Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a sürgősség mellett szavaznak, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a kérvényi bizottság jelentésének tárgyalására kimondja a sürgősséget. Napirend szerint következik a gépjáróművek közúti forgalmának szabályozása tárgyában 1926. évi április hó 24-én Párizsban aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 621.) tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Gáspárdy Elemér előadó: T. Képviselőház! A most szőnyegen forgó törvényjavaslatot a legmélyebb tisztelettel az alábbiakban vagyok bátor ismertetni. A gépjáróműveknek egyre előbbre törő fontossága szükségessé tette már a háború előtt is, hogy azoknak nemzetközi forgalma megfelelően szabályoztassék. Ebből a célból még 1909-ben Párizsban értekezletet tartottak, amelyen ezeket a kérdéseket lényegesen szabályozták. Nevezetesen mghatározták azt, hogy minő felszereléssel és minő berendezéssel közlekedhetik az illető gépjárómű. Azonkívül ezen az értekezleten létesítettek egy utiigazolványt is, amely feljogosította annak tulajdonosát arra, hogy más államokban is szabadon közlekedhessek. Ezen az értekezleten, amely ezt az egyezményt létesítette, a magyar kormány képviselői is jelen voltak és ezt az egyezményt alá is írták. Az egyezményt azonban mégsem cikkelyezték be honi törvényeink közé, hanem egy 1910-ben beadott belügyminiszteri rendelet szabályozta ezt a kérdést. Ez a rendelet felölelte mindazokat a határozmányokat, amelyeket az 1909. évi nemzetközi egyezmény megállapított. Időközben azonban az automobilizmus mindegyre fejlődött, a gép járóművek felszerelésében, berendezésében lényeges változások állottak elő és ezért szükségednek mutatkozott, hogy újabb értekezlet tartassék, amely az 1909. évi egyezményben foglalt határozatokat a kornak megfelelően módosítsa. Ezt az értekezletet 1926. április 24-én Párizsban meg is tartották és az a régebbi egyezmény határozmányait részben hatályon kívül helyezte, részben pedig a kor kívánalmaihoz képest megfelelően módosította. Nevezetesen a végi utiigazolvány helyébe egy külön vezetői igazolványt és egy külön forgalmi igazolványt hozott be, tehát szétválasztotta azt a régebbi utiigazolványt, amely a vezetői és a for« almi igazolványt egyaránt magában foglalta. Ennek az egyezménynek hazai törvényeink közé való becikkelyezése kiválóan fontos, mert egyrészt lehetővé teszi azt, hogy a magyar gépjáróművek a külföldön minden akadály nélkül közlekedhessenek, másrészt pedig, hogy külföldi gépjáróművek Magyarországba bejöhessenek. Természetes, hogy ezáltal a turisztikai és idegénforgalmi érdékek is érintve vannak és ezeket ennek a nemzetközi egyezménynek becikkelyezése mindenesetre elő fogja mozdítani. Maga a törvényjavaslat mindössze három szakaszból áll. A törvényjavaslatnak 1. §-a tartalmazza azt az egyezményt, amely hazai törvényeink közé becikkelyeztetik; a 2. § teljes szövegében közli a hiteles francia szöveget annak hiteles magyar fordításával együtt; végül pedig a ;?. § felhatalmazást ad a törvénynek az életbeléptetésére Ezekben voltam bátor a szóbanforgó törvényjavaslatot ismertetni. Kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék azt általánosságban elfogadni. (Helyeslés.) ülése 1928 november 13-án, kedden. 39 Elnök: Szólásra következik? Gubicza András jegyző: Pakots József! Pakots József: Igen t. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat szabályozza a gépjáróművek nemzetközi forgalmát. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy amikor egy nemzetközi egyezmény kapcsán ezt a kérdést rendezik, a gópjáróművek hazai forgalma egyáltalán nem nyer szabályozást. Ennek élénk illusztrálása az a probléma, amely már hosszú idő óta foglalkoztatja Budapest közönségét, Budapest székesfőváros törvényhatóságának közgyűlését, a t. kereskedelemügyi miniszter urat, amely problémának megoldása pedig igen egyszerű volna, ha adminisztrációs és egyéb szempontok nem akadályoznák meg a megoldást. Bud János t. gazdasági miniszter úr azt mondotta, hogy ő az élet minisztere. Itt van egy olyan probléma, ahol az élet miniszterének alkalma volna megtapasztáini, hogy hogyan akadályozza meg a bürokrácia az élet szükségszerű követelményeinek kielégítését, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a miniszteri és városi adminisztráció és bürokrácia karöltve hogyan posványosították el ezt a kérdést. Hogy egy stílszerű hasonlattal éljek, a budapesti autótaxi-forgalom valósággal posványba jutott. Beledagadt ebbe a posványba, mert bár máiévek óta a főváros közgyűlése és az érdekeltek könyörögnek, instanciáznak, küldöttsáyjá vasokban figyelmeztetik mind a főváros vezetőségét, mind a t. miniszter urat, hogy végre tessék rendet teremteni ebben a kérdésben, (Bródy Ernő: Legyen taxi!) az egész főváros lakossága sajnosán nélkülözi azt a szükségszerű taxiforgalmat, amely az élet lebonyolításához szükséges. Egy ilyen fejlődő város, mint Budapest, amely arra tart igényt, hogy itt idegenforgalom legyen, hihetetlen nehézségekkel küzd a forgalom tekintetében. A t. előadó úr e javaslat indokolásában arról beszél, hogy idegenforgalmi érdek a gépjáróművek nemzetközi forgalmának szabályozása. Hát nem nagyobb idegenforgalmi érdek minálunk az, hogy kellőszámú autó álljon az idekerülő idegenek rendelkezésére? (Petrovácz Gyula: Elsősorban a budapesti lakosoknak!) A pesti lakosoknak is, de ebből a szempontból én az idegenforgalomról beszéltem. A napokban egy esős este teljesen lehetetlen volt Budapesten autót találni. Egyetlen autótaxi-állomáson sem volt egyetlen járómű sem található. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez íay van!) Szomorú, hogy így van, de így van ! Hiába telefonáltam az egyes taxi-állomásokra, senki sem jelentkezett. í]gyszerro megszűnt Budapesten a taxi igénybevétel lehetősége. (Bródy Ernő: Nincs járómű!) Kérdem, micsoda bölcsesség az, amely látja ezt a szomorú helyzetet, és mindig késlekedik ennek a kérdésnek megoldásával. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: 280-at már rég ki lehetett volna állítani!) Hol akadt meg ez a kérdés, igen t. miniszter úr? Tudom, hogy a fővárosnak egy előterjesztése fekszik most a miniszter úr előtt, amely kéri, hogy 505 taxi rendszám kiadására adjon engedélyt. Kérdem, miért nem méltóztatik kiadni ezeket az engedélyeket és amikor itt van egy régi iparág, a bérkoosisiparág, amely régi. százéves, azt kell mondanom, bérkocsis dinasztiák által képviselt ipar és nem tud a maga nagy kontingensével hozzájutni ahhoz, hogy aulóremlszániot kapjon. Kérdezem, miért van ez. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Nem én miattam.) miért nem tudja a bérkocsis iparág a régi bérkocsi fuvarrendszerét átváltani az autó-rendszámok rendszerére?
