Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülésé Í9%B nóvemhéf 14-én, szerdán. 79 lókban, ahol az illető tisztviselők azelőtt tevékeny­kedtek. Nem tudják elképzelni, hogy az az anyag, — így kell kifejeznem magamat, — amellyel ma nekik dolgozniuk kell, nem ugyanaz, mint aminő­vel azelőtt dolgoztak és hogy nem lehet mindeu munkást mint bűnözőt kezelni, mint ahogy azelőtt éveken keresztül mint szolgabírák vagy rendőr­kapitányok az elébük került emberekel kezelték. T. Ház ! Közel egy év, 11 hónap múlt el, amióta a munkásbiztosításról szóló törvény élet belépett, de a törvényben megjelölt alapszabály tervezete sem jelent meg mind a mai napig, úgy­hogy félő. hogy ez az alapszabály tervezet nem jelenik meg még ebben az évben, s az érdekeltsé­geknek nem adatik mód arra. hogy erre vonatj kozó észrevételeiket megtegyék és éppoly kevésbbé lehet ezt azután a gyakorlatban keresztülvinni. A munkásbiztosítás intézetét azóta Társa­dalombiztosító Intézetté keresztelték át. A Kép­viselőház azóta letárgyalta az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvényjavaslatot, amelynek szintén január elsején életbe kell lépnie. Máris jelentkeznek azonban azok a nehézségek, amelyekre mi a törvényjavaslat tárgyalásánál rámutattunk ; jelentkezik főképpen az a nehézség, amely egyike a legsérelmesebbeknek és legigaz­ságtalanabbaknak : hogy az öregségi biztosításnál a munkásnak esak azokat a járulékait kívánják elismerni, amelyeket a munkaadó a munkás javára befizetett. Most, amikor le kell fektetni az ügykezelést, amikor közel 700.000 tagot kell nyilvántartani, egyszerre felvetődik a kérdés : hogyan fogják azokon az egyéni lapokon nyilván­tartani a munkások befizetéseit abban az esetben, ha a munkaadó vagy nem fizeti be a járulékot vagy annak csak egy részét űzeti be! Kinek javára fogják elkönyvelni az ilyen módon befizetett járulék-részeket és kinek a terhére esik majd az a járulék, amelyet a munkaadó vagy nem fizetett be vagy késedelmesen fizetett be vagy egyáltalá­ban megtagadta annak befizetését és rajta azt behajtani nem lehet? (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Máris jelentkezik ennek a rendelkezésnek igazságtalansága, amelyhez hasonló nincsen egyet­lenegy magyar törvényben sem, mert ha én adó­fizető vagyok és az adóhivatalban adómat befize­tem, akkor egészen természetes, hogy azt az adót tőlem senki másodszor nem kérheti, ebből kifolyó­lag reám nézve semmiféle hátrány nem keletkez­hetik. Ebben az eseiben azonban az öregségi biz­tosításnál az intézet megbízza a munkáltatót, sőt kötelezi erre büntetés terhe alatt, neki le kell vonnia a munkás béréből a törvényben megjelölt járulékot, de ha a munkaadó azt nem fizeti be, pl. elsikkasztja, ebből nemcsak a munkaadóra származik hátrány — ha ugyan származik — mert hiszen egyik-másik esetben — majdnem ezt kell mondanom — a törvény rendelkezései egye­nesen biztatók arra, houy azt a járulékot eltulaj­donítsa, mert olyan minimális büntetés van kilá­tásba helyezve, hanem a másik oldalon a munkás szenved hátráryt, mert megtörténhetik, hogy az éveken keresztül béréből levont járulékokat a munkáltató nem fizeti be, a munkás pedig közben megrokkan és amikor jogaiért jelentkezik, kitű­nik, hogy neki tulajdonképpen nincsenek jogai. < Ehhez hasonló rendelkezés nincs egyetlenegy hasonló külföldi törvényben, de nincs egyetlenegy magyar törvényben sem olyan rendelkezés, hogy valakitől törvény erejénél fogva levonnak járu­lékot és ha az illetőnek levont járulékait más el­tulajdonítja, akkor az illető befizetőre háramlik kár. Meg vagyok arról győződve, hogy a gyakor­latban a törvénynek ez a rendelkezése nem tart­ható fenn és már az első évben szükség lesz a törvény eme rendelkezésének módosítására. A másik kérdés, amely ismételten szóbakerült a Házban és amelynek rendezésére nézve a mi­niszter úr már volt szíves Ígéretet is tenni, a bányamunkások nyugbéréuek felemelése. Értesü­lésem szerint bőséges felesleg áll ebben a tekin­tetben az intézet rendelkezésére. Az a különalap, amely ennek a nyugdíjnak folyósítására szolgál, olyan összeggel rendelkezik, hogy megvan a nyugbér felemelésének lehetősébe. Kérdem tehát, miért kell várni és miért kell halasztani hónapokon keresztül ennek a nyugdíjnak felemelését? Csak azért, mert akár a biztosítópénztár, akár a mi­nisztérium egyes osztályai nem tudják a megfelelő rendeleteket elkészíteni vagy kiadni? Azt hiszem, ha valahol és valakiknek érdekében sürgős szük­ség van intézkedésre, úgy éppen itt megvan a sürgős intézkedés szükségessége és ezt nem lehet menteni semmiféle elfoglaltsággal, nem is szólva arról, hogy véleményem szei int ilyen rendelkezés kiadása igazán nem jelenthet olyan borzasztó sok munkát, hogy azzal nem lehetett volna el­készülni a múlt év vége óta, mert ha le is számít­juk azt az egy vagy két hónapot, amíg a zár­számadások elkészülnek, még akkor is 9 vagy 10 hónap állt rendelkezésre, hogy azt az ügyet, amelyet a miniszter úr is igazságosnak tart, amelyre nézve Ígéretet tett, megfelelően rendezzék. E tekintetben azonban semmiféle intézkedés nem történt. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszéd ideje ejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Peyer Károly : Újból hangsúlyozom, hogy nem szándékom a Munkásbiztosító Pénztárral szemben táplált egyébb kifogásainkat itt. szóvá tenni. Nem kívánjuk itt bírálat tárgyává tenni az ottani álla­potokat azért sem, mert hiszen a felszólalási idő sokkal rövidebb, semhogy megfelelő bírálatot lehetne gyakorolni. Én csak azt vagyok bátor kérdezni a miniszter úrtól, mikor szándékozik a törvény rendelkezéseit végrehajtani, mikor szán­dékozik az alapszabályt kiadni, mikor szándékozik kiadni a választási rendeletet, mikor juttatja az érdekeltségeket abba a Helyzetbe, hogy végre maguk intézzék annak az intézménynek az ügyét, amelynek fen tartásához — csekély ö-szeg kivéte­lével — kizárólag ők járulnak hozzá ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kivan szólani ! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfetöU Az igen t. interpelláló képviselő úrnak a JVlunkásbiztosító­nak az 1927. évi törvényben körvonalazott auto­nómiájára vonatkozó megjegyzései teljesen helyt­állóak. Én a magam részéről is nem kis remé­nyeket fűzük ahhoz az időponthoz, amikor az autonóm-szervek létrejönnek és az elnökséggel, az igazgatósággal, az egész tisztikarral együtt módjában lesz a két nagy érdekelt tábornak együttműködni s a Munkásbiztosító ügyeibe be­folyni. A t. interpelláló képviselő úrnak kérdése az, hogy ha — amint korábbi nyilatkozataimból ő maga is gyanítja — ilyen a nézetem, miért nem gondolkodtam arról, hngy az 1927: XXI. te. meg­felelő utasításai végrehajtassanak ? Erre nézve válaszom a következő. Az 1928. év folyamán mél­tóztatott a törvényhozás ak a betegségi és bal­eseti biztosítási ágazat mellé kiépíteni az öregségi és a rokkantsági ágazatot is. Ennek az évnek folyamán azért nem gondoltam célravezetőnek az autonómiai választásokra vonatkozó intézke­déseket megtenni, mert hiszen új érdekeltek vo­natnak be 1929. január 1-i hatállyal magába az egész szervezetbe. Ennek következtében praktikus megfontolások vezettek, amikor úgy gondoltam,

Next

/
Thumbnails
Contents