Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-234
524 Az országgyűlés képviselőházának 2 Hol volnánk, ha mondjuk Rákosi Jenő, akinek betegágya fölött az egész magyar közvélemény aggódó részvéte és szeretete virraszt, nem figyelmeztetne bennünket a történelmi Magyarország eljövetelének, visszaállításának kötelességeire. És ugyan mit tesz a sajtó? Hivatkozom arra, hogy Lord Rotíhermere nagy angol elődjének több lapja, az akkori Northcliffe-sajtó, mekkora kárt tett nekünk a háború alatt és most milyen gyönyörűen, milyen meghatóan reparálja ezt a kárt, amit akkor okozott, az ő dicső, nemes, kiváló utódia, a magyar nemzet önzetlen nagy barátja. Minden magyar ember szívébe zárta őt azért, amit az ő sajtójával, ezzel a szegény, kirabolt, keresztfára szegezett országgal cselekedett. (Bárdos Ferenc: De mi van a házszabályokkal 1 ?) Ezekben voltam bátor röviden körvonalazni álláspontomat (Meskó Zoltán: A házszrbályokról! — Derültség a jobboldalon.) és ismétlem, hogy ezt a szép. komoly elaborátumot, — «A munka kész, az alkotó pihen» (Derültség.) —- amelynek kidolgozásáért a legnagyobb elismerés illeti meg az előadó urai (Ügy van! Űgu van! a jobboldalon.) a kisebbségi előadó urat is. a 33-as bizottságot is... (Űav van! a jobboldalon. — Fráter Jenő: És minket!) — ez majd attól függ: hogyan szavazunk — általánosságban a részletes tárgyalás alánjául elfogadom: azonban szeretném, hogyha p/ek a szempontok, amelyeket előadtam, kidomborodnának ;i réisyWes vita alkalmával is, hogy csak azokat a főbb dolgokat reformáljak és reparáljuk, a többit hagyjuk érintetlenül. De hogyha a Ház alkotmányas többsécrének meggyőződésével ez nem konsrruálna, akkor a niagyar lélekhez, a magyar hagyományokhoz s az én felfogásomhoz is legközelebbálló Rubinokféle kisobhíiéíri javaslatot nem fakultative, hanem kötelezőleg tenném magamévá. ftefoiezésii' m eu- csuk annyit. (Hnllhikl Halljak! a jobboldalon.) hogy Griger Miklós iffen t. barátom azt mondotta hogy ami hibát. bűnt ez a nemzedék meg a közvetlen meo-clőző — ne mondjuk, hogv csak ez a nemzedék — elkövetett az országnak ilyen sorsra való juttatásában, azt a következő nemzedéknek kell helyrenótolnia. Nem osztozom igen t. barátomnak ebben a felfogásában. Amit ez a nemzedék elkövetett, azt ennek a nemzedéknek kell helyrehoznia. (Élénk helyeslés.) Nekünk, t. képviselőtársaim, mimlennan rof? kell néznünk a réflfi Magyarország térképét, meg a mostanit, amely oda van szegezve a Golgota keresztjére. Nekünk mindennao el kell mondanunk a nemzete meggyalázását. hazája •szétdarabolását sirató prófétával, illetőleg költővel azt az imádságot; «Uram tekints le ránk, váltsd meg a né gyalázat unkát és sereíreknek ura. Istene, állíts helyre minket, világoltasd meg arcodat mirajtunk, hogy megszabaduljunk». T. Ház! Én hiszek a parlamentarizmus jövőjében, hiszek a magvar lélek egészségessé alakulásában s nemcsak hiszek Magyarország feltámadásában, de hanyatló életemnek minden gondolata minden gondja oda irányul, hogy cselekedeteimmel is megbizonyítsam ezen vallomástételemet. Az ezeréves tölgy, amely most csonkán, lenyesve, lefaragva áll egymagában Európa közepén, kihajt még újra egy második dicső nagy fordulóra, meglombosodva, gazdagabban, szebben. «Az eljövendő évezredben hazám ege bár egyre e^ak sötétül én nem tudok meghalni e hit nélkül»,— mondia Vajda dános. Én sem akarok élni e hit nélkül. Élni akarok abban a hitben, hogy feltámadunk. Élni és dolgozni akarunk. Éljen és . ülése 1928 december 14-én, pénteken. dolgozzék ez a Ház, szoros nexusban a magyar közvéleménnyel, a magyar közélettel s akkor áldás lesz azon a munkán, amelye't az új házszabályok alapján ez a rettenetes kötelességének és felelősségének tudatára ébredő Képviselőház alkotni fog. A javaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegvző: Strausz István! Strausz István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Képviselői fokozott felelősségem érzete indít arra, hogy a vitában résztvegyek, noha egészségi állapotom teljes nyugalmat kívánna. A Jánossy Gábor igen t. képviselő úr által hangoztatott elveket örömmel teszem magamévá az ellenzéki oldalon is. A házszabályokat módosító tervezettel kapesolalban az eddigi vitában elhangzott magasrendű beszédeknek egybevetése alapján az a véleményem formálódik ki, hogy a sok szempontot felölelő kritikában közjogi kérdésekről, alkotmányjogi kérdésekről egyáltalában alig volt szó. A kritikák arra szorítkoztak, szükséges-e a házszabálymódosítás és hogy arranézve az úgynevezett angol-magyar, avagy a tiszta magyar eredetű tanácskozási elvek fogadtassanak-e el alapul. Én a két rendszer előli veinek és hátrányainak taglalásába egyáltalában nem bocsátkozom, mert azt nálamnál hivatottabbak kimélyítve és kimerítően tárgyalták. A módosítás szükségességének kérdésében azonban állástt'oívlalok. a tervezetet a leghatározottabban elítélem, mert meggyőződéssel vallom, hogy a módosítás a legvitálisabb alkotniánvjogokat erőtleníti el, ami által a nemzetet a diktatúra jármába hajtja. Mielőtt ezt az álláspontomat kifejtenéni a t. Ház előtt, kijelentem, hogy a királykérdésre nem gondolok, mert ezt a kérdést teljesen nyugvópontra helyezettnek tekintem az igen t. miniszterelnök úr töbszöri nyilatkozatai által, (Élénk helyeslés jobbfelől.) amelyeket kétségbevoni senkinek sem lehet, mert aki ezt teszi, az a miniszterelnök urat egyéni becsületében is sérti. Nem foglalkozom azzal a nagy horderejű kérdéssel sem, hogy junktimba hozható-e a házszabály módosítása és a választójog f újabb szabályozása, mert a választójog kimélyítése és titkossága az én szerény véleményem szerint ma már nem politikai irányzat, hanem a politikai erkölcs kérdése. Igen t. Ház, nekem alkotmányjogi nehézményeám vannak a tervezettel szemben, amelyek nozitívek és megingathatlanok, megdönthetetlenok. Tudjuk, — és aki nem tudja, az is súlyosan érzi — hogy a trianoni béke nyomában mi történt alkotmányunkkal. Tudjuk, hogy a tria nőni béke országunknak legnagyobb részét elszakította tőlünk, hadseregünket lefegyverezte és a fenntartható hadsereg létszámát a minimumra zsugorította össze és azt zsoldos hadsereggé tett. Ugyanakkor maga a nemzet, a nagy káoszban, alkotmányát fegyverezte le. Már akkor az alkotmánnyal helyezkedtek szembe a kormányok, igen t. Ház, amikor a toborzás útján felállított zsoldos hadsereg fogyatékának pótlására vonatkozólag azt vitték bele a köztudatba, hogy a jelzett célra toborozni a törvényhozás engedélye nélkül is lehet. Hozzáteszem, t. Ház. hogy én nem rekriminálok a kormányokkal szemben, teljesen megértem azt, hogy amikor az ország végtagjait amputálták,
