Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-217

'Àz országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1928 november 13-án, kedden. 43 , Nem hibáztatom a miniszter urat, hogy ta­lán ő volt az, aki ennek a dolognak keresztül vitelét a mai napig lehetetlenné tette; csak azért említettem fel ezt a kérdést, hogy a mi­niszter úr találjon alkalmat arra, hogy felvi­lágosítsa az ország közvéleményét: miért van az, hogy amikor ennek a kérdésnek sürgős el­intézését az egész közvélemény egyhangúlag akarja, még sem tud a megoidás stádiumába kerülni. Magát a javaslatot elfogadom. (He­lyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Ugy ér­zem, hogy mikor a gépjárművek közúti forgal­mának szabályozásáról nemzetközi egyezményt igyekszik a törvényhozás becikkelyezni, akkor feltétlenül szóvá kell tenni azt, hogy a gépjár­műforgalom szabályozására vonatkozó speciá­lis magyar törvényjavaslat ez ideig még nem került a törvényhozás elé. Az elmúlt nyáron az erdekeit kereskedelemügyi minisztériumban és — úgy tudom — a belügyminisztériumban is mélyreható tanácskozások folytak s úgy tu­dom, az előkészítő munkálatok be is fejeződtek. Az ankétek egész sorozatát tartották a gépjár­műforgalom törvényjavaslatáról, még sincs a Ház előtt a mai napig sem az idevonatkozó javaslat. Nem tudom, igaz-e az értesülésem, de úgy hallom, hogy hatásköri összeütközés keletke­zett (Bródy Ernő: A bürokrácia mindig az aka­dály!) a kereskedelemügyi minisztérium és a belügyminisztérium között s e hatásköri össze­ütközés következménye gyanánt az az eredeti szöveg, melyet az érdekeltségekkel a kormány letárgyaltatok, olyan nagymértékben módosul, hogy a törvényjavaslatnak összes, az automo­bilokra vonatkozó része talán el is marad és csupán a közhasznú automobiloknak, illetőleg autóbuszoknak és teherautóknak a forgalmára, illetőleg azok engedélyezési eljárására vonat­kozó szabályozás lesz felvéve a törvényjavas­latba. Én mély tisztelettel tiltakozom még a híre ellen is ennek a tervnek, mert a törvény­javaslat eredeti formájában olyan volt, hogy annak a parlamentben ellenzéke nem keletkez­hetett volna általánosságban, legfeljebb csak a részletes vitánál történhetett volna meg az, hogy szemben az eredeti kormányjavaslattal módosító indítványokat tegyünk. Az eredeti törvényjavaslatban például részletesen szabá­lyoztatok a gépjármű-vezetői igazolvány, a gépjármű-vezetők kiképzésének kérdése, szabá­lyoztatott az országos automobil-szakértő bi­zottság hatásköre, az Országos Automobil-Alap felhasználásának kérdése, szabályozhatott' <••/. országos automobil-kerületi felügyelők rend­szeresítése, végül pedig — amit örömmel üdvö­zölt minden automobiltulajdonos — volt a sza­vatossági biztosításra vonatkozólag la egy sza­kasz, amely az egész vonalon kötelezővé tette a szavatossági biztosítást. Én óva intem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, mint az automobilizmus mi­niszterét és hivatott védelmezőjét, attól, hogy elálljon eredeti szándékától. Nekünk feltétlenül szabályoznunk kell, mégpedig törvényben, eze­ket á kérdéseket. Az automobil-érdekeltségek egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy az Orszá­ft'os Automobil-alap felhasználásánál kizárólag csak az automobilizmus fejlesztésére használ­tassanak fel pénzösszegek, míg adminisztrációs és egyéb kiadások az Országos Automobil-ala­kot ne terheljék. Az automobil-érdekeltségek egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy az orszá­gos automobil-szakértő bizottság hatásköre új­KÍPVISELÖHAZT NAPLÓ. XVI. ból kell, hogy szabályoztassék. Teljes az elis­merés aziránt a tudós műegyetemi professzor iránt, aki az országos automobil-szakértő bi­zottság elnöki tisztét betölti, és akit a legmé­lyebb tisztelettel és nagyrabecsüléssel vesz kö­rül az automobilizmusnak minden híve, de az országos automobil-szakértő bizottságot, csak mint a kereskedelemügyi minisztérium véle­ményező és tanácsadó testületét képzelik el az automobilisták, míg annak igazgatási vagy ellenőrző feladatot — úgy vélik — nem kellene adni. j Ami az igazgatást és az ellenőrzést illeti, az egész ország területét gépjármű-kerületi felügyelőségekre képzeli minden automobilista beosztani, és ezen beosztás alól a székesfővá­rost és annak környékét sem óhajtja senki ki­vétel gyanánt kivenni. Ma ugyanis az a hely­zet, hogy a székesfőváros területére és messze a székesfőváros környékére, — annyira mesz­szire, hogy például még Nagykáta is a székes­főváros környékének tekintetik — az országos automobil-szakértő bizottság tagjai igazgatási és ellenőrzési megbízatásokat is kaptak időn­kónt. Az automobil-érdekeltségek mindezt újon­nan^ kérték szabályozni és a székesfővárost a vidékkel egyforma elbírálás alá vonva, gép­jármű-kerületi felügyelőségek alá kérték ma­gukat beosztani. Ez olyan kívánság, amelynek törvényhozási szabályozását elhalasztani nem szabad. De nem szabad elhalasztani a kereske­delemügyi minisztériumnak azt a tervét sem, amely az automobilok magánjogi vonatkozásá­hoz is hozzá akar nyúlni, mert mégis csak le­hetetlen az az állapot, amelyben ma az auto­mobilisták vannak, amikor ma már odáig fej­lődött a dolog, hogyha egy automobil az utcán áll és nem mozog, nem is ül rajta senki és a vezetője sem ül ott a volánnál, de a nap rásüt az automobilra s napfénytől csillog az auto­mobil hűtőkészüléke, és jön szemben egy ló­fogat ú kocsi, megijed a ló ettől a csillogó auto­mobiltól és megtörténik a szerencsétlenség, a kir. Curia jelenlegi joggyakorlatánál fogva az ilyen automobiltulajdonost elmarasztaljáik élet­fogytiglani életjáradék fizetésére, annak szá­niára, aki szerencsétlenül járt, mert a lovak megijedtek egy automobiltól. T. Képviselőház! Ez a gyakorlat, amelyet a bíróság a kártérítés kérdésében folytat, né­mely vidéken az autóbuszvállalkozást teljesen lehetetlenné teszi. Még Budapesten, ahol a székesfőváros maga tarthat fenn autóbuszüze­met, a székesfővárosi autóbuszüzem költségve­tése elbírja valahogy azokat az életjáradék­összegeket, amelyeket a kir. Curia reá ró. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: Legutóbb például előfor­dult az az eset, hogy a Lánchídon, amelynek tudvalevően a kocsiúttest-része szerfelett kes­keny, annyira keskeny, hogy két autóbusz éppen, hogy ki tud térni egymásnak, amikor egy 34 éves foglalkozásnélküli ember a kerék­párját gyalog tolta, az egymásnak kitérő autó­buszok ezt a gyalogos embert a padkára szo­rították, az illető felre is húzódott, de kerék­párját az úttesten tolta. Ennek következtében az egyik autóbusz a kerékpárt elrántotta, s az ember, aki elég ügyetlen volt, hogy azt el nem engedte, ebből kifolyóan kerékpárjával együtt az autóbusz alá került. Ennek a követ­kezménye az volt, hogy az autóbuszüzemet a kir. Curia havi 240 pengő életjáradék fizeté­sére kötelezte egy 34 éves, egyébként foglalko­zásnélküli ember számára. 7

Next

/
Thumbnails
Contents