Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-234

534 Az országgyűlés képviselőházának 234. ülése 1928 december 14-én, pénteken. tehát, hogy minden vád az elnöki hatalom intézményes túlterjesztése ellen teljesen alaptalan és légből kapott. Nagyon sajnálom, hogy Propper Sándor t. képviselőtársam nincs itt és hogy nemcsak vitatni merte, hogy a velünk való vitatkozás egyáltalában lehetséges és eredményes-e. Még jobban sajnálom, hogy egész pártja levonta azt a konzekvenciát, amelyet itt ma deklaráció formájában hallottunk, Ihogy tudniillik a párt a további vitában részt nem vesz. Nagyon kérem őket az előadói székből, méltóztassanak ezt az elhatározásukat revizió alá venni. Meggyőződésem az, hogy számos olyan kérdés lesz, amelyekot éppen az ő jelenlétük, esetleg a vitában való részvételük folytán másként fogunk elintézni; ha nem is száz százalékig az ő álláspontjuk szerint, hanem fognnk tudni olyan áthidaló álláspontot találni, amelyet különben nem fogunk megtalálni egyszerűen azért, mert a hídnak egyik pillére eltűnt és csak a másik maradt meg. Gál Jenő t képviselőtársamnak is voll egykét megállapítása, amelyeket leszek bál or rövid reflexió tárgyává tenni. T. képviselőtársam abból a meglepő kijelentésből indult el, hogy tulajdonképpen mindig akkor hozták ebben az országban a házszabályreviziót, amikor arra nem volt szükség. Előadói beszédemben én homlokegyenest mást mondottam és be is bizonyítottam történelmi tényekkel, az összes magyar házszabályrevíziók történetével, hogy. igenis, mindig akkor hozták, amikor obstrukció volt, amikor, mondhatnám, egészségtelen ellenhatásként jelentkezett egy házszabályrevizió s amikor soha sem volt meg az a légkör a kérdés nyugodt, szakszerű elintézésére, amely kellett volna, és amely, — úgy érzem — ebben a pillanatban megvan. (Ügy van, jobbról.) Űgy érzem, hogy ezzel végeztem is azzal a kérdéssel, hogy szükséges vagy nem szükséges a házszabályrevizió, és hogy időszerű-e vagy nem- Ismétlem: az az álláspontom, hogy a házszabályreviziót, ha intézményesen, komolyan, hosszabb időre akarjuk elintézni, relatíve nyugodt atmoszférában kell előhozni akkor, amikor megvan a lelkek szükséges harmóniája ahhoz, hogy szakszerű objektivitással szóljanak hozzá, és ne legyen a közvetlen múltban olyan jelenség, — az obstrukció — mint eddig, valahányszor a magyar Képviselőház ezt a kérdést tárgyalta, amely a maga prédominaió voltával a szükséges 'objektivitást ebben a kérdésben ab ovo, lehetetlenné tette. Ez az én álláspontom és ezzel talán a leglényegesebbet elmondtam abban a tekintetben, hogy szükséges-e és időszerű-e a házszabályrevizió. (Helyeslés jobbról.) Szerény véleményem szerint az időszerűség kérdésében nagyon népszerű lehet az, amit már az előbb is bátor voltam említeni, hogv hiszen van sok más, ezer baj, miért kezdjük ezzel? Eltekintve attól, hogy ez a házszabálymódosílás szükséges előfeltétele minden további eredményes munkánknak, logikailag tehát azt követelteti velünk, hogy mégis ezzel foglalkozzunk, egy providenciái is ós előrelátó politikusnak arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy az ilyen kérdést, amely egyéb időkben — láttuk a múltban — nagyon alkalmas volt végső, legnagyobb szenvedélyek felkorbácsoLására, olyankor hozzák ide, amikor ahhoz a megfelelő atmoszféra megvan. ÉS én úgy látom, hogy az ezidőszerint itt igenis. megvan. (Ügy van! jobbról.) T. Képviselőház! Azt mondja Gál Jenő igen t. képviselőtársam, — és ebben a tekintetben több ellenzéki szónok is egy véleményen volt vele — hogy az angol házszabályreviziók története azt bizonyítja, hogy a házszabályrevizió mindig r szorosan összeesett a választójog kiterjesztésével és a titkosság behozatalával, i Nem hiszem, hogy ő ezt a kérdést tanulmányozta volna, mert ha ezt tette volna, akkor nem állíthatná, amit állított. Kétségtelen dolog, hogy a nagyszámú házszabályreviziók egyikénél, másikánál utólag összeesett a házszabályrevizió kérdése a választójog kérdésével, de ha meg méltóztatnak nézni az 1833-iki, 1877-iki és 1882-iki házszabályreviziókat és el méltóztatik olvasni azokat a beszédeket, amelyeket akkor az angol miniszterelnökök tartottak, akkor látni méltóztatik, hogy ez az összefüggés nem szükségszerű. Én itt zárójelben kénytelen vagyok megállapítani, hogy az az álláspont, mintha a házszabályrevizió tulajdonképpen a kormányra nézve olyan kérdés volna, amelyben neki nem is szabad, nem is illik állástfoglalni, túlságosan lojális álláspont, amelyet külföldön egyetlen kormány í»em követett, hanem igenis odaállt a házszabályreviziós mozgalom élére a felelős kormány maga. Amikor tehát leszögezem, hogy a mi kormányunk nagyon is lojális állásponton van, amikor aktív szerepet nem. kért ebben a vitában, akkor megméltóztatik állapíthatni, hogy az angol miniszterelnök, Gladstone, maga jött elő azokal a súlyos érvekkel, amelyek az akkori házszabályreviziós indítványt megalapozták. Ebben az érvelésben mindent meg méltóztatik találni, csak éppen azt nem, amit az ellenzéki szónokok az előbbi vitában jelezni méltóztattak. Gladstone ugyanis egyrészt az ir obstrukciókra, másrészt azokra a hallatlanul nagyszámú és nehéz feladatokra mutatott rá, amelyeket az akkori parlamentnek meg kellett volna oldania. Kérdem, nem mutathatunk-e a mi kis országunkban ebben a pillanatban ugyanezekre a momentumokra, nem mutathatunk-e rá, hogy törvényhozásunk nem vár-e úgy mennyiségben, mint minőségben igen-igen nagy feladatot. (Űgy van!) Most, amikor az ülésszak bezárásával a kormány — tudjuk már előre — számos, nagyjelentőségű javaslatot fog hozni, nem mondhatjuk-e el ugyanazokat az érveket, amelyeket nálunk sokkal nagyobb nemzetnek sokkal nagyobb fia mondott, hogy amikor a feladatok úgy mennyiségben, mint minőségben óriási mértékben megszaporodtak és erre a törvényhozásra fokozottabb munka vár, akkor ennek a fokozottabb munkának legszükségesebb feltételét, instrumentumát, tanácskozási rendjét egyszer már emeljük arra a nívóra, amelyre szükségünk van. Ez a nívó, ismétlem, még mindig alatta fog maradni a világ összes tanácskozási rendjeinek, amely tanácskozási rendeknek igen rigorózus szabályait azért nem vettük át. mert azon az állásponton voltunk, hogy e tekintetben a magyar házszabályjog fejlődése előtt még egv nagy lehetőség van, amely előbb-utóbb be fog következni. T. Ház! Rassay t. képviselőtársamnak beszéde rendkívül érdekes. Abból a szempontból indult ki, — hogy csak akkor indokolt a házszabály vált- 'ztatás, ha nagy visszaélések és nagy bajok vannak. Kérdem t. Ház: ez az álláspont összeegyeztethető-e azzal az előbb említett állásponttal, hogy a ház; szabály revíziós kérdéseknek nyugodt és szakszerű elintézéséhez megfelelő atmoszférára van szükség?