Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-235
544 Az országgyűlés képviselőházának 235. ülése 1928 december 18-án, kedden. nek tehát jogában van magáévá tenni a kisebbségi vélemény állásportját és viiszaküldetni esetleg a bizottsághoz a kérdést az abban foglalt ideák, gondolatok alapján; de nincs jogában egy képviselőnek felállani a Házban és a saját gondolatait előadni és a saját módosító kívánságait a miniszterrel közölni, az előadóval elfogadtatni s ezen az alapon a szakaszt vissza küldetni a bizottsághoz. Itt tehát egy lényegbeli, egy ténybeli, egy terjedelembeli óriási különbség van. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az én meggyőződésem szerint tehát igazoltam azt, hogy az indítványozási jog tekintetében is lényeges különbség van a két javaslat között terjedelem szempontjából a kisebbségi javaslat előnyére. Csák Károly t. képviselőtársam felszólalása során azt mondotta, hogy elismeri, hogv a többségi tárgyalási rendszer alapján gondolatokat veszít el a Ház, ez azonban csak efemer veszteség, amellyel feltétlenül felér az időbeli nyereség. Itt ismét csak hivatkozhatom arra, hogy a törvényhozásnak egyik főkötelezettsége és feladata az, hogy jó törvényeket alkosson. (Ügy van ! Ügy van! jobbfelől.) hogy tehát a maga részéről minden alkalmat és mc'dot megadjon ahhoz, hogy a törvényjavaslat hibái, hiányosságai kiküszöböltessenek és az tökéletessé váljék. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha ehhez a törvényjavaslat tárgyalásának minden, még a legvégső stádiumában is megadatik a mód. Ezzel eljutottam ahhoz a kérdéshez, amelylyel szintén nagyon röviden óhajtok foglalkozni, és amelyet Szilágyi t. képviselőtársam hozott itt fel a vita hevében, amikor a kisebbségi véleményt reakciós rendszernek és véleménynek minősítette. Mi a reakció? A politikai értelemben vett reakció szerény tudásom szerint merev ragaszkodás, vagy visszatérés olyan politikai alapelvekhez, amelyeken más alkotmányos államok mái- régen túltptték magukat. Ha pedig ezt a tételt alapul elfogadjuk és figyelembe vesszük azt, hogy a többségi rendszer rá akar térni olyan alapelvekre, amelyeken az angol nemzet már régen túltette magát, akkor már döntöttünk is abban a tekintetben, vájjon a két rendszer köizül melyik a reakciós. (Ügy van a jobboldalon) De a házszabályok tárgyalásával kapcsolatban a reakciónak csak két kritériuma lehet: a szólásszabadság terjedelme és az indítván yozási jog időbeli határa. Amidőn az előbb a legtárgyilagosabb érvekkel igazoltam azt, hogy a kisebbségi vélemény a szólásszabadságot nagyobb terjedelemben adja meg, (Szilágyi Lajos: Nem áll!) és az indítványozási jogot is nagyobb terjedelemben adja meg, akkor már feltétlenül állást foglaltam abban a tekintetben is, hogy reakciósabb a többségi vélemény, mint a kisebbségi. Itt tehát Szilágyi képviselőtársamnak velem perszonálisán kapesolatba hozott vádját - a reakciót — a legillőbb tisztelettel visszaadresszáloni küldőiének címére. (Szilágyi Lajos: Irattárba!) Tomcsányi Vilmos Pál t. képviselőtársam nem lát sérelmet abban, hogy a vita ecvrésze a bizottságba tétessék át. Magam is helyesnek tartom azt, hogy a törvényhozás mentesíttessék, hogy a vitának egy része, ha lehet túlnyomó része, a bizottságba tétessék át. Kettőnk között azonban óriási különbség van. Mert amíg Tomcsányi t. kénviselőtársam érdemleges munkát, törvényalkotási hatáskört ad a bizottságnak, — mert hiszen a bizottság által végzett munkához, anyagához többé ;i Házban a hozzászólás lehetősége nincs meg — addig én csak az előkészítés munkáját adom meg a bizottságnak (Ügy van! jobbfelől.) osztozva abban az alapelvben, hogyha egy törvényjavaslat alaposan előkészíttetett a bizottságban, úgvis kevés hozzászólás szüksége merül fel a Ház plénumában. (Tomcsányi Vilmos Pál: Az előadó hozzászólása elegendő.) Turi i. képviselőtársam azt mondotta, hogy a bizottság nem végezhet törvényalkotó munkát, tehát az a beállítás, hogy a többségi vélemény szerint a bizottság legiszlatórius munkát végez, alaptalan. Itt a nagy kontradikció, a többségi rendszer és Turi Béla t. képviselőtársam eme megállapítása között, mert hiszen mihelyt azt a jogot adjuk meg a bizottságnak, hogy döntsön érdemlegesen egy törvényjavaslatról, ezután a Ház plénuma a részletes tárgyalás során már nem vitázhatik, hanem csak szavazhat, (Ügy van! Űav van! a jobboldalon.) akkor — amint én az előbb megállapítottam — csak technikailag bonyolítja le a bizottsági tárgyalás anyagát s ebben az esetben már igenis le«>iszlatórius munkáról, •rdemleges alkotó munkáról van szó, amelyeit a bizottság végez. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Angliában egészen más a helyzet. Az előbb hivatkoztam reá, hogy ott a bizottság, mégpedig a plenáris bizottság által elfogadott törvényjavas^t az úgynevezett third reading alkalmával mée: mindig részletes megvitatás tárgya. (Tomcsányi Vilmos Pál: Nem egészen így áll!) Ha tehát áthozták az anjrol rendszernek ezt a változatát ide, meg kellett volna adni a részletes vita során is a hozzászólási lehetőséget. (Tomcsánvi Vilmos Pál: Téves! — Erdélyi Aladár: Lám, mennyit kell beszólni, mégis tévedések vannak!) Ezek azok a nagy különbségek, amelyek a két rendszer között fennállnak. Mármost egészen röviden rátérek arra, hogy az általunk kitűzött cél tökéletesebben valósítható meg a kisebbségi rendszerrel, mint a többségivel. A házszabályok módosításának egvik legfőbb indoka a törvényhozás terén való ötletszerűség nieggátlása volt. Mármost, hogyanvalósítia meg ezt a többségi vélemény és javaslat? A bizottságba helyezi át az érdemleges munkát, egyúttal a bizottságra korlátozza az indítványozási lehetőséget. Itt tehát tula'(Ionképpen nem történik más. mint egy helyzetcsere: ami eddig a Ház plénumában történt ötletszerűséggel, az történik a bizottságban, amely ezután érdemleges munkát végez. Tehát ott fogják gátolni az eddigi körülmények a törvényhozás munkáját, ott fogják zavarba hozni a minisztert, mégpedig sokkal nagyobb mértékben mert h'szen a javaslat szerint a bizottságban sajtónyilvánosság lenne; ott fognak előállni indítványokkal. mégpedig természetszerűleg sokkal inkább, mint a Ház plénuma flott, mert hiszen a Ház plénumának tárgyalását már megelőzte egy nagy bizottsági tárgyalás. A kisebbségi vélemény ezzel szemben a bizottsági tárgyalás befejezése után megadj«' az indítványozási lehetőséget, de korlátozza az általános vita kezdetéig. Az általános vita során a minisztereknek, az előadóknak módjukban és jogukban lesz az indítványok sorsa felett dönteni, úgyhogy ezek a törvényjavaslat részletes plenáris tárgyalását már zavarni nem fogják. Turi t. képviselőtársam, aki ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozott, az ötletsz«" rííséggel kapcsolatban kénytelen volt maga i s elismerni, hogy a többségi javaslat mellett ft*
