Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-219

88 Az országgyűlés képviselőházának 21í ezek, akár a kultúra terjesztését és mélyesztését vagy akár a művészet szép világának fejlesztését szolgálják. Én a súlyt arra helyezem, hogy: csakugyan szolgálják! Ebben a javaslatban folytatását látom annak az évek óta folytatott átgondolt beruházási politikának, melyet ez a párt és az ebből alakult kormány már esztendők sora óta folytat. De folytatását látom annak a programúinak is, melyet nagy elődök oly sikeresen kezdettek meg; folytatását annak a programúinak, amelynek egyik legszerencsésebbkezű munkása a boldog emlékű Darányi Ignác volt, minden koroknak egyik leghatalmasabb földmivelésügyi minisztere. E vita során idehozott szép virágokból szívesen kötünk csokrot és megilletődött lélekkel küldjük el a tassi sírkert csendes birodalmába. Ez a férfiú a nála megszokott bölcseséggel és igazságérzettel, jogos nemzeti önérzettel már évtizedekkel ezelőtt, mikor ennek a törvénynek elődét, azt a többször hivatkozott 1908-as törvényt tárgyalták, büszke önérzettel hivatkozott arra, hogy egész Európában, ha a belvizek levezetésére, vízszabályozására s a szivattyútelepekre gondolunk, Európa összes államai között az első helyen állunk az elért eredmények tekintetében, ezen a téren pedig szinte példátlan az, amit az ország teljesített. (Úgy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ez a javaslat összeköti a multat a jelennel, hogy ezen a jelenen építsen jövőt, építsen Ígéretes, fénylő és maradandó jövőt. Jól tudom én azt és mindenki látja, hogy azok az eszközök, amelyek rendelkezésre állanak, ma is sokkal kevesebbek, sokkal erőtlenebbek, mint hogy a céllal arányban állanának. Darányi Ignác ezelőtt húsz esztendővel beterjesztett törvényjavaslatával tovább akarta fejleszteni azt a programmot, tovább akarta építeni azokat a lehetőségeket, melyeket elődei oly sikeresen kezdettek meg. Ezzel a továbbépítéssel vélte elérni, hogy Magyarország vízi berendezkedése, vízszabályozási kérdései európai viszonylatokban is első helyre jussanak. Akkor született meg az a nagy gondolat, hogy a Balatont a Dunával összekösse a Sió csatornázása által. A nagy miniszternek ez a szép álma, ez a vágya nem valósulhatott meg hosszú időkön keresztül, de ebben nem ő hibás, ez nem az ő vétke s ez nem az ő utódainak vétke, hanem ennek a szerencsétlen országnak végzete. A hosszú háború vérzivataraiban, a forradalmak rombolásaiban, a békekötés okozta nyomorúságos viszonyok között nem lehetett tovább építeni a megkezdett munkálatokat és csak arról ábrándozhattunk, hogyha a boldog béke áldásai között élhette volna le nemzedékünk ezeket az esztendőket, a Sió hajózhatóvá tétele hova fejlődhetett volna. Ha most ebben a törvényjavaslatban már intézkedés történik, és pedig hathatós intézkedés a tekintetben, hogy a munka folytattassék és befejeztessék, ha az összes kapcsolatos munkálatok nem is nyerhetnek ezen beruházási Programm keretében befejezést, s ha azok kizárólag csak kettős irányban hajthatók is végre, — tudniillik egyrészről a Balaton vizének levezetésével kapcsolatos munkálatokra, másrészről a Sió mentén a partmenti birtokosság árvízvédelmére, az árvízlefolyási viszonyok szabályozására — akkor is áldásos lesz ez a munka, mert egyfelől a közlekedést az ország érdekében is kiterjeszti és nagyobbá, hatályosabbá teszi, a másik oldalon pedig a parti lakosság javát feltétlenül szolgálni van hivatva '. ülése 1928 november 15-én, csütörtökön. ez a munkálat is. De megvan minden reményünk arra, hogy ezek a munkálatok jobb időkben, az ország pénzügyi viszonyainak változásával szélesebb keretre is kiterjesztetnek, folytattatnak és ebből sok áldás fog fakadni nemcsak erre a vidékre, hanem az ország egész közönségére nézve is. (Ügy van! Ügy van!) A magyar felelős államférfiak között Darányi Ignác egyik első volt azok között, akik a Balaton jelentőségét felismerték és átlátták már annak idején azt, hogy annak sorsát nem lehet közömbösen kezelni, hanem valóban országos magyar érdek az, hogy megfelelőleg kezeltessék. Átlátta és megérezte szerencsés érzékkel, hogy a Balaton lakosságát kell támogatni, segíteni, viruló gazdasági helyzetet előkészíteni. Ezért történt az, hogy amikor a zalai viruló szőlővidéket a filoxera elpusztította, akkor ő ezt a vidéket talpraállította kitartó szívós munkával és már akkor hirdette, hogy utakat, vasutat kell a Balaton vidékének építeni; hirdette, hogy a kikötőket építeni, fejleszteni kell és hirdette, hogy különös súlyt kell helyezni a kertészet fejlesztésére a Balaton mellett, különösen pedig a gyümölcstenyésztés fejlesztésére kell a lakosságot ránevelni. (Ügy van! Ügy van!) Kézzelfogható eredmények hirdetik a nagy alkotó munkáját ezen a téren is. Azt hiszem, objektív maradok akkor, amikor hirdetem, hogy az őt követő különböző kormányok több-kevesebb rokonszenvvel és érdeklődéssel kísérték mindenkor a Balaton sorsát, de valamennyi kormány között — ismét objektíven akarom megállapítani — a jelenlegi kormány az, amely a Balatonért a legtöbbet tett. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) Természetes kötelessége is volt ez, mert hiszen a Balaton jelentősége, súlya az ország megcsonkítása után sokszorosan megnövekedett. Azok az intézkedések, amelyek a balatoni körút teljes kiépítésében, a balatoni kikötők építésében és fejlesztésében, különböző intézményeknek a Balaton partján való elhelyezésében, Tihany és Szántód között egy korszerű átszállás létesítésében, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) különböző adókedvezményekben és majdan a készülő fürdőügyi törvényben nyernek megoldást, és jutnak kifejezésre, mindezek beszédesen hirdetik azt, hogy a Balaton jelentőségét felismerték. A jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr fáradságot nem kímélve, a Balaton különböző pontjait személyesen látogatta meg, a kicsinyeket éppúgy, mint a nagyokat és ennek a személyes közvetlen tapasztalásnak, megismerésnek az eredményei jelentkeznek ebben a törvényjavaslatban. Ennek a törvényjavaslatnak alkotásai, amelyek a balatoni kérdéssel kapcsolatosak, szép jövőnek egyengetik az útját. Ezek közül óriási fontossága van annak a tervnek, hogy partvédelem és partbiztosítás szándékoltatik és történik különböző helyeken. Szeretném ajánlani a t. földmívelésügyi miniszter úr ügyeimébe ezen a helyen Zamárdit. Ennek a fürdőhelynek ismert mély fekvése, továbbá az á szerencsétlen körülmény, hogy itt a parcellázást egy nyerészkedésre alapított vállalat meglehetősen lelkiismeretlenül folytatta le, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) valamint az a körülmény, hogy itt csupa kisemberek, egészen minimális vagyonnal rendelkező emberek laknak, hogy a téli, tavaszi jégzajlások idején a jég egyes házakat tökéletesen eltemet, másokat súlyosan megrongál, s hogy j ott csupa olyan ember lakik, akik összességükj ben sem tudják a megfelelő védelmet biztosíI tani, tökéletesen indokolttá teszi egyfelől azt,