Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-234

Az országgyűlés képviselőházának 234. viduális képviselői jogokat csak a legkisebb mérvben fog.iák érinteni az új házszabályok. Propper képviselőtársammal kellene most egy kissé foglalkoznom, miután ő olyan hangot ütött meg. amelyre lehetetlen, hogy innen, az előadói székből ne reflektáljak. Propper képviselő úr foglalkozott előadói beszédemnek azzal a részével, amelyben én kritikát gyakoroltam a felett, hogy a szociáldemokratap'irt már a bizottsági tárgyalások alatt is kivonult a bizottságból és nem vett részt egy olyan munkában, amelyben éreztük 6s ma is érzem, hogy igenis, részt kellene vennie az ellenzéknek. (Ügy van, jobbról.) ö erre azt mondotta, hrgy kivonultak, mert nem láttp.k még lehetőségét sem annak, hogy valamit elérjenek. Én csak úgy az elmúlt bizottsági vitára, mint az ezt megelőző 1924. évi vitának arra a le nem tagadható jelenségére mutatok rá, hogy igenis, az ellenzék egy két tagjának bennmaradása az akkori házszabályreviziós bizottságban iíren jelentős eredményeket hozott és ma is el kell ismernünk, különösen Rassay képviselőtársamnak azt a nagy érdemét, hosy szaJkszerüen és ellenzéki szempontból fejtve ki álláspontját az akkori bizottságban, óriási eredményeket ért el. Olyanokat, amelyeket az akkori házszabályrevizió eredménye csaknem kétségessé tették, és amelyek kétségtelenül indokolttá tették ennek az új házszabályreviziónak idehozatalát. Csak egyet említek. Az általános vita beszédidejének tartamát, amely már akkor is eredeti javaslat volt, az utolsó pillanatban, — most már bevallom, elég inkonzekvensen — elhagytuk a szövegből. Propper képviselőtársam dicshimnuszokat zengett az obstrukcióról s példákkal próbálta illusztrálni azt, milyen nagy szüksége van az obstrukcióra egy parlamentnek. Ha van ország, ahol nehéz jól megindokolni, hogy az obstrukció és parlamentarizmus egymással olyan ellentétes fogalmak, hogy a kettő egymás mellett nem fér meg, elismerem valóban ez a mi országunk. (Ügy van! jobbról.) Előadói beszédemben is jelezni voltam bátor, — voltuk nálunk idők, amikor a magyar obstrukciót — bár ismétlem, ellentétes minden parlamentáris rendszerrel — a magyar közvéleménynek egy igen jelentékeny része csendes megelégedéssel, nem akarom azt mondani, hogy örömmel, látta. Éppen ezért nem tartom túlságosan szerencsésnek Farkas Elemér képviselőtársamnak azt a megállapítását, amelyet egyébként kitűnő beszédében tett, hogy tudniillik az obstrukció az elmúlt időkben és Magyarországon mindenképpen abszolúte elvetendő, helytelen és káros dolog volt. Én beismerem s ma is azt mondom: ha akkor részt vettünk volna a politikai életben, talán az lett volna akkor is a mi álláspontunk, ami ma. Elismerem, hogy az obstrukció parlamentellenes volt, de a magyar történetben olyan speciális dolog volt, amelynek, hogy úgy mondjam, alapszinezetét ma megtagadni nem lehet, s amikor t. képviselőtársam olyan kemény szavakat használt az obstrukcioval szemben tulajdonképpen túllőtt a célon és olyan ellenhatást váltott ki. amelyet lehetőleg el kellett volna kerülni. (Ügy van! jobbról.) Én azt hiszem, sokkal okosabb lett volna talán, ha gondolatai! ahhoz fűzte volna- amit mi mint előadó mondtam, hogy tudniillik bár az obstrukció elvetendő intézmény, Magyarországon a múltban igen jogos, és igen komoly mentségei voltak. (Farkas Gyula* Komoly célokért csinálták!) Propper képviselőtársam eszmemenetét köülése 1928 december 14-én, pénteken. 533 vetem. Szemrehányást tett azért, hogy itt ebben a Házban nincs meg az a testületi szellem, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a szembenálló vélemények egymással komolyan szembehelyezkedhessenek és csatájukat megvívhassák. Azt mondotta: hiányzik itt a lehetősége is annak, hogy az egymással szembenálló pártok produktív vitát folytassanak. Én erre csak azt mondom, talán kissé triviálisan: a vásár kettőn áll. (Ügy van! jobboldalon.) Ha az egyik oldal nem veszi magának azt a fáradságot sem, hogy résztvegyen a vitának abban a részében, amikor igazán in concreto fogjuk eldönteni ebben a kérdésben, hogy mit fogadjunk el az egyes szakaszokból, akkor ez a szemrehányás igazán elesik, mert hiszen nekünk egyáltalában módunkban sem lesz az ő álláspontjukat ismerni a részletes vitában. Pedig a részletes vita lesz egyedül alkalmas arra, — én is úgy érzem, miután az általános vita ebben a pillanatban még nem tudja azt a tiszta képet adni, amelyet más javaslatoknál szokás alkotni — mondom, a részletes vita lesz csak alkalmas arra, hogy megtudjuk, hogy a Ház többsége miként fog kialakulni. Mert állítom és meggyőződésem, hogy a részletes vita során igenis lesz mód arra, hogy sokan, akiknek ebben a kérdésben vagy nincsen még végleges véleményük, vagy ha van is, ez még nincsen kellőleg megalapozva, ezt a véleményt esetleg fontos, kardinális kérdésben is megváltoztathassák. Ha le kellene mondanom erről a reményről akkor az egész felszólalásom tárgytalanná válnék. De éppen azért, miután egyetlen egy kérdés sem lett pártkérdéssé téve, s miután látom minden egyes képviselő részéről azt a komoly igyekezetet, hogy ezt a kérdést, — mint ahogy Csák Károly t. barátom nagyon jól mondotta — az alkotmányosság él a lelkiismerete szerint teljesen szabadon eldöntse, minden reményem meg van arra, hogy ezeket a nehéz kérdéseket el tudjuk dönteni anélkül, hogy alkalmat adhatnánk akármelyik oldal gúnyjának vagy kritikájának abban a tekintetben, hogy a Ház tulajdonképpen magával sincs tisztában. Propper képviselő úrnak és az ellenzéki képviselők valamennyijének van egy vádja, amely abszolút igazságtalan .Ez az eddigi házszabályoknak, soi az összes házszabályjavaslatoknak rendelkezése! ellen abból a' szem pontból irányul, mintha mi a magyar Képviselőház elnökének olyan valami horrend jogokat akarnánk biztosítani, amelyek sehol a világon nincsenek meg. Aki egy kissé is ismeri a házszabályokat, aki csak egy kicsit is foglalkozott az összehasonlító nemzetközi házszabály joggal, — hogy szabatosan fejezzem ki magamat — az meg fogja állapítani, hogy homlokegyenest ellenkező az igazság. A magyar Képviselőház elnökének vannak a világ összes törvényhozótestületei között a legkevesebb jogai. Hiszen éppen az ő általuk annyiszor említett angol példa mutatja, hogy az angol elnöknek olyan nagy és hatalmas jogai vannak, hogy mi azokat nem is akartak és nem is mertük a házszabályjavaslatba behozni vagy javasolni a plénnmban; éreztük ugyanis, hogy mind addig, amíg Intézményesen a házelnöki állás nines úgy körülbástyázva, mint ahogy ez megvan az angol parlamentben — és azt hiszem, hogy ezzel is bizonyítékát adtam tárgyilagosságomnak — addig nem mehetünk odáig, ameddig ezek a parlamentek mennek, különösen az angol parlament, ahol ezek az intézményes biztosítékok megvannak. Ismétlem 79*