Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

62 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. yónyhozásilag intézkednek a Kis Rába folyónak fenntartásáról. Valamikor ez a folyó a Nagry Rábának természetes mellékfolyója volt. A XVII. században térítették ki eredeti medréből azért, hogy Kapuvára sáncárkait vízzel ellássa és ezzel annak a várnak védelmül szolgálj on. Ettől kezdve azután középpontja lett a vitának és a kontroverziánaik ez a Kis Rába-folyó. Az tény, hogy a későbbi időben egészen 1904-ig a Kis Rába vizéről, mesterséges táplálásáról az érdekeltség gondoskodott. Ez a gondoskodás azonban többször Bértëtte a közérdeket és sértette különösen az ott működő Bábaszabályozó Társulat munkáját. Azért az akkori törvényhozás úgy gondolta, hogy az 1904. évi XXXIX. törvényeikkel végérvényesen pontot tesz azok után a viták és veszekedések nláii, amelyek a Kis Rábával kapcsolatosan keI ptkozfp le Az 1904: XXXIX. te. elgondolása az volt, hogy itt történeti jogon egy meglevő víz van, történeti jogon ezt a vizet fenn kell tartani, ós ennek építését és fenntartását akkor a Rábaszabályozó Társulatra hárította. Ugyanebben a törvényben azonban kimondotta azt is, hogy az építési költséget egészében, segélykénl a Rábaszabályozó Társulatnak réndelkezesésre bocsátja. (Jánossy Gábor: Ügy van! 250.000 aranykoronát!) T. Ház! Sajnos, amit a törvényhozás akkor végérvényesnek gondolt, az a későbbi időben nem vált be végérvényesnek, mert alig 10 esztendő múlva az árvíz ezt a mesterséges duzzasztó gátat felszakította, elvitte és azóta a Kis Rába környékén a vízmizéria állandó. Ha nézem az 1904 : XXXIX. te. nívós parlamenti tárgyalását, — hat ülésnapon tárgyalták, neves emberek, a Képviselőháznak akkor neves tagjai szóltak hozzá és az akkori földmívelésiigyi miniszter, Tallián Béla rendkívül magas színvonalon álló beszédben reflektált a felszólalásokra — örömmel állapítom meg, hogy mennyire felül tudtak emelkedni ezek az emberek a helyi érdekeken és mennyire közszempontbúi tudták ezt a kérdést elbírálni. Az egyik képviselő. — ha jól emlékszem öttevényi Szabó István — kifogásolta, hogy ezzel a vízszolgáltatással az állam ajándékot ad az ottani malomérdekeltségnek. Erre a kiváló földmívelósügyi miniszter replikázott és beszédében a többi között ezeket mondotta (olvassa): «A 250.000 korona segély engedélyezésével a malmoknak bizonyos kedvezményt fogok adni, de a kisrábatoroki gátnál és a Hanságesatoma mentén létező öntözéseket illetőleg azt jegyzem meg, hogy ezen öntözés nélkül ott a mezőgazdaság egyáltalán nem állhat fenn. (Jánossy Gábor: Úgy van! Ügy van! Nem terem semmi!) Ha tehát ilyen nagy kérdés megoldásánál egy mellékes kérdés nem volt más módon megoldható és az öntözések mellett a malmok is húznak hasznot, ez nem von le maKának az egész nagy miinek érdeméből semmit. De azonkívül méltóztassék azt is tekintetbe venni, hogy éppen a Kis Rába mentén és a Repce mentén vannak községek, amelyek ezáltal saját házi szükségletükre és állat itatási szükségletükre a megkívántató vizet kapják. Ezzé] csak azt akarom mondani, — mondja a l'öldmívelésiiü'yi miniszter — hogy a mulointulnjdonosok részesülnek ne van ezáltal előnyben, de nem azért adom a 250.000 koronát, hanem az öntözés és a vízrendezés szempontjából.» Tisztelt Ház! Az akkori kormányzatnak és az akkori Képviselőháznak az volt a fölfogása és az volt az elgondolása, hogy nagy mezőgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a Kis Kába kellő vízzel tápláltassék. Ha az ottani vízrajzot nézi az ember, megállapíthatja, — amint egyébként ez megállapítható abból a memorandumból is, amelyet a Rábaszabályozó Társulat a i'öldmívelésügyi kormányhoz beterjesztett — hogy ezzel a Kis Rába vízzel tulajdonképpen érdekelve van az egész vidék. A Kis Rába vizét el lehet vezetni a Rábaköznek egy másik irányába, Csórna irányába, fölvezetik ezt a csatornát a Rábcába. Ez a Keszegér folyó. A Keszegérből kiágazik egy másik folyás, amely a Rábaköznek szintén jelentős pontjait érinti es ez is a Rábcába folyik. El lehet vinni a vizet a Repcébe, amely csak nagy áradások idején tartalmaz vizet, máskor a vize egészen minimális. Ezt a Repce vizet pedig be lehet vinni az Ikvába. A Rábaszabályozó Társulatnak az előbb említett memorandumban foglalt jelentése szerint ezt fel lehet vinni egészen a Fertőig. A Hanság-csatorna meg a Rénce egészen a Győr alatt lévő részig körülbelül 25 helyen látja el a falukat a szükséges vízzel. Hogy a vízszolgáltatásnak nagy közgazdasági értelme van, ez megállapítható költségvetéseinkből, amikor a vízszabályozásokra veszünk fel költségeket, amikor kútfúrásokra állítunk be költségeket. De én azt gondolom, hogy ezt a kérdést helyesen fogta fel az 1904. évi törvényhozás, helyesen fogta fel az akkori földmívelósügyi kormány, amikor ezt teljesen közérdekűnek nyilvánította és a közérdekből kifolyólag e duzzasztó <>;ùi építésének költségeit fedezte. A gyakorlat mástkép magyarázta későbben ennek a i'öldmívelésügyi és képviselőházi rendelkezésnek intencióit. Később, amikor alig 10 esztendő múlva az árvíz tönkretette ezt a gát;it. per támadt az érdekeltek és a Rábaszabályozó Társulat között. A Rábaszabályozó Társulat ;izt mondotta, hogy itt vis major esete forog fenn, őt tehát nem lehet tovább kötelezni ennek a m ugatnak fenntartására. Az érdekeltek viszont azt mondották, hogy az 1904: XXXI X. tcikk expressis verbis kimondja, hogy építési" és fenntartásra a Rábaszabályozó Társulat köteles. E kontroverzia kapcsán azután közigazgatási úton próbálták megállapítani az érdekeltségek azt a hasznot, amelyet -egyesek a Kis Rába létezéséből nyertek. A győri alispán, ha iól emlékszem, 1924-ben megállapította ezt a haszonrészesedést és :iz 1904. évben volt földművelésügyi kormány és az 1904. évi törvényhozás intencióitól e'térőleg a súlyt már nem az öntözésre és a vízrendezési szempontokra fektette. hanem azt mondotta, hogy ebből a vízből tulaj «Ionképpen annak a kilenc kis malomnak haszna van, amely az idők folyamán a Kis Rába folyása mellett keletkezeti Ezek között a malmok között van egy műmalom. amely be viin rendezve gőzerőre is, úgyhogy akkor is tud működni, ha ott víz egyáltalában nincs, a többi malom azonban egészen kiesi és ezek nem lévén kereskedelmi malmok, vámőrlesre vannak utalva s keresetük bizony minimális. Az alispán erre a kilenc malomra megállapíttátott az érdekeltségnek 96%-át, az öntözési és vízrendezési hasznot pedig 4%-ban állapította meg. Én elismerem azt. hogy ezek a malmok húznak bizonyos hasznot ebből a vízből. Ha érdemesnek tartja a törvényhozás ezzel foglalkozni és ezekéi az emberekei e] haszon révén megfogni, igazságérzetem tiltja, hogy én ez ellen egy szót is szóljak. Aki azonban ismeri ma a malomipar, s különösen a vámőrlő-malomipar helyzetét, az megállapíthatja azt. bogy ezek a szegény emberek