy egy pár ezer ember kapzsiságából egy nyolcmilliós nemzet. Egyik vidékünkön bort termelünk, má­sik vidékünkön búzát termelünk. Jusson annak a jó magyar búzának lisztjéből becsületesen a túlsó részre, s ugyancsak a bortermő vidék bora jusson a bort nemtermelő vidékre becsü­letes úton azért az árért, amelyet az megér. El­ismerem, hogy a kormánynak vannak itt léte­sítményei, értve a lerakatok megengedését, de ha ezt a bortermő vidék nem veszi igénybe, a bor megint csak a kereskedő útján jut a fo­gyasztókhoz, ami megint csak a bortermő gaz­dák rovására Írandó. Tessék annyi kurázsit venni a törvény alapján, hogv a lerakatokat ott csinálják meg, ahol a fogyasztók vannak. Hiába raktározza le a bortermelő a borát Kecskeméten, Kápolnán vagy bárhol, ahol bor­termelő vidék van, mert ki veszi azt mef? onnét? Jön tehát egy ember, aki elszállítja azt más vidékre ahol dupla haszonnal eladja. T. Ház! Egy kérésem van a kormányhoz. Általánosságban nagyon sok rossz hírt állí­tunk ki magunkról. Ott van például a búzater­melés. Azt mondják, hogy százféle búzát ter­mel a magyar földmíves. Kevés igazság van benne, de az igazság az, hogy a különböző búza­termő vidékekről összekerült búzát is összeka­245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. várják a nagykereskedelemben és olyan árban viszik el a leggyengébbet, mint a legjobbat, így van ez a bornál is. Ha a gazdák a külön­féle bortermelő vidékeken meg a búzatermelő vidékeken összeállnak és a kormányzat keze erejével raktárakat állítanak fel s azokban tisztán helyezik el termeivényeiket, a búzát és a bort, akkor becsületesen meg lehet e kérdés­nek legnagyobb nehézségeit oldani. Én e javaslatnál arra kérem a földmívelés­ügyi miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogyha már kivitelünk gyenge s ha már a kormány nem tud annyi erőt kifejteni a körü­löttünk lévő hatalmakkal szemben, hogy ter­ményeinket tisztességes haszonnal kivihessük, legalább idebenn a magunk fogyasztói min­den téren közeljussanak egymáshoz, a közve­títő kereskedelmet uedig meg kell t zabolázni kíméletlenül, akárhogy is jajgat Sándor Pál vagy más. (Elénk derültség.) Nekünk, Magyar­országnak érdeke ez. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En a becsületes kereskedelmet tisztelem úgy, mint Sándor Pál. Itt még nem is zsidózok. (Derültség.) Szeretem a becsületes zsidót, de utálom azt, amelyik nem becsületes. Ez az egyenes út legyen mindenki előtt, s ha már valaki kereskedőnek született, legyen be­csületes közvetítője ennek a szerencsétlen or­szágnak. (Ügy van! Ügy van!) Karcagon a múlt héten folyt le ünnepség keretében a kereskedő székház felavatása. El­hívtak engem is, s nem tudtam, hogy ott fel kell szólalnom. (Zaj.) Felhozták ott a kormány viselkedését a kereskedelemmel szemben. Végig kellett ezt hallgatnom, de azt mondottam: Uraim, tekintsünk el attól, ami Budapesten tör­ténik s azt nézzük, ami itt van; áldásom erre a házra, legyen ez a ház, amelyet önök felavat­nak egy templom, amelyből csak jó áradjon szét ennek a városnak népére. Szent köteles­sége minden állampolgárnak, hogy minden úton, ahol jár, s mindenütt, ahova életviszonyai állították, becsületesen járjon. (Ügy van! Ügy van!) Az a kereskedelem meg lesz becsülve, amely tisztességes haszonnal éri be, és akármit oszt szét keresekdelmi tevékenységével, akár a külföldön, akár itt közvetlenül a belföldön, legyen mindig becsületes és igazságos. Akkor lesz áldás, megbecsülés, elismerés és haszon az ő mimkáján, ha becsületes és tisztességes köz­vetítő politikát követ. (Helyeslés és felkiáltá­sok jobbfelől: Mit szóltak erre?) Mit szóltak rá? Engem nem bánthatnak, mert átkot is mondok rájuk, meg áldást is. (Derültség. — Egy hanga jobboldalon: De helyeselték!) Természetes, hát mit mondanának. Ez talán c«ak tréfának tűnik fel az uraknak. (Ellenmondások jobbfelől. — Jánossy Gábor: Igaza van!) Mindamellett annyit mondok csak, hogy amikor 40 fillérért kínálják a bortermelő vidékeken, vagy talán alább is a borokat, (Felkiáltások a jobboldalon: Huszonötért!) a fogyasztóterületeken pedig, megokolva azzal, hogy mennyi a fogyasztási adó, mennyi a szállítás, 1 pengő 50 filléren alul a maeyar alig ihat bort, (Jánossy Gábor: Azt sem érdemes meginni!) akkor azután mindig szigorú ellenőrzéssel kell kísérnie a kormány­zatnak, vajion nem vizes-e az az 1 pengő 50 fil­léres bor. (Jánossy Gábor: Dehogy nem! Egész biztos!) Minek tehát ez a rettenetes aggódás, amikor egy tollvonással meg lehet csinálni a dolgot a kormánynak. .Azt kell mondania: Kocsmáros akarsz lenni, mert nem szeretsz dolgozni. Legyél kocsmáros, (Derültsé ) — beszéljünk igazán, — (Jánossy Gábor: Könnyű mesterség.. csak méreget!) rendjén van, de akkor megtorlóm,

Next

/
Thumbnails
Contents