Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-234

520 Az országgyűlés képviselőházának 234. ülése 1928 december 14-én, pénteken. Én azt mondom, ezzel a régi magyar alkot Hiányosságnak utolsó védbástyáját is megsemmisítik. Éppen ezért ezt a javaslatot nem fogadom el és felolvasom pártomnak következő nyilatkozatát. (Halljuk! a szélsőbalodalon. — Olvassa): «A szociáldemokratapártnak a házszabályszigorításról való felfogását már a bizottsági tárgyalások során kifejezésre juttattuk. Kisebbségi vélemónyt terjesztettünk a Ház elé és megindokoltuk azt az elhatározásunkat, hogy a javaslat részletes tárgyalásában nem veszünk részt. Súlyos elvi okainkra a javaslat parlamenti vitája során is rámutattunk, és miután nincs semmi reményünk arra, hogy a kormányt és többségét káros szándékától eltérítsük, elhatároztuk, hogy sem a javaslat további tárgyalásában, sem a részletes vitában nem veszünk részt. Elhatározásunkat a következőkkel indokoljuk meg: A kormány 1922., a Friedrich-féle választójogi rendelet hatályonkívül helyezése óta. állandóan és tervszerűen csorbítja a közszabadságokat és egyre nagyobb mértékben kiterjeszti hatalmát. Megszüntette a titkos szavazást és nagy tömegeket rekesztett ki a választójogból. Az államhatalomtól^ való függőség ma közvetett és közvetlen mértékben már oly nagy, hogy mellette a parlament látszathataloinniá süllyedt, amely valóságos hatalmának már csak a külsőségeivel rendelkezik. A kormány az 1926-os választási hadjáratban közigazgatási hatalmának brutális érvényesítésével megtizedelte az ellenzéket és ezzel a parlamentben való hatalmát is teljessé tette A kormánynak tehát nincs oka arra, hogy most a képviselők jogait csorbítsa és a házszabályokat megszigorítsa. A parlament a réíri házszabályok alapján nem vált munkaképtelenné. Ellenkezően, a le hető leggyakrabban hosszú szüneteket volt kénytelen tartani, mert a kormány nem tudta foglalkoztatni. A kormány magának tartotta fenn a Ház foglalkoztatását és önkényesen kirekesztett a Ház munikájából mindem olyan gazdasági és politikai kérdést, amelv az ország dolgozó népének vágyait vagy törekvéseit foglalta magában és helyette csak arra volt gondja, hogy a maga hatalmát növelje. A házszabályszigorítás korlátozza, a képviselők szólásszabadságát, megnöveli az elnöki jogkört anélkül, hogy garanciát adna az elnöki pártatlanság biztosítására és megsemmisíti az 1848 as alaptörvényt, amidőn a többség határozatából alkalmazott cenzorával a képviselők beszédeit a naplóból töröltetheti. Ilyen módon megfélemlítheti a sajtót is, hogy viszBZarettentse a Képviselőházban elhangzott be szedek hív közlésétől. A házszabályszigorításnak ezek a rendelkezései a legsúlyosabb önkényre vezethetnek és a tömegeknek a parlamentarizmusba vetett hitét lerombolják, ami az ország demokratikus fejlődésének szempontjából mérhetetlen vésze (leimet rejt magában. Minden olyan bázszabályrevizióra, amely a jelenlegi gyakorlattal szemben jogcsonkítást jelent, a kormánynak csak akkor volna erkölcsi jogosultsága, lia előbb a titkos választójogot iktatná törvénybe, mert a kormány túlhatalmával szemben csak a titkos választójog nyújt, megfeleld védelmet. Súlyos veszedelemnek tartjuk, hogy a kormány a nyiltszavazásos rendszer mellett a házszabályokat is megszigorítja és ezzel a reakciós politikájával szemben gyakorolható kritikát korlátozza. A kormány a házszabályszigorítást tárgyal tatja a parlamenttel akkor, amikor a gazdasági, szociális és a politikai élet megoldatlan problémáinak egész sora vár megoldásra. De ezek iránt a kormány és többsége teljes érzéketlenséget tanúsít. Működésével kiélezi az ellentéteket, gyűlöletet és elkeseredést hív ki maya, ellen. A kormányzat a néppel való közösségnek minden szálát elszakította és a szociális ós politikai elégedetlenséget — a következményekkel nem törődve — egyre jobban fokozza, ami viszont elkerülhetetlenül újabb felforduláshoz vezet. A szociáidemoikratapárt a kormány reakciós politikájának következményeiért minden felelősségei elhárít magáról. Továbbra is vállalja azt a kötelességét, hogy a kormányt és ninködésél a maga reakciós meztelenségében mutassa be. Ha ellenzéki kritikai kötelességének teljesítésében a többségi önkényt találja majd magával szemben, akkor fel fogja vetni a kérdést, hogy az adott körülmények között milyen magatartást tanúsítson és minő eszközöket alkalmazzon a nép érdekeinek védelmére és jogai teljességének kivívására.» Éljen az általános, titkos választójog! (Été ni: helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon,) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy a magyarországi szociáldemokratapárt parlamenti frakciója azt hiszem, ez a hivatalos címe velem szemben ülő képviselőtársaimnak — ilyen határozatot vagy ilyen megállapítást hozott ide. (Br. Podmaniczky Endre: Szakszervezet!) Én azt következetlennek, logikátlannak és a képviselői kötél ességteljesítessel összeegyeztethetetlennek tartom. {Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Küzdeni kell a jogokért!) hogy most méltóztattak igen t. képviselőtársaim erre az álláspontra jutni, amikor a pártnak már több tiszteltreméltó tagja résztvett ebben a vitában. (Esztergályos János: ön is elmehet a szakszervezetbe!) Megvallom, ezt nem értem. (Meskó Zoltán: Küzdeni az utolsó lehelletig, ha rossznak tartják! — Györki Imre: Diktatúrával szemben nem lehet! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Esztergályos János: Már szeretnék látni az utolsó lehelletünket!) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Jánossy Gábor: Ügy látom, hogy nem olyan nagy az elkeseredés a szociáldemokrata pártban, mert kedélyes közbeszólások röpködnek felénk azokról a padokról. Mondom, én a képviselői kötelességteljesítéssel vagy kötelességérzettel, — természetesen ez az én felfogásom — ellentétben állónak tartom ezt a megállapítást. (Graeffl Jenő: De mennyire!) Én azt tartom, amit Rassay képviselőtársam mondott és követ, hogyha egymaga is volna azokon a padokon, s akármilyen javaslattal és indítvánnyal jönnek ide a Ház elé és a bizottságba, minden kőiül menyek között végső lehelleteig, ereje végső kimerítésével is teljesíteni akarja és teljesíteni fogja kötelességét. (Propper Sándor: Sokra ment a bizottságban!) Ily módon megvan a lehetősége annak, hogy azok a rendelkezéseik, amelyek ebben a javaslatban vannak, a t. uraknak felfogása szerint esetleg módosítást nyerjenek, ha teljes tu-