Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-219
Az országgyűlés képviselőházának 219. hogy államilag segítsenek rajtuk, másfelől pedig azt, hogy ez a segítés rövidebb idő alatt történhessék meg, talán megelőzve másokat. Nagy fejlődés elé néz ez a hely. Igaz, hogy nagyon primitív, nagyon egyszerű kis házak épülnek ott, de mégis igen nagy számban és olyan társadalmi rétegek nyaralását biztosítva, amelynek sorsa a magyar törvényhozás előtt sohasem lehet közömbös. Szerencsés dolognak tartom, hogy Balatonszárszó fürdőhelyről is gondoskodás történik, ennek a törvényjavaslatnak keretében azáltal, hogy ott csónakgarázs, csónakmenhely építése terveztetik. f Ennek a fürdőtelepnek is, amely különösen népes és zsúfolt, régi óhaja és vágya volt. hogy ott kikötő létesíttessék, de figyelemmel arra, hogy közvetlen mellette Balatonföldváron, a másik oldalon pedig Balatonszemesen, szép kikötők építtettek, magam is deferálok annak a felfogásnak, hogy itt talán annak jogosultsága és szükségessége még ezidőszerint fenn nem áll; de viszont a tervezett csónakgarázs létesítése, és pedig a lehető közeli időben való létesítése is közérdeket képez, mert hiszen ez a fürdő minden egyszerűsége mellett is a Balatonpart legnépesebb fürdőhelyei közé tartozik. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ahogy szép tavasszal visszatérnek nagy útjukról a vándorfecskék, éppúgy minden tavasszal megjelennek és jönnek következetesen a Balaton-ankétek és kongresszusok. Télen ez a kérdés rendszerint pihen. Ezeken a kongresszusokon és ankéteken hallunk kedves dilettánsoktól, a Balaton szerelmeseitől és álmodozóitól színes terveket. Az érdekeltségek sokkal vérszegényebbek az áldozatkészségben, mint amilyen kitartók a követelések támasztásában. És mégis azt látjuk, bogy azok is csak kitermelnek egy és más szerencsésebb gondolatot, amely kivitelre is számíthat, de minden dikciózásoknál és ankétezéseknól sokkal többet ér az a kézzelfogható valóság, amely ebben a törvényjavaslatban jelentkezik. Azért, t. Képviselőház, nemcsak mi köszöntjük ezt a javaslatot, a földmívelésügyi miniszter úrnak kijáró tisztelettel, hanem köszöntik a Balatonvidék egész lakossága és hatóságai és köszöntik mindazok, akik a Balaton érdekeit a szívükön hordják. (Ügy van! jobbfelől.) Ezek az álmadozók, a Balaton szerelmesei éppúgy szolgálják a Balaton érdekeit, mint ahogyan szolgálja azokat három vármegyének: Somogy, Veszprém és Zala vármegyének minden lakója és minden hatósága'. Különösen elismerésre méltóan szolgálják a Balaton érdekeit azok az önzetlen férfiak, akik a Balatoni Szövetségben tömörülve, évek hosszú során át meg nem lankadó kitartással folytonosan a Balaton érdekei dolgában fáradoznak önzetlen odaadással, termelnek ötleteket, terveket dolgoznak ki, küzködnek a kishitűséggel, közönnyel és előítéletekkel szemben s mindezen munkájukkal érdemes munkásai, külső munkatársai a földmívelésügyi kormányzatnak; ezért az elismerésnek szava megilleti mindegyiket. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Valamikor a magyar múlt letűnt századaiban a Balaton vidékét a néplélek regék sokaságával népesítette be. Beszélnek ezek a szépségek Csobánc, Tátika, Szigliget várairól, azok lakóiról, szerelmes királyfiak és királykisasszonyok olthatatlan és vágyódó szerelméről, Tibanynak riadó leányáról, pajkos vizimanókról, bájos tüi:déülése 1928 november 15-én, csütörtökön. 89 rekről és kecses sellőkről. A mai idők realitása már nem kedvez a regéknek, hanem alkotásokat vár. Ha ezek az alkotások létesülnek, nem fognak ártani a regéknek, a regék pedig vonzóbbakká teszik az alkotásokat. Ha ezek szerencsés harmóniába jönnek, amint hiszem, hogy fognak is jönni, Balatonnak hullámos vize egyre több és több embernek adja vissza egészségét, adja vissza idegeinek nyugalmát. (Űay van! Ügy van! a jobboldalon.) Sokkal szebb lesz az a kép, amely gyönyörködtet bennünket, gyönyörködteti a külföldieket is, szebb lesz az a kép, amely a tihanyi ősi monostor varázs ablakából elénk tárul. Ezt a jövőt szolgálni méltó gondja törvényhozásnak, méltó gondja kormányzatnak. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Péntek Pál! Péntek Pál: T. Képviselőház! (Halliuk! Halljuk!) Mint dunaparti lakos, egy Duna melletti kerületnek, határszélen levő kerületnek képviselője örömmel üdvözlöm a vizi beruházásokról szóló törvényjavaslatot, mert látom azl, hogy a földmívelésügyi kormány még Idejében gondoskodni kíván a Dunamolléken lévő községek lakosainak úgy ^ part védelme szempontjából, mint állattenyésztése szempontjából, továbbá a kaszálók védelme szempontjából szükséges hathatósabb védelem nyújtásáról. Én, aki már 45 éve lakom a Dunaparton és folytonosan figyelem a Duna-meder változását, látom és tapasztalom, hogy 1863 óta, amikor nálunk a tagosítás volt és amikor a földméréseket végezlek, több, mint 30 öl széles az a sáv, amelyet a Duna már leszaggatott és a gazdák kaszálóiból elvett. Rendkívüli mértékben megnövekedett ez a partszágg&táti a háború óta. 1914 óta, midőn látja az ember azt, bogy a Dunaparton kocsival baladva. évről-évre új utak képződnek, mert évről-évre közel egy öles szakaszok szakadoznak bele a Dunába. Ez természetes dolog, ennek okát azonban ott látom, hogy a Dunameder azon a részen nincs kellőképpen mélyítve. Természetes dolog, hogy ennek pénzügyi okai vannak. Tudjuk azt nagyon jól, hogy a háború előtti időkben évről-évre kotorták a Duna medrét, szedték ki a kavicsot, mélyítették a medret s így a partszakadás sem^ volt olyan veszélyes, mert a Duna vize is mélyebben feküdt a mederben, úgyhogy a partot nem tudta annyira szaggatni. A közérdek szempontjából nagyon fontos volna a partbiztosítás, különösen a gönyükomáromi szakaszon, ahol már a folyammérnökség is belátta ezt, s a múlt esztendőben már néhány hajó követ hoztak oda, bogy a partszakadást megakadályozzák, örömmel látom, hogy a folyammérnökség ezt már észrevette és megmenteni igyekszik azt a veszélyeztetett területet, a gazdák kaszálóit, amelyek évről-évre mindig kisebbekké válnak. Legelővédelmi szempontból is nagyon fontosnak tartom, hogy a Duna^ medre újra évről-évre mélyíthessék, mert míg azelőtt, a háború előtti időket véve figyelembe, nagy átlagban minden öt-hat esztendőben egyszer szokta a Duna elönteni az egész legelőt, az egész kaszálót, addig a háború óta minden esztendő májusában, amikor felülről a hóolvadások megindulnak s a vizek elkezdenek nagyobb mennyiségben lefelé folyni, ismétlem, majdnem minden év májusában elönti a Duna a legelőket. Figyelembe kell venni, hogy az én kerületemben például, amelynek két legnagyobb községe fekszik a Dunaparton és annak legelői vannak a
