Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-217
42 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1928 november 13-án, kedden. nén bírságoljon meg, mert a publikum megfegyel mezesére nagyon nagy szükség van. De itt is van egy megjegyzésem a soffőrökkel szemben, akik szeretnek bravurstikliket esinálni abban, hogy békés átjáró emberekre rátülkölnek az utolsó percben és nem számolnak azzal, hogy egy sikos járdán találkozhatnak egy vidéki emberrel, aki különben is minden zajtól fél itt IJudaposten és táncol az autók előtt, nem tudja, hogy ttóki előre vagy hátra kell mennie és táncol. Nem számolnak azzal, hogy esetleg egy vak, süket vagy rokkant emberrel találkozhatnak, vagy egy idegbajos, egy szívbajos emberrel, elcsiíszhat az r úton, meri hamarabb megijed, mint az egészséges. De megteszik ezt a járda szélén járó békés polgárokkal is. Nem akarom védeni itt a járókelőket, mert mondom, nem vagyok elragadtatva tőlük, amikor még az utca közepén is állnak. Láttam éppen tegnap, hogy valaki az Andrássy-úton egy kisleánnyal nagyban tárgyalt, az autó majd elvágta őket és még ő haragudott érte. A másik megjegyzésem tulajdonképpen a másik törvényjavaslatra vonatkozik, amennyiben csak annyit kívánok megjegyezni. — engedelmet kérek, hogy ezt is elmondom — hogy milyen nehéz kitérni éppen azokon az utakon, ahol vidéken a parasztszekerek járnak. A bizottságban is előadtam. Van nálam olyan út, amelyik négy méter széles, a padkával együtt amely nincs bekövesítve, hat méter. Most tessék elképzelni nyáron nagy porfelleg van, nem is lehet látni sem előre sem hátra. Ha elszáguld a parasztszekér mellett egy autó, még inkább elsötétíti a látókört. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: ötszáz millióba kerül!) Én szolgálatot akarok tenni és támogatni akarom a kereskedelemügyi miniszter urat, amikor a Házat arra kérem, hogy széles utakat méltóztassanak csináltatni, nem pedig négyméteres utakat, ahol az a parasztszekér, ha tele van rakva búzával, rozzsal, árpával vagy zabbal, szénával vagy szalmával, ki sem tud térni. A legjobb akarattal sem tud kitérni az autó elől, mert a lovak természetszerűleg félnek, nem szokták meg vidéken az autót, most akár hátulról tülköl, akár szembe jön az autó ; a lovak elkezdenek ágaskodni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ez igaz!) Mellette van a padka, a mellett van egy két-három méteres árok, ahová esik az a parasztember, aki különben is animozitással viseltetik az autók iránt. Támogatni akarom a kereskedelemügyi miniszter urat abban, hogy pénzt kapjon arra, hogy jobb, rendesebb és szélesebb utakat csináltathasson. Az utakra nézve is általában véve csak az a megjegyzésem, hogy azok az utak, amelyeket én kerületemben láttam, egy nagy országos veszedelem esetén aligha fogják megállni a helyüket, különösen teherautó forgalomban. (Fábián Béla: Űj utak azok?) Egészen újak. (Fábián Béla: Meddig lettek használva 1 ?) Én aki láttam utat a háború alatt, merem jósolni azt, hogy száraz, jó időben eltartanak egy hónapig, ha nehéz terheket fognak rajta szállítani. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Az igaz! Azért nem is szabad ezt tovább csinálni! — Fábián Béla: Eső után!) Eső után, tavaszi hóolvadás után meg egyáltalában nem használhatók. Én ezt a gondolatot újból azért vetettem fel, mert ez egészen novum. Egypár aggálytára a kereskedelemügyi miniszter úrnak véltem megfelelni. Kérem a t. Házat is tegye megfontolás tárgyává a kérdést. Egyébként elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Ház! A magam részéről a javaslat tekintetében csak azt mondhatom, hogy természetesen elfogadom. Azonban szóvá akarnám tenni én is úgy, mint már Pakots t. képviselőtársam szóvátette, a budapesti autótaximizériákat, Budapesten 700 darab autótaxi bonyolítja le a bérautóforgalmat. Európában nincs még egy olyan város, ahol ez az arányszám ilyen gyenge volna. (Ügy van! Ügy van! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ügy van!) Az egész közvélemény és az utazni vágyó közönség azon az egyhangú nézeten van, hogy ez a 700 szám kevés, és több autótaxira van szükség. Mindenki, aki Budapesten egyik helyről a másikra sietősen el akar jutni, ezer esetben tapasztalhatta, hogy nincs autótaxi. (Ifjaz! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Budapest székesfőváros törvényhatósága egy évvel ezelőtt egyhangúlag kimondotta, hogy a taxik számát legalább ötszázzal vagy ötszázötvennel fel kell emelni. A tanács erre vonatkozóan el is készítette a szabályrendeletet s a szabályrendelet a kereskedelemügyi minisztériumba és a belügyminisztériumba került jóváhagyás végett. Űgy tudom, a kereskedelemügyi minisztériumban több ankét is volt e tárgyban, (Bródy Ernő: Ankét volt, csak taxi nincs!) de autótaxi-szaporulat mai napig sincs. Nem akarok beleszólni abba, hogy az autótaxi-rendszámokat hogyan osszák meg, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ez Budapest utazni vágyó közönségét nem érdekli. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Budapest közönsége csak azt akarja, hogy a közlekedés jó legyen, (Ügy y an! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) a kocsik tiszták legyenek, a soffőrök megbízhatók legyenek s ha valaki autótaxit rendel telefonon, például abból a célból, hogy idejében kijusson a vasútállomásra, a kocsi felelősség mellett pontos időben csakugyan a helyszínén is legyen. (Helyeslés jobb felől.) Ebbe a problémába bekapcsolódik egy karitatív rész is. Ma már nagyobb probléma az, — és erről beszél mindenki — hogy ki kapja az autótaxiengedélyeket, (Meskó Zoltán: Miért nem adják már ki az engedélyeket?) Ennek támogatására felhozzák a legkülönböző karitatív és népjóléti szempontokat, melyeket — elismerem — szintén honorálni kell, a közönség azonban ebben nem népjóléti és karitatív kérdést lát, hanem elsősorban közlekdési problémát. (Űgy ran! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ebben a kérdésben a miniszter úr részéről csak két nyilatkozatra emlékszem. Mikor az autójavaslatot tárgyaltuk, akkor a miniszter ni- — nagyon helyesen — egyszer azt mondotta: kérem, az autótaxi-szaporításnál egyre vigyázzanak az urak: ne csináljanak ebből kistralikokat. (Helyeslés balfelöl.) Ez helyes is. (Fábián Béla: Űgy látszik, rossz tapasztalatai vannak M kistrafikok körül!) Se kis-, se nagytrafik, se kis- se nagyprotekció ne legyen ebből. Az a benyomásom, hogy az egész téma azért nem tud megoldódni, mert nagy protekciók és befolyások érvényesültek. (Ügy ran! bclfelől. — Sziíágyi Lajos: Felkeltették az érdeklődést!) Feltétlenül igaza van a miniszter úrnak, amikor azt írja elő, hogy azok a kocsik, amelyek mint autótaxik a főváros területen a forgalmat le fogják bonyolítani, magyar gyártmányúak legyenek. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.)
