Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-218
W As országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1.928 november l4rén, K szerdáfl. rendelkezett volna az ország, aminek közgazdasági és mezőgazdasági jelentősége széles körben éreztette volna hatását. Arról nem is beszélek, hogy miután a tervbe vett munkálatok a Tiszaszabályozás szempontjából bírtak volna nagy fontossággal, a programúi betartása esetén befejezhettük volna az egész Tiszaszabályozási munkálatot, aminek az ország közgazdasági és mezőgazdasági szempontjából való nagy jelentőségét szintén nem kell részleteznem. Hogy hova zsugorodott Össze az 1908-as Programm, arról plasztikus képet ad annak a kimutatásnak számbavétele, amelyet a törvényjavaslat mellékletén találunk, ahol részletezve van az, hogy a 192 millió pengőből vízi beruházásokra 1926-ig összesen 75 millió pengő került felhasználásra. Ha az indokolásnak ezt a tabelláját nézzük, akkor látjuk, hogy az 19U8. évtől kezdve átlagban évi 5—6 millió aranykorona a vízi beruházásokra fordíttatott. Ez az összeg az 1919. évben kezdett összezsugorodni, amikor 360.000, azután 1920—1921-ben 310.000, 1921—1922-ben 370.000 és így tovább, egészen 1925-ig ez az alacsony összeg szerepel és csak 1925—1926-ban tudtuk a 3—4—500.000 koronás beruházást újból felemelni 1,566.000 aranykoronára. Képzelhető, hogy a munkálatok csaknem tíz évi szünetelése alatt neniesak. hogy nem tudtuk végrehajtani a békeidők nagyszabású vízgazdasági programmját, de a régi szabályozó művek részben erősen megrongálódtak, részben pedig teljesen tönkrementek. A természet által okozott ezen károkhoz hozzájárult az a kár, amely előállott a trianoni szerződés becikkelyezése folytán. A trianoni ideiglenes határok barbárul széjjeltépték Magyarországnak ideális vízrajzi egységét és megbontották azt az ideális vízszolgálati egységet is. amellyel Magyarország a háború előtti időkben nemzetközi vonatkozásban is tekintélyes helyet tudott magának kivívni. Ami a vízrajzi egység megbontását illeti, köztudomású, hogy folyóink felső szakaszai ídegen uralom alatt állanak ma, úgyhogy a mi szempontunkból teljesen lehetetlen annak a nagyszabású munkálatnak folytatása, amellyel békében meg tudtuk lassítani a csapadékok lefolyását ós apasztani tudtuk a főmederben leülepedő hordalék mennyiségét is. Ezen munkálatok pedig éppen úgy hozzátartoznak az árvédelem lényegéhez, mint a töltések vagy mederszabályozások. Ami a víziszolgálat egységének megbontását illeti, legyen szabad ez alkalommal is hivatkoznom a két évvel ezelőtt lezajlott békési árvizekre, amelyek tulajdonképpen annak az állapotnak következményei voltak, amelyeket Trianon teremtett meg és amelyek onnan datálhatok, hogy a határokon túli hatalmak nem teljesítik kötelezettségüket úgy, ahogy annak idején Magyarország ebben a tekintetben megfelelt kötelezettségének. Mindezekből kitűnik és következik, hogy a magyarországi folyók kedvezőtlenebb mederbeli és árvízlefolyási viszonyait csakis egységesen átgondolt nagyszabású programmal tudjuk ismét rendbehozni. Ezt a célt szolgálja a most beterjesztett törvényjavaslat, amely egy tizenöt évi Programm keretén belül összesen 53 millió pengőt irányoz elő a legszükségesebb folyamszabályozási 'munkálatokra. Ehhez az 53 millió pengő böz járul még 3,000.000 pengő az országhatárokon igényelt rendkívüli árvédelmi munkálatokra, továbbá a kisrábaloroki duzzasztógát újraépítésére állami hozzájárulás, illetőleg előleg címén 1,000.000 pengő, úgyhogy ez összesen 57 millió pengőt tesz ki. Eredetileg a földmívelésügyi miniszter úr javaslata és elgondolása egy 188 millió pengős keretben mozgott. Ez a 188 millió pengős keret körülbelül nagyjában biztosítani tudta volna annak a nagyszabású vízgazdasági és folyószabályozási programúinak keresztülvitelét, amelyre nekünk szükségünk van. Az ország nehéz pénzügyi helyzete és egyéb meggondolások azonban arra késztették a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezt a nagyszabású programmot lecsökkentse; lecsökkentse úgy, hogy 188 millió pengő helyett egyelőre 53, illetőleg 57 millió pengő lett felvéve a legsürgősebb, a leghalaszt hálátlanabb folyó- és vízszabályozási munkálatok keresztülvitelére. Félreértések elkerülése végett előre is jelezni akarom, hogy ezúttal csuk az állami kezelés alatt álló folyók szabályozásáról van szó, tehát a nem állami szabályozású folyókánk, vizeknek, patakoknak szabályozására ebben a törvényjavaslatban provideálás nem történik. mert a földmívelésügyi miniszter úr szándéka szerint ezt a problémát egészen különálló törvényjavaslattal kívánja a lörvényhozás elé hozni. Tudomásom szerint ez a törvényjavaslat már nagy vonásokban el is készült, és a legközelebbi időben a földmívelésügyi miniszter úr abban a helyzetben lesz, hogy ezt a másiknagyszabású törvényjavaslatot is a törvényhozás elé terjesztheti. (Láng János: Amennyiben országbatárt képező szakaszokról van szó, mégis kell róla beszélni!) Ebben benn« van. Aniinl említettem, összesen 53 miiiió DObfcŐ fordíttatik ennek' a javaslat nak keretében t ulajdonképpeni folyószabályozási és vízgazdasági munkálatok elvégzésére. Ez a törvenyjavasla felhatalmazza a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a Dunán, Tiszán és Dráván, úgy szintén mellékfolyóikon szükséges ózabályozási és rendezési munkálatokat végrehajthassa és más olyan folyóknál és patakoknál is foganatosíthasson szabályozási munká'atoknt. a me lyek országhatárt képeznek és amely munkálatoknak elvégzése közgazdasági szempontból, valamint közérdekből is szükséges. Ha az erre a célra rendelkezésre bocsálott 53 millió pengőt részletezni akarom, akkor elsősorban is feltűnik, hogy a Dunán végzendő munkálatokra van itt a legnagyobb összeg felvéve, mintegy 18 millió pengő. Azt hiszem, nem szükséges részletesebben megindokolnom, milyen okok, milyen közgazdasági érdekek tették szükségessé azt, hogy a Dunán végzendő munkálatokra ilyen, első pillanatra meglehetősen nagy összeg vétessék fel. A Dunán végzendő munkálatok két szakaszra oszthatók: elsősorban az úgynevezett országbatárszakaszra, azután a tisztán magyar fennhatóság alatt álló Dunaszakaszra. Az Országbatál*— Dnuaszakasz 150 kilométer. Ezen a folyamszakaszon a szabályozást a cseh államinál közös költséggel kell végeznünk. Erre nézve már r'-gebben egy közös bizottság munkálkodik. amely az erre vonatkozó műszaki és költségvetési előmunkálatokat folyamatba tette. De ettől eltekintve kötelez bennünket a Nemzetközi Dunabizottság rendelkezése is, bogy ott ezen munkálatokat szabályszerűen végrehajtsuk, de a saját érdekünk is azt diktálja, hogy az Országbatár- Dunával a közeljövőben behatóbban foglalkozzunk, mert köztudomásúlag az Országhatár—Dunán a sekély vízállás mellett a hajózás az év nagyrészében úgyszólván a leg-
