Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése tô'28 n&vember iá-én, szerdán. 63 (Jánossy Gábor: De milyen szegények]) 15—20 ;ill kilométerre küldik kocsijaikat és ngy koldulják össze a gabonát, hogy valami őrlésük legyen. Az egyik molnártól hallottam, hogyha jól megy a malma, akkor délelőtt 9 órától délután egy óráig tudja foglalkoztatni a malmai. (Jánossy Gábor: Nem is búzát őrölnek azok, hanem bánatot, amint a nóta mondja!) Mondom, ha meg akarjuk fogni azt a hasznot, amelyet a malmok ebből húznak, semmi kifogásom nem lehet ez ellen, azonban merem állítani, hogy ez a haszon, amelyet ezek a nialinok ebből húznak, nagyon csekély, viszont az a veszekedés, az a vívódás, amely az 1904. évi XXXIX. törvénnyel elült, ezzel ismét feléled, és nem tudom, hogy az a csekély arány, amelyet majd meg fognak állapítani e malmok terhére, megéri-e, hogy ezt a kérdési ismét felkavarjuk, hogy ezzel a kérdéssel isméi napirenden foglalkozzunk. Az én tiszteletteljes véleményem szerint a Ház akkor cselekednék helyesen, ha az 1904. évi XXXIX. törvény alapjára helyezkednék. Ez a törvény ezt a kérdést - ágy látszik — végérvényesen elintézte, közbejött a vis major, elvitte a gátat. Itt az látszanék ma is helyesnek, ha a földmfvelésügyi kormány akceptálni tudná elődjének állásfoglalását, ha ez a Képviselőház e| tudná fogadni az akkori Képviselőház állásfoglalását és kimondaná azt, hogy ennek a. Rába-gátnák felépítéséi közérdekből szükségesnek tartja és azért ennek az építéséhez nemcsak "25%-ij»\ hanem nagyobi) mérvben járul hozzá. T. Ház! Ha törvényváltoztatásról beszélünk egyáltalán, akkor annak valami nagy okának kell lennie. Törvényt meghagyunk mindaddig; amíg megvannak azok az okok, amelyek azt a törvényt létrehozták. Ha vizsgálom, hogy változtak-e az előidéző okok,amelyek 1904-ben a törvényhozást törvényhozási intézkedésre kényszerítették, változtak-e olyan irányban, hogy attól eltérő Intézkedéseknek van ma helye, megállapítom, hogyha változtak, akkor csak az érdekeltek szempontjából és azoknak kárára változtak. Hiszen ha méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy milyen gazdasági viszonyok voltak Magyarországon 1904-ben, meg lehet állapítani, hogy az 1904-től 1914-ig terjedő időszak, ez a tíz év volt talán a legboldogabb idő gazdasági szempontból Magyarország történetében. Akkor szűntek nie»' a hatforintos búzaárak, akkor volt az áHatárnak emelkedő irányzata, akkor leheteti észrevenni, hogy Magyarország mezőgazdasági lakossága vagyonosodik, gyarapodik. T. Ház! Ha abban az időben közgazdasági érdek volt az, hogy a kormány ennek a mezőgazdasági lakosságnak segítségére siessen azzal, hogy ott a vízzel való ellátást lehetővé teszi, ha ez közgazdasági érdek volt akkor, amikor az emberek jobb anyag} viszonyok között voltak; én azt gondolom, hogy ma. 1928-ban, fokozottabb mértékben helyezkedhetik a kormányzat és a t. Ház arra az álláspotnra, hogy annak a szegény embernek, annak a tengődő mezőgazdaságnak segítségére kell sietni a vízszolgáltatással. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Én az 1904 : XXXIX. törvényhez, annak elgondolásához, annak intézkedéséhez ragaszkodom és arra kérem a t. földművelésügyi kormányzatai és a t. Házat, méltóztassék e röviden előadottak alapján ezt az álláspontot elfoglalni és majd a részletes tárgyalásnál általam beadandó módosítást elfogadni. Egyébként a törvényjavaslatot, mint a köz érdekében lévőt, örömmel üdvözlöm és általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Altalános, élénk helyeslés. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Mindahhoz, amit ennek a törvényjavaslatnak sürgősségéről, áldásos következményeiről gazdasági, szociális értelemben az igen t. előadó úr és előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim mondottak, semmit hozzátenni nem akarok. abból semmit elvenni nem szándékozom. Talán felesleges is volna az én hozzászólásom ehhez a törvényjavaslathoz, illetőleg ennek a törvényjavaslatnak azokhoz a rendelkezéseihez, amelyekről a legalaposabban és legki mentőbben már Griger Miklós és ötvös Lajos igen t. barátaim is megemlékeztek, azonban most tekintet nélkül arra, hogy a kérdést, tudniillik a Kis-Rábn-toroki gát megépítésének kérdését és 126 magyar falu derék, istenfélő és hazaszeretö közönségének létérdekeit érintő ezt a problémát hogyan oldjuk meg, hogy a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon, — káposztát is termelnek ottan, töltött káposztát is, (Derültséfj.) és vízről beszélünk, nem borról — én azéri szólalok fel. mert ez kötelességem, mert annak a 120 községnek jórésze az én kerületemhez is tartozik. De tökéletesen egyetértek Griger Miklós igen tisztelt és szeretett barátomnak azzal a megállapításaival, hogy ez nem helyi érdek. Itt mi nem hazabeszélünk, itt mi egyetemes nemzeti érdekekről beszélünk és egyetemes nemzeti érdekeket szolgálnak. (Ügy van! jobbfelöl.) Mert ha azt kérdezem maga int ól, hogy mindegy-e e szegény csonka országnak, — majd később az egész történelmi Magyarországnak, amelyért élünk, dolgozunk, és ha kell, majd meg is balunk mert így nem élhetünk, ez nem élet. ez még nem is vegetálás, ez gyalázat, amelybe ta szittattunk — mondom, ha azt kérdezem, mindegy-e az országos szempontból, hogy 126 faln népe él-e, boldognl-e. vagy pedig tönkremegy, elpusztul, országos szempontból mindegy-e az, hogy fejlődik vagy tönkremegy 240.000 katasztrális hold föld, az ország egyik legtermékenyebb, legkultáráltabb vidéke mezőgazdasági szempontból és a pép értelmisége, feivilagosodottsága szempontjából is. nem is beszélve a minden vitán felül álló vallásos és hazafias érzületéről, amit gyönyörű és igaz szavakkal jellemzett Griger Miklós ige» t. barátom, mondom, ha azt kérdezem, mindegy-e az országra nézve, hogy ekkora vidék tünkreniegy-e vagy pedig fejlődik: akkor azt felelem reá, hogy nemcsak, hogy nem mindegy, hanem országos érdek, hogy ekkora vidéket megmentsünk. talpraállítsunk és azután a fejlődés, a virágzás útjára tereljük. Én azokat az adatokat akarom kiegészíteni, amelyekel igen t. barátaim, különösen Griger Miklós meg ötvös Lajos is felsorakoztattak igazuk mellett. Ibiihez az érdekeltséghez tartozik 126 község. Itt van az írás, kedves és szereteti Griger Miklós barátom és öcsémuram. (Derültség*) Nekem mindenki Öcsémuram ebben a gyülekezetben, mégpedig szeretett, kedves öcsémuram. ( Derült séf/. — Egy hang johbfelől: Ne vénitse magát!) Dehogy vénítem magamat. Nem az esztendők teszik az emberi Öreggé vagy fiatallá, hanem a kedély, meg a szívnek szent érzelmei, amelyek bennem önök Iráni is egyforma)) buzognak, meg a haza nagy érdekei iránt és különösen a szépnem iránt. (Derültséo.) Győr vármegye 86 községgel. Sop-