Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-235

Az országgyűlés képviselőházának 235. ülése 1928 december 18-án, kedden. 543 Zoltán: Angol hidegvért!) Az előbb hivatkoztam rá, t. képviselőtársam, hogy a többségi véleményben a szólásszabadság bezáródik a bizottsági vitával és ninos többé a részletes tárgyalás során lehetősége a képviselőnek felszólalni a Házban. Tehát a szólásszabadságot a többségi vélemény nem korlátozza, hanem megszünteti az utolsó stádiumában a törvényhozásnak, a részletes tárgyalás során. (Tomcsányi Vilmos Pál: Az előadó és a kontra előadó beszélhetnek!) Igen. az előadó és a kontra előadó beszélhetnek, ezek azonban nem merítik ki a szükségszerű szólásszabadságot, meg kell tehát adni a .iogot a képviselőnek is ahhoz, hogy a részletes vita során felszólalhasson, (Szilágyi Lajos: De indítványt ne tehessen!) ha úgy látja, hogy a törvényjavaslatban hiányosságok vannak, amelyek pótlásra szorulnak. (Ügy van! — Szilágyi Lajos: Felszólalhat, de indítványt nem tehet a képviselő!) Itt látszik az első nagy különbség a szólásszab«* d«á g korlátozása tekintetében. Én hajlandó vagyok minden korlátozásra, amint az előbb mondottam, a szólásszabadsággal való visszaélés megszüntetése céljából, de nem tudok osztozni abban az állásfoglalásban, hogy egyik «szükségszerű, fontos fázisában a törvényíhozásnak: a részletes tárgyalásnál ne legyen joga egy-egy képviselőn elk felszólalni. (Szilágyi Lajos: Hallatlan! Elkobozza az indítvány ozási jogot és még így adja elő!) Erre külön fogok kitérni, t. képviselőtársam. (Szilágyi Lajos: Nagykorúak vagyunk!) Csak egy kis türelmet kéreík, erre is kitérek, t. képviselő társam. Kenéz Béla t. képviselőtársunk az ő gyönyörű szép és mindnyájunk által lelkesen hallgatott beszéde során Gladstonera való hivatkozással azt a megállapítást tette, hogy a szólásszabadság nem Öncél, hanem eszköz egy magasabbrendű cél elérése érdekében. Igaz teljesen, de mihelyt azt mondottuk, hogy a szólásszabadság eszköz, akkor meg kell adni ezt az eszközt, tehát fenn kell tartani, ha a/t a mag.isahbrendű célt el akarjuík érni és meg akarjuk valósítani. Mert ha az eszközt elvonjuk s ha az eszköz alkalmazását lehetetlenné tessztifci, ezzel lehetetlenné tesszük ennek a magasabbrend íí cé'nak megvalósítását és elérését. (Ügy ran! Ügy van! a jobboldalon.) Már pedig funikor Gladstone ezt a szép megállapítást tette, akkor miről volt szó? Akkor a klotűr bevezetéséről volt szó, a beszédidő korlátozásáról volt szó és arról, hogy a vitát egy bizonyos keretek közé szorítják, de sző sem volt arról, hogy a törvényhozásnak' egy fontos részében, a részletes vitában lehetet'enné tegyék és kizárják a felszólalási lehetőséget. T. Ház! Én azt hiszem, hogy a viták korlátozása, a vita lehetőségének a korlátozása a/. időökonómia szempontjából feltétlenül indokolt, de a vitának a kizárása és ennek a h'heM'enné tétele még az időökonómia szempontjából sem lehet indokolható. Elfogadnám ez1 akkor, ha igaz volna az. hogy a legrövulehb idő alatt lehet a legtökéletesebb törvényeket alkotni, de amíg nem vagyunk ebben biztosak, sőt az ellenkezőiéről vagyunk moggyöződve. addig ezt a tételt felállítani és kizárni a v'tatkozási ehetőséget, nem tartom megengedhetőnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Most rátérek arra a témára, amelyei itt Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam az előbb annyira rekriminált: az indítványozási jog terjedelme tekintetében fennálló nagy különbségre. (Szilágyi L^jes: Nem kérek olyan vitáiból, ahol nem indítványozhatok semmit!) T. Ház! Az én meggyőződésem szerint az indítványozási jog a kisebbségi véleményben sokkal szélesebb keretek között adódik és adatik meg. mint a többsé'i véleményben. A többségi vélemény kötelező elv gyanánt állapítja meg. hogy indítványt, ellenirdítványt, módosítást csak a bizottságban lehet tenni. (Szilágyi Lajos: Ez az, kérem!) Úgy van. csak a bizottságban lehet. (Szilágyi Lajos: Ezért ne méltóztassék azt mondani, hogy a régi rendszert védi!) Ez a többségi, most a többségiről beszélek, képviselő úr; nagy tévedésben méltóztatik lenni! A többségi szerint indítványt. ellenindítványt, módosítást csak a bizottságban lehet tenni. Már most, kérem, az előbb hivatkoztam rá, hogy a bizottság csak zártkörű társaság, csak kis létszámú társaság; van ugyan joga ott jelen lenni más képviselőnek is azok azonban nem tagok és nem bírnak azonos jogkörrel. Ha most megtörténik az, hogy valaki nem tnd résztvenni a bizottságban bármely elfoglaltság miatt, lezárták a vitát: bármilyen értékes, jó gondolata volna is valakinek, azzal többé a Ház elé nem jöhet. (Zaj a balközépet). — Szilágyi Lajos: És önnél és annál az esetnél! Hallatlan!) A kisebbséginél a helyzet az. hogy indítványt, ellenindítványt, módosítást a bizottságban lehet tenni mindenkinek éppen úgy, mint a többséginél de ha valaki nem vehetett részt a bizottsági tárgyaláson, akkor a bizottsági tárgyalás lezárása után is módjában és jogában van a Ház plénuma elé indítványokkal módosításokkal jönni, (Ügy van! jobbfelől) amelyeket megindokolhat a részletes tárgyalás során még akkor is, ha klotűr alkalmaztatnék, mert abban az esetben is legalább né<ry szónoknak van jogában a saját Indítványait megindokolni. De, amint az előbb kifejtettem gondolatokat hozni, rámutatni a törvényjavaslat hibáira, hiányosságaira még a részletes tárgyalás során is lenét (Ügy van! jobbfelől.) és ott egyes gondolatokat indítvánv forrná iában magáévá tehet a m'nisztcr mairáévá tehet az előadó, önálló indítványokat tehet a miniszter és lehetővé válik ezeknek a hiányosságoknak pótlása, a hibák kijavítása, A többségi vélemény szerint ilyen esetben nincs más lehetőség minthoery az a Felsőházra bízaasék. (Zaj és ellenmondások a bdközépen. — Szilágyi Lajos: Hallatlan! Bizony isten. nehéz türelemmel hallgatni! — Elnök csenget. Szilágyi Lajos: Aki ismeri az anyagot, annak nehéz türelemmel hallgatni!) Elnök: Szilágyi képviselő

1 nrat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Rubinek István: Kérem szépen, én olyan nagy türelemmel hallgattam képviselőtársam invektiváit, hogy egészen nyugodtan veheti magának azt a fáradtságot, hogy türelemmel hallgassa meg ezeket az igazán objektív fejtegetéseket. (Helyeslés jobbfelől. — Szabó István: De egyedül az a helyes, amit ő mond! — S^l-'gyi Lajos: Hallotta, hogy mit mond? — Zaj. — Szabó István: Igen.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Rubinek István: T. Ház! Nyomban hivatkozni fogok arra a körülményre, amelyre a képviselő úr gondol, hogy tudniillik a többségiben is jogában van a miniszternek egy-egy paragrafust a bizottsághoz visszaküldeni. Milyen körülmények között és milyen indokok alapján? Sorra kerül, ugyebár, a gyakorlatban a részletes tárgyalásnál a többségi javaslat szerint a bizottságilag letárgyalt anyag, felszólal az előadó, felszólal a kisebbségi előadó; a miniszter-