Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-244

Az országgyűlés képviselőházának 244. ülése 1929 január 29-én, kedden. 103 számára értékesebb anyagot kaphassanak a mainál, biztosítván számukra bizonyos eltöltött esztendők leszolgálása után végkielégítést és tizenkét esztendei szolgálatteljesítés után nyugdíjat. Ismétlem, hogy a célt nem fogják elérni; értékesebb anyagot vagy legalább is annyira értékes anyagot, amilyent a honvédelmi miniszter úr remél, ezután sem fognak kapni, mert valahol másutt kellene kezdeni ezt az értékes anyagbeszerzést. Ott kellene kezdeni elsősorban, hogy ismét visszatérjek rá, ahol a rokkant probléma megoldása kezdődik. Azt hiszem, elismeri a honvédelmi miniszter úr is és elismerheti mindenki, hogy nem valami csalogató belépni a hadseregbe, amikor az utcasorkokon rokkantak koldulnak és amikor látjuk a hadiözvegyek és hadiárvák ellátatlanságát. Ez nem csalogató arra, hogy az emberek belépjenek a hadseregbe, mert olyan jövőt láthatnak maguk előtt, mint amilyen jelent mutat az állam és a törvényhozás sajnálatos mostohasága a rokkantak iránt. Ismételnem kell azután azt, hogy a hadsereg belső szellemének is bizonyos jobb és javuló irányban való átreformálására volna szükség ahhoz, hogy a hadseregbe való belépés kívánatossá váljék. En ezt a szempontot a bizottságban is felemlítettem és itt is hangoztatom, mert szeretek őszintén nyilatkozni mindenről. Es én megmondhatom, hogyha ezt a sorrendet a honvédelmi kormány be fogja tartani, olyan értékes anyagot kap a honvédség számára, amilyet ettől a javaslattól remél, de amelyet e javaslat következtében nem fog megkapni. T. Képviselőház!

; Legyen szabad most egy olyan kérdést felemlítenem, amelyről mások is szóltak már itt és amely szemben áll azzal a felfogással, amelynek a honvédelmi miniszter úr által és a második nemzetgyűlés által is elfogadott egy határozati javaslat kifejezést adott. Ügy látom, t. Képviselőház, hogy a türelmetlen és soviniszta emberek szinte vérszemet kaptak attól a — elismerem — sorozatos kudarctól, amelyet az általános leszerelés előkészítő konferenciákon tapasztaltunk. Amint tudjuk, az általános lefegyverzést előkésztíő konferencia sajnálatosan meddő kísérletekben feneklik meg. Egyik kudarc a másikat éri eze; tudjuk, az általános lefegyverzést előkészítő konferenciát már ezelőtt négy esztendővel hívták össze és azóta ülésezett is már ötszörhatszor vagy talán tízszer is, még mindig nem tudott odáig eljutni, hogy egy összeülő leszerelési konferencia számára megfelelő programmot tudjon összeállítani. T. Képviselőház! A türelmetlenek, az úgynevezett durch und durch-hazafiak, azok, akik olyan érthetetlenül mindig eltávolítják maguktól azt a gondolatot, hogy egy nemzet a maga igazságaiban is ki fogja tudni védeni sérelmeinek orvoslását, hogy egy nemzet számára nem szükséges a kardcsörtetés, csak igazságainak osörtetése, hogy ez is meg fogja csinálni számára a jövendőt, ezek az elemek vérszemt kaptak ezektől a kudarcoktól, amelyek a leszerelést előkészítő konferenciát egymásután érik, és azt mondják, ha nem sikerül a leszerelés, akkor sikerüljön az általános felfegyverkezés, akkor gyerünk minden fizikai és szellemi erővel egy olyan útra, amely megadja Magyarország számára is az általános védkötelezettségen alapuló szabad fegyverkezés lehetőségét és jogát. Ez a hangulat egyre jobban eluralkodik a politikai közélet egy részében, Ennek a javaslatnak tárgyalásánál ugyanezt a felfogást hallottam erősen kihangsúlyozódni a bizottságban és itt a plénumban is és ezeknek a betetőzését jelenti a miniszterelnök^ úrnak^ felszólalása, aki maga minden kétséget kizáróan a belföld és külföld felé is őszintén kinyilatkoztatta, hogyha majd az idő megérik rá, a legyőzött és leszerelt államokkal — Ausztriával, Németországgal és Bulgáriával — közösen akciót kíván indítani a magyar állam is az illető békeszerződések katonai határozmányainak megváltoztatására, hogy tudnillik a toborzási rendszer mellőztessék és ezek az itt felsorolt, legyőzött és leszerelt államok visszakaphassák az általános védkötelezettség jogát. T. Ház! Ezzel szemben én figyelmeztetni kívánok arra, hogy nem jó úton haladunk. Ezen az úton nem érjük el igazságaink érvényesülését és momentán külpolitikai helyzetünk tekintetében sem érünk el olyan eredményeket, amelyeket hasznosítani tudnánk. A körülöttünk lévő államok meg fognak bennünket vádolni azzal, hogy fegyveres erővel akarjuk megváltoztatni a trianoni békeszerződést, ho-; lőtt ebben a tekintetben a kormány nem egyszer ellentétes nyilatkozatokat tett és el fogjuk érni azt, hogy a bizalmatlanság atmoszférája vesz majd körül bennünket olyan kérdésben is, amelyek távolállnak katonai kérdésektől és amelyeket egyébként talán mégis csak meg tudnánk oldani. En figyelmeztetek arra, hogy a kormány, a honvédelmi miniszter és a nemzetgyűlés annak idején egészen más állásfoglalást akceptált, és hogy egészen más felfogás jutott kifejezésre. En akkoriban 1926-ban, a honvédelmi miniszter úr részéről is megelégedéssel s örömmel hallottam egy olyan kijelentést, amely megegyezik a magam felfogásával, de ellentétben van az imperialista és kapitalista nagyhatalmaknak a leszerelést előkészítő konferencián is megnyilatkozott azzal a kétszínű és hazug felfogásával, hogy először a biztonságot kell elérni, és azután jöhet perorálás a leszerelés kérdésében. Akkor velem együtt a honvédelmi miniszter úr is azt az egyetlen lehetséges plattformot foglalta el, hogy először a leszerelésnek kell jönnie, mert ez maga már jelenti a békét, tehát a biztonságot is, és azután az egyes államok megköthetik egymás között a biztonsági szerződést. Amikor 1926-ban az akkor tárgyalt költségvetésnél, a leszerelés kérdésében határozati javaslatot terjesztettem elő és az azt indokoló beszédemben felhívtam a kormányt arra, hogy minden olyan fórumon, ahol szót emelhet, legyen rajta, hogy a leszerelés szelleme el ne aludhassék a Népszövetség fórumán, diplomáciája útján mindenütt minden eszközt használjon fel arra, hogy a leszerelés gondolata egyre nőj jön, egyre hatalmasabbá váljék, mert hiszen kinek kötelessége, mely államnak, különösen akkor, amikor körülötte is nyakig felfegyverkezett államok nyögnek súlyos terhek alatt és amikor a leszerelés a nyugati demokráciákban — a demokráciákat hangsúlyozom és nem a kapitalista kormányokat — a leszerelés gondolata mozgalommá fejlődött, mozgalommá érlelődött, úgylhogy ezt a mozgalmat töhbé megfojtani nem lehet, akkor a honvédelmi miniszter úr elfogadta határozati javaslatomat azzal a kijelentéssel, hogy ez az elfogadott, a leszerelés érdekét célzó javaslat is azt bizonyítja, hogy a magyar Nemzetgyűlés, a magyar nemzet abszolúte nem hajlandó és nem kíván kalandos politikát folytatni. Ha most olyan útra megyünk, amely ellenkezik