Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-217
44 A z 0 r szag gyűlés képvisel oh ázá n ak Ezt az életjáradékot a főváros még- elbírja, elbír még egypár ilyen curiai ítéletet, de egy vidéki autóbuszüzem, ha egyetlenegyszer ilyen helyzetbe kerül, hogy a kir. Curia ilyen súlyos kártérítésre kötelezi, már nyomban becsukhatja a boltot. Innen ered, hogy a székesfővárosnál előfordul igen gyakran, — a közlekedési ügyosztály ezt bizonyíthatja — hogy az autotaxi-engedélytulajdonosok, akik véletlenül «Igazoltak valakit, visszaadják az autótaxiengedólyt azért, mert bíróilag olyan kártérítésre köteleztetnek, amely számukra lehetetlenné teszi az üzem további gyümölcsöző fenntartását, mert az üzem fenntartása állandóan egy harmadik ember javára történnék csupán. Az érdekeltségek tehát igenis örömmel üdvözölnek minden a kereskedelmi kormány részéről kiinduló megmozdulást, amely az objektív kártérítési felelősséget vagy kötelezettséget újra szabályozni kívánja Lehetetlen a régi felfogás mellett maradni, amely egyszerűen az autómobilt, mint veszélyes üzemet tekinti s annak gazdáját minden körülmények között bünteti; bünteti olyankor is, amikor abszoiute nem hibás, sőt bünteti — amint legutóbb egy curiai döntvényben olvastuk — olyankor is, amikor megállapítást nyert, hogy a szembejövő lófogatú jármű kocsisát gondatlanság terheli. Ragaszkodni kell tehát ahhoz, hogy a kereskedelmi kormány mielőbb egy törvényjavaslattal jöjjön a \ gépjárműveket illetőleg, még pedig az összes gépjárműveket illetőleg és ne engedje magát eltéríttetni ettől az eredeti szándéktól s ne elégedjék meg azzal, hogy tisztán a közhasznú gépjárművállalatokra vonatkozó törvényjavaslattal jöjjön ide elénk. A közhasznú gépjárművállalatokra vonatkozó törvényjavaslat is égetően sürgős, s jó és stílszerű is lett volna, és egészen normális dolog is lett volna, hogy nyomban a nemzetközi egyezmény becikkelyezése után tárgyaltuk volna a magyar automobiltörvényt. Az engedélyezési eljárásról már sokszor beszéltünk itt a Ház ülésén olyan értelemben, hogy az reformra, törvényhozási szabályozásra szorul, ezt maga a kormány is szükségesnek látja, tehát ennek sürgősségét sem kéli külön megindokolnom. De ez az új törvényjavaslat kell, hogy szabályozza azt a helytelen elindulást is, hogy úgy indult el Magyarországon az állam és magánvállalkozás, hogy szembekerültek egymással akaratukon kívül, hogy a magánvállalkozó autobuszvállalatok szemhcnállnak a magyar Államvasutak vállalkozásával. Az új. törvénynek rendeznie kell ezt a kérdést is és azt a két vállalkozást egymás mellé rendelő formában — úgyhogy azok egymást kiegészítsék — kell tovább szabályozni. T. Ház! Az új törvénytől várja a magánvállalkozás minden bajnak orvoslását; attól várja a kizárólagosság biztosítását bizonyos esetekben; és attól várja a kártérítési kötelezettség megállapítását megváltás esetében. Mondom, az a törvényjavaslat, amely az érdekeltségek előtt megfordult, korrekt volt s ha nem is volt tökéletes, de jószándékból áthatott munka volt; mindenesetre olyan munka volt, amelyhez a kereskedelemügyi miniszter úrnak szívesen gratuláltunk volna mindanynyian. Nagy hiba lesz, s végzetes hibát követ el az automobilizmus ellen a miniszter úr, ha a törvényjavaslatot nem terjeszti elő abban a formában, abban az egészben, ahogy az az érdekeltségek elé került. 7. ülése 1928 november 13-án, kedden. De sürgetem és kérem ugyancsak a mai tárgyalás kapcsán az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól a közúti közlekedés új szabályozását is. Kérem pedig ezt azon okból, mert nemcsak az automobilvezetőket, hanem a gyalogjárókat, a kerékpárosokat és kocsisokat is kemény szigorúsággal meg kell fegyelmezni és véget kell vetni azoknak az állapotoknak, hogy míg a soffőrt kíméletlen szigorúsággal bünteti a hatóság, addig a kocsis, akinek nincs vezetői igazolványa, s akitől nincs mit elvonni, büntetlenül aludhat a bakon, vagy pedig hajthat részegen és okozhat életben és vagyonban kárt. Ezeket mind újra kell szabályozni. Várva-várjuk tehát, hogy a belügy- és a kereskedelemügyi minisztérium együttes működéséből a közúti közlekedési szabályzat mielőbb létrejön és azt mielőbb életbe is léptetik, akár törvényhozási úton, akár pedig rendeleti úton, mert mindenesetre ez is égetően sürgős szükség. Végül kérem és sürgetem a kereskedelemügyi kormányt az útügyi törvényt is, mert félmunka a gépjárművekről szóló törvény az útügyi törvény nélkül. S mivel már példabeszéddé vált a kereskedelemügyi minisztériumban, hogy hány évtized óta készül az útügyi törvény, nagyon kérem a miniszter urat, tegye működését azzal is emlékezetessé, hogy hivatali elődjeinek késlelkedése után végre a parlament elé lép az útügyi törvénnyel is, amely éppen olyan követelménye a modern haladó kornak, mint amilyen a gépjármű-forgalom szabályozását célzó törvényjavaslat. Természetszerűleg a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. Más álláspontja nem is lehet az embernek; ellenben ugyanakkor, amikor ilyen szavazatot ad le, kötelessége sürgetni az lítügyi törvényt és a gépjármű-forgalomra vonatkozó magyar törvényt. (Helyeslés a bál- és a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatra magam is azt kell, hogy mondjam, amit számos előttem szólott képviselőtársam is már megemlített, hogy azon mit sem lehet változtatni, az egy egyezség s így annak részleteihez magam sem tudok szólani. Legyen szabad azonban nekem is felhasználnom ezt az alkalmat arra, hogy különösen a budapesti autóközlekedés hibáiról, hiányosságairól szólhassak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Autóbusz?) Nem, hanem autó, s itt értem alatta az autótaxi-közlekedést. Azt a kérdést akarom ón is megemlíteni, amelyről előttem felszólalt képviselőtársaim szólottak, s különösen azért tartom szükségesnek, hogy erre a témára rátérjek, mert itt van a kereskedelmügyi miniszter úr, és abban a határozott meggyőződésben vagyok, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a hátráltatója annak, hogy a budapesti autótaxi-közlekedés kielégítőbb legyen, (Gáspárdy Elemér előadó: Tévedés!) s hogy nagyobb számban álljanak künn a standokon autótaxik. Nem tévedés, igen t. képviselőtársam és előadó úr; mert én alátámasztom ezt az állításomat azzal, hogy a miniszter úr csak hiszi, hogy ő nem akadálya ennek, amikor azt mondja, hogy a székesfőváros tanácsánál rekedt el az ügy elintézése, s ha ott nem rekedt volna el, akkor a 280 rendszám már forgalomba kerülhetett volna. Igen ám, de a miniszter úr tett olyan megállapítást, illetőleg szabott olyan feltételt, amely megnehezíti ós akadályozza, hogy ez a
