Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-244

Az országgyűlés képviselőházának 2 szabályozó törvényjavaslatot is idehozni, s törvényjavaslat az anyagi ellátás terén épp olyan szociális szellemű lesz, ezt a törvényjavaslatot nemcsak elfogadom, de a legnagyobb örömmel üdvözlöm. (Élénk helyeslés és taps a jobb és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szálasra következik? Grubicza Ferenc jegyző: Csík József! Csik József: T. Képviselőház! Bár az előttem szólott Tabódy

#

t. képviselőtársam pártunk részéről kifejezésre juttatta azt a meleg rokonszenvet, amelyet a szóbanforgó törvényjavaslattal szemben érzünlk, én mégis felszólalok, hogy pártunk részéről történt emez ismételt felszólalással is dokumentáljuk azt az örömet és megelégedést, amelyet pártunkban ez a törvényjavaslat kiváltott. Ez a törvényjavaslat természetes következménye a trianoni békeszerződés ama rosszakaratú és igazságtalan rendelkezésének, amely szerint Magyarország általános hadkötelezettsége megszűnt s az általános hadkötelezettség helyébe az önkéntes bejelentés, az önkéntes jelentkezés alapján létesült hadsereg lépeti Ezt a rendelkezést rosszakaratúnak mondom, mert mi ennek a rendelkezésnek a célja? Nem az, amit a mi ellenségeink színleltek, hogy mintegy meg akarják fosztani Magyarországot annak lehetőségétől, hogy velük szemben a közel jövőben offenzív háborút indítson, — mert hisz azzal a 35.000 főnyi katonasággal, amelyet a trianoni béke Magyarország részére kontingentál, még az esetben sem lehet offenzív háborút indítani, ha az az általános hadkötelezettség alapján jön létre és nem önként és bejelentés alapján — hanem ennek a rendelkezésnek egyedüli célja volt a hadsereg minőségét és katonai értékét legyengíteni. Köztudomású, mélyen t. Ház, hogy az önkéntes toborzás folytán létrejött hadseregekben nem mindig a legrátermettebb egyének foglalnak helvét, mert hiszen sokan azért állanak be katonának, mert egyebütt, a gazdasági vagy társadalmi élet egyéb területein nem tudnak elhelyezkedni és akarva, nem akarva, olyan exisztenciák is bekerülhetnek egy zsoldos hadseregbe, akiknek kezébe fegyvert adni már csak a belső konszolidáció szempontjából sem kívánatos. (Ügy van! Ügy van!) Az entente tehát

1 annak idején, amikor nagy súlyt helyezett a zsoldos hadseregre, nem akarta akceptálni a mi párizsi küldöttségünknek és a kiküldött bizottságnak amaz óhaját sem, hogy az általános hadkötelezettség tartassék fenn; tulajdonképpen azt célozta ezzel a rendelkezéssel, hogy ebben a maradék Magyarországon is olyan hadsereget létesítsünk, amely teljesen megbízhatatlan legyen, amely nemcsak a külső biztonságot, hanem jóformán a belső rendet se legyen képes garantálni. (Ügy van! Ügy van!) De igazságtalan is volt a trianoni békének ez a rendelkezése, mert hiszen, ha Magyarországra és a velünk együtt legyőzött államokra kötelezővé tették az önkéntes jelentkezés alapján felállítandó hadsereget, akkor a természetes igazságosság, a kölcsönös emberi jog megkívánta volna, hogy ők is erre az alapra helyezkedjenek. Az emberi humanizmusnak, az emberi megértésnek szózatával és jelszavaival ültek le oda a trianoni asztalhoz, megfeledkeztek azonban a természetes igazságról, hogy minden akció reakciót szül és egyedül a maguk hatalmi mámorában diktálták a békét a legyőzött államoknak, amely éppen ebből a lélektani motívumból sem állhat meg az egyenes igazságosság előtt, 4. ülése 1929 január 29-én, kedden. 101 T. Ház! Tehát igazságtalan dolog ez, mert amikor nálunk az önkéntes jelentkezés útján toborozzák a hadsereget, azt látjuk, hogy a körülöttünk lévő államokban, amelyek a nagyhatalmak jóindulatát élvezik — hogy úgy fejezzem ki magamat — a legintenzívebb fegyverkezés folyik, nem a zsoldos rendszer alapján, hanem éppen az általános hadkötelezettség alapián. Hiszen tartanak leszerelési konferenciákat, amelyeknek célja az lenne, hogy a hadsereg létszámát a győző államokban is csökkentsék. Ezek a leszerelési konferenciák azonban, mint a miniszterelnök úr legutóbbi felszólalásában is volt szíves konstatálni, máig sem vezettek eredményre és bár a miniszterelnök úr ama óhajának adott kifejezést, hogy esetleg a közeljövőben eredményre vezethetnek, nyolc év tapasztalatainak komolysága mutatja azt, hogy ezek a leszerelési konferenciák csupán komédiák, csupán frivol játékok, amelyek arra szolgálnak, hogy ellenőrizzék a velük ellenséges állam hadseregének leszerelését, de viszont önmagukra nézve ezen leszerelési konferenciából semmi következményt sem vonnak le. A trianoni békének ez a rendelkezése igazságtalan azért is, mert kevesebbre kontingentálta Magyarország haderejét, mint amennyihez a maradék terület folytán is joga lett volna. Az osztrák-magyar monarchiának békelétszáma 400.000 emberből állt, és ennek megfelelőleg Csonka-Magyarország számára 85.000 embert kellett volna hagynia az entente-nak. Ezzel szemben 35.000 embert hagytak meg Magyarországnak, amely létszám ezen a területen bizony még sok tekintetben a belső rend megóvására is csekélynek mutatkozik. T. Ház! Ez a rendelkezés tehát igazságtalan és rosszakaratú volt és talán ebből a két gondolatból merítette Csontos t. képviselőtársam azt a felfogását, amelynek következtében ezt a törvényjavaslatot nem fogadta el. Minden igazságtalanság és rosszakarat dacára is azonban a magyar katona nem olyanná lett, amilyenné ellenségeink akarták tenni, hanem Európának legelső katonája. Legelső katonája lett Európának a magyar katona éppen azon arcpirító igazságtalanság következtében, amelyet a trianoni béke hozott létre és amely még a legelfásultabb magyar lelkekbe is beleültette azt a dacos nemzeti öntudatot, amely képessé tette őket a legnehezebb viszonyok között is megállani helyüket igazán a honvéd névre becsületet és dicsőséget hozva. De Európa első katonájává tette ezenkívül még a magyar honvédet az ezer év történelmének ama átformáló ereje, amely a nehéz viszonyok közt a maga hősi karakterének megfelelőleg még a legdurvább egyénekből is mindig hőst tudott inspirálni és az ezeréves történelem inspirációjának lehet tulajdonítani azt, hogy például a cseh hadseregnek is — nem az én megállapításom, hanem egy francia generálisé — szemefénye a magyar gyermekek közül kerül ki. T. Ház! Bár ezek az erkölcsi értékek megduplázzák egy nemzetnek fizikai erejét, mégis le kell szállnunk az eszmék világából a gyár korlati élet talajára és mint a honvédelmi miniszter úr tette, gondolkoznunk kell azon, hogy ezeknek a honvédlegényeknek hóna alá nyúljunk, hogy 10—12 évi szolgálat után ne a sötét jövő perspektívája nyíljon meg előttük, hanem ha nem is kalácsot, de legalább is kenyeret kapjanak, amellyel további életüket eltengethessék. Meg vagyok arról győződve, ha ez a javaslat életbelép, akkor 'a hadsereg minősége, bár ma is kifogástalan, de kvalitás