Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-243
92 Az országgyűlés képviselőházának úgynevezett angol rendszerre vonatkozik. (Rothenstein Mór : Ügynevezett !) Csendet kérek! Rothenstein képviselő urat rendreutasítom. Arra a rendszerre érvényesül, amelynek alkalmazásba vételét bármely miniszter úr egy törvényjavaslat benyújtása alkalmával kérheti. Ez nem történt meg, ennélfogva a 170. § erre az esetre nem alkalmazható és így nincs házszabályszerű akadálya annak, hogy a plenáris tárgyalással egyidejűleg a közigazgatási bizottság ülése is megtartassák. Á népjóléti miniszter úr óhajt szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter : (Halljuk ! Halljuk !) T. Ház ! Az elnök úr napirendi indítványát a magam részéről elfogadom és a t. Háznak elfogadásra ajánlom. Györki t. képviselőtársam felszólalásával nem kívánok vitába szállani, mert az a benyomásom, hogy az elnök úr magyarázatai tökéletesen eloszlatták azokat a félreértéseket, amelyek az Ő felszólalására alapul szolgáltak. (Úgy van! a jobboldalon.) Aposztrofáltattam azonban az első felszólalás alkalmával, nevezetesen egyik nyilatkozatommal kapcsolatban. Van tudomásom arról, hogy tőlem ilyen állítólagos nyilatkozat megjelent. Erre vonatkozólag megállapítom először azt, hogy tény, hogy engem az újságíró urak közül néhányan megkérdeztek tegnap, amikor a múzeum megnyitása után a folyosón végig mentem, vájjon van-e tudomásom erről a kismérvű tüntetésről. Erre kijelentettem, hogy most hallok róla először, aminthogy tényleg úgy is volt, mert hiszen a múzeum megnyitási ünnepségével lóvén elfoglalva, hozzám semmiféle ilyen hír nem érkezhetett. Ez a része tehát az én nyilatkozatomnak teljesen hiteles. A másik része — úgy látszik — nem szerencsésen adatott vissza, nevezetesen arra a kérdésre, vájjon a munkahiány problémájával foglalkozik-e a kormány, illetve a népjóléti miniszter úr, válaszom az volt, hogy természetesen, mivel egyik elsőrangú szociális problémának tartom a munkahiány problémáját, (ügy van! Úgy van ! a jobboldalon.) ennek következtében szünet nélkül foglalkozunk vele, elsősorban azonban a gazdasági tárcák együttműködése a legalkalmasabb remédium a munkahiány leküzdésére. Kénytelen vagyok tehát kijelenteni, hogy Kabók igen t. képviselőtársam felszólalásának alapjául szolgált második része az én hírlapokban közölt állítólagos nyilatkozatomnak nem felel meg annak, amit én annakidején mondottam, hanem téves interpretáción alapul. De feltéve, hogy én ezt tényleg úgy mondottam volna is és ha tényleg helyesen értelmeztetett volna is az, amit akkor mondottam és a nyilvánosságra kerülvén, felhívta volna a figyelmét — ami különben nagyon megtisztelő — Kabók képviselőtársamnak, nem gondolnám, hogy alkalmas volna ebben az esetben is a bizalmatlansági kérdés felvetésére, (Ügy van! jobb felől.) mert hiszen végeredményben nem történt más, mint csak megismétlése az egynéhányszor már elhangzott olyan irányú nyilatkozatnak, hogy a kormány a többi szociális és szociálpolitikai problémák közt természetszerűleg foglalkozik a munkahiány problémájával is. Semmi nóvumot, semmi izgatót, semmi olyant a kormány politikájára és programmjára vonatkozólag tehát még a teljes hűség esetében sem tartalmazott volna ez a nyilatkozat, ami valóban fundamentuma lehetne egy külön diskussziónak és a bizalmatlansági kérdés felvetésének. (Ügy van! Ügy van ! jobbfelőU Különben is úgy látom, hogy a bizalmatlansági kérdésnek ilyen formában való felvetése meglehetősen gyorsan születhetett meg, mert hiszen az igen t. szociáldemokratapárt, amely ha valamely akciót próbál bevezetni, kétségkívül sokkal szervezettebben lép fel akciója érdekében, nem bárom vagy négy úrral képviseltette volna magát 243. ülése 1929 január 25-én, pénteken. akkor, amikor egy ilyen fontos kérdést felvet és minisztert kíván buktatni. (Ügy van ! Ügy van ! jobb felől és a középen. Derültség. — Kabók Lajos : Jüdin denből tréfát csinálnak, az a baj ! Komoly dolgokból még a miniszter úr is tréfát csinál ! — Zaj és ellentmondások jobbfelől.) Ha t. képviselőtársam a komolyság mértékét abban találja, hogy valaki vörösre pirult nyakkal kiabál (Ügy van ! jobbfelől.), akkor elhiszem, hogy tőlünk a komolyságot elveszik; ellenben nekünk egészen más felfogásunk van (Rothenstein Mór : Pláne az egységes pártnak !) a dolgok komoly tárgyalásáról. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy minden különös impetus és temperamentum kihabzása nélkül is nagyon komolyan vesszük ezeket a kérdéseket. (Kabók Lajos: Nagyon látszik!) Bocsánatot kérek, igen t. képviselőtársam nem tisztel meg engem azzal, hogy elhinné azt, amit mondok. Ez itt ebben a Házban neki természeteden százpercentes joga, mert hiszen politikailag bizalmatlan velem szemben. Legyen szíves azonban megengedni nekem annak kijelentését, hogy nem túlságosan döbbent meg az ő felfogása. (Malasits Géza : Ma még nem !) Ami magát a tüntetést illeti, nagyon szeretném, ha méltóztatnék... (Kabók Lajos : így csak diktátorok beszélnek !) Én valóban nem tudom, mert én sohasem jártam diktátor-iskolába ; t. képviselőtársam szakszervezeteiben a diktatúra sokkal erősebb. (Ügy van ! Ügy van ! Taps a jobboldalon és a középen. — Kabók Lajos : örüljenek most !) XJgy látom ezt az iskolát nagyon jól méltóztatik ismerni. (Rothenstein Mór : Forog a kerék ! — Zaj jobbfelől. — Rubinek István : De csak ott, ahol van !) Én a magam részéről semmiképpen sem kívánom lekicsinyelni a munkahiány problémáját, amelyre vonatkozólag igazán nem vigasztalás az, hogy más országokban még súlyosabb, mint a mienkben, mert hiszen nekünk a magunk baja fáj legelsősorban. (Ügy van ! Úgy van !) Tény az, hogy Budapesten a munkahiány foka valamivel enyhébb, mint kinn a vidéken, ami egészen természetes is, mert hiszen Budapestnek ipari és nagyvárosi élete sokkal bővebb munkaalkalmat tuí nyújtani télen, mint aminőt a majdnem kizárólag agrár élethivatásra és munkára berendezkedett vidék. Mindamellett Budapesten is elég fájdalmas ez a probléma, ha nem is tartom akkorának, hogy megdöbbentőnek lehetne nevezni, s olyan méremnek, hogy indokolttá tenné bármiféle tüntetés inszcenálását. Én szeretném megállapítani, mélyen t. Képviselőház, hogy sem az igen t. szociáldemokrata szakszervezeteknek nem volt semmi közük a tegnapi tüntetés elindításához, sem pedig ma ez a tüntetés tulajdonképpen nem eredt mélyebb gyökerekből, hanem hirtelen összeverődött és a kenyérhiány okán elkeseredett embereknek a Ház előtt való megjelenése volt- (Kabók Lajos : Úgy is van!) Én tehát szeretném, ha ezt kizárólag csak abból a szempontból méltóztatnának elbírálni, amely szempontokat az előbb voltam bátor említeni : ennek egyrészt kizárólag rendészeti jellege van, másrészt pedig szociálpolitikai jellege van annyiban, mert egy tényleg létező bajra mutatott rá. Azok felé, akik részt vettek ebben a tüntetésben, én természetesen, nem lévén belügyminiszter, csak szociálpolitikai szempontból beszélhetek, amikor is csak annyit mondhatok feléjük, hogy a kormány gazdaságpolitikája révén iparkodik a gazdasági életben olyan helyzetet teremteni, hogy a munkahiányt lehetőleg csökkentse; azt teljesen megszüntetni, eltüntetni nem lehet. Egyetlenegy olyan békebeli esztendőnk sem volt a háború előtt lefolyt évtizedekben, a gazdasági fellendülés évtizedeiben, amikor tökéletesen megszűnt volna a
