Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-217

'Àz országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1928 november 13-án, kedden. 43 , Nem hibáztatom a miniszter urat, hogy talán ő volt az, aki ennek a dolognak keresztül vitelét a mai napig lehetetlenné tette; csak azért említettem fel ezt a kérdést, hogy a miniszter úr találjon alkalmat arra, hogy felvilágosítsa az ország közvéleményét: miért van az, hogy amikor ennek a kérdésnek sürgős elintézését az egész közvélemény egyhangúlag akarja, még sem tud a megoidás stádiumába kerülni. Magát a javaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Ugy érzem, hogy mikor a gépjárművek közúti forgalmának szabályozásáról nemzetközi egyezményt igyekszik a törvényhozás becikkelyezni, akkor feltétlenül szóvá kell tenni azt, hogy a gépjárműforgalom szabályozására vonatkozó speciális magyar törvényjavaslat ez ideig még nem került a törvényhozás elé. Az elmúlt nyáron az erdekeit kereskedelemügyi minisztériumban és — úgy tudom — a belügyminisztériumban is mélyreható tanácskozások folytak s úgy tudom, az előkészítő munkálatok be is fejeződtek. Az ankétek egész sorozatát tartották a gépjárműforgalom törvényjavaslatáról, még sincs a Ház előtt a mai napig sem az idevonatkozó javaslat. Nem tudom, igaz-e az értesülésem, de úgy hallom, hogy hatásköri összeütközés keletkezett (Bródy Ernő: A bürokrácia mindig az akadály!) a kereskedelemügyi minisztérium és a belügyminisztérium között s e hatásköri összeütközés következménye gyanánt az az eredeti szöveg, melyet az érdekeltségekkel a kormány letárgyaltatok, olyan nagymértékben módosul, hogy a törvényjavaslatnak összes, az automobilokra vonatkozó része talán el is marad és csupán a közhasznú automobiloknak, illetőleg autóbuszoknak és teherautóknak a forgalmára, illetőleg azok engedélyezési eljárására vonatkozó szabályozás lesz felvéve a törvényjavaslatba. Én mély tisztelettel tiltakozom még a híre ellen is ennek a tervnek, mert a törvényjavaslat eredeti formájában olyan volt, hogy annak a parlamentben ellenzéke nem keletkezhetett volna általánosságban, legfeljebb csak a részletes vitánál történhetett volna meg az, hogy szemben az eredeti kormányjavaslattal módosító indítványokat tegyünk. Az eredeti törvényjavaslatban például részletesen szabályoztatok a gépjármű-vezetői igazolvány, a gépjármű-vezetők kiképzésének kérdése, szabályoztatott az országos automobil-szakértő bizottság hatásköre, az Országos Automobil-Alap felhasználásának kérdése, szabályozhatott' <••/. országos automobil-kerületi felügyelők rendszeresítése, végül pedig — amit örömmel üdvözölt minden automobiltulajdonos — volt a szavatossági biztosításra vonatkozólag la egy szakasz, amely az egész vonalon kötelezővé tette a szavatossági biztosítást. Én óva intem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, mint az automobilizmus miniszterét és hivatott védelmezőjét, attól, hogy elálljon eredeti szándékától. Nekünk feltétlenül szabályoznunk kell, mégpedig törvényben, ezeket á kérdéseket. Az automobil-érdekeltségek egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy az Orszáft'os Automobil-alap felhasználásánál kizárólag csak az automobilizmus fejlesztésére használtassanak fel pénzösszegek, míg adminisztrációs és egyéb kiadások az Országos Automobil-alakot ne terheljék. Az automobil-érdekeltségek egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy az országos automobil-szakértő bizottság hatásköre újKÍPVISELÖHAZT NAPLÓ. XVI. ból kell, hogy szabályoztassék. Teljes az elismerés aziránt a tudós műegyetemi professzor iránt, aki az országos automobil-szakértő bizottság elnöki tisztét betölti, és akit a legmélyebb tisztelettel és nagyrabecsüléssel vesz körül az automobilizmusnak minden híve, de az országos automobil-szakértő bizottságot, csak mint a kereskedelemügyi minisztérium véleményező és tanácsadó testületét képzelik el az automobilisták, míg annak igazgatási vagy ellenőrző feladatot — úgy vélik — nem kellene adni. j Ami az igazgatást és az ellenőrzést illeti, az egész ország területét gépjármű-kerületi felügyelőségekre képzeli minden automobilista beosztani, és ezen beosztás alól a székesfővárost és annak környékét sem óhajtja senki kivétel gyanánt kivenni. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a székesfőváros területére és messze a székesfőváros környékére, — annyira meszszire, hogy például még Nagykáta is a székesfőváros környékének tekintetik — az országos automobil-szakértő bizottság tagjai igazgatási és ellenőrzési megbízatásokat is kaptak időnkónt. Az automobil-érdekeltségek mindezt újonnan^ kérték szabályozni és a székesfővárost a vidékkel egyforma elbírálás alá vonva, gépjármű-kerületi felügyelőségek alá kérték magukat beosztani. Ez olyan kívánság, amelynek törvényhozási szabályozását elhalasztani nem szabad. De nem szabad elhalasztani a kereskedelemügyi minisztériumnak azt a tervét sem, amely az automobilok magánjogi vonatkozásához is hozzá akar nyúlni, mert mégis csak lehetetlen az az állapot, amelyben ma az automobilisták vannak, amikor ma már odáig fejlődött a dolog, hogyha egy automobil az utcán áll és nem mozog, nem is ül rajta senki és a vezetője sem ül ott a volánnál, de a nap rásüt az automobilra s napfénytől csillog az automobil hűtőkészüléke, és jön szemben egy lófogat ú kocsi, megijed a ló ettől a csillogó automobiltól és megtörténik a szerencsétlenség, a kir. Curia jelenlegi joggyakorlatánál fogva az ilyen automobiltulajdonost elmarasztaljáik életfogytiglani életjáradék fizetésére, annak szániára, aki szerencsétlenül járt, mert a lovak megijedtek egy automobiltól. T. Képviselőház! Ez a gyakorlat, amelyet a bíróság a kártérítés kérdésében folytat, némely vidéken az autóbuszvállalkozást teljesen lehetetlenné teszi. Még Budapesten, ahol a székesfőváros maga tarthat fenn autóbuszüzemet, a székesfővárosi autóbuszüzem költségvetése elbírja valahogy azokat az életjáradékösszegeket, amelyeket a kir. Curia reá ró. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: Legutóbb például előfordult az az eset, hogy a Lánchídon, amelynek tudvalevően a kocsiúttest-része szerfelett keskeny, annyira keskeny, hogy két autóbusz éppen, hogy ki tud térni egymásnak, amikor egy 34 éves foglalkozásnélküli ember a kerékpárját gyalog tolta, az egymásnak kitérő autóbuszok ezt a gyalogos embert a padkára szorították, az illető felre is húzódott, de kerékpárját az úttesten tolta. Ennek következtében az egyik autóbusz a kerékpárt elrántotta, s az ember, aki elég ügyetlen volt, hogy azt el nem engedte, ebből kifolyóan kerékpárjával együtt az autóbusz alá került. Ennek a következménye az volt, hogy az autóbuszüzemet a kir. Curia havi 240 pengő életjáradék fizetésére kötelezte egy 34 éves, egyébként foglalkozásnélküli ember számára. 7