Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-217

40 Az országgyűlés képviselőházának Amikor mi ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk, azt láttam, hogy egyrészt a főváros közlekedési ügyosztályának vezetősége, roppant szövevényessé tette ezt a kérdési, másrészt — hogy micsoda okokból azt már tudjuk — a protekcionizmus egész rendszere zúdult a fővárosra. (Ügy van! a baloldalon.) Mindenki, mindenféle jogi és ^ magánszemély igényt tartott árra, hogy autó-rendszámot kapjon, (Láng János: Ad hoc alakultak társaságok!) tönkrement exisztenciáiknak az volt minden reménysége, hogy autó-rendszámot kapnak és azt bérbeadva, anélkül, hogy felülnének az autóra, nagy jövedelmet tudnak maguknak biztosítani. Ez erkölcstelen dolog és ez ellen mi innen is tiltakoztunk, de tiltakoztunk a főváros közgyűlésében is. Fel kell hívnom azonban a miniszter úr figyelmét: itt az ideje annak, hogy végre jóvá méltóztassék hagyni a főváros előterjesztéséi, hozzá méltóztassék járulni ahhoz, hogy bizonyos számú taxi igénybevehető legyen. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: 280-at már rég igénybe lehetett volna venni!) Ez a fővárosnak roppant nagy mulasztása, amelyet szintén megállapítok, és amelyet megállapítottunk a közgyűlésen is. Sőt módunk lesz a fővárosban rendkívüli közgyűlést hivatni össze, ahol ezzel az üggyel kapcsolatban éppen a főváros vezetőségének kritikáját fogjuk majd alkalmazni. De a t. miniszter úrnak is megvan itt az ingerenciája. Sőt ő nagyon is 'beleavatkozott ebbe a kérdésbe és úgy látom a miniszter urat is bizonyos egyoldalú szempontok vezetik az ügy elbírálásánál. Éppen azért, mert a főváros lakossága követeli már, hogy megfelelő autótaxi-közlekedóse legyen, ezt a törvényjavaslatot használtam fel arra, hogy a miniszter úr figyelmét felhívjam ezekre az anomáliákra, elsősorban pedig arra, hogy amikor a magyar iparpártolásról, a magyar iparvédelemről méltóztatik beszélni, akkor éppen ennek az iparágnak legkisebb exisztenciáival szemben méltóztatnak egészen mostoha elbánást tanúsítani. Ott vannak a szegény bérkocsisok, akik joggal követelhetik maguknak, hogy végre hozzájuthassanak a maguk rendszámaihoz. Általában elsősorban azokat kell kielégíteni, akik foglalkozásszerűen űzték ezt az ipart és ne a kiváltságosak és a protekciós vállalkozások jussanak hozzá egy csomó rendszámhoz, hogy üzletet csináljanak ebből a közönség bőrére és a maguk tárcája javára. Hallunk arról, hogy valami 300 rendszámot egy imaginárius, egy készülődő nagyvállalkozásnak akarnak juttatni, amely belőle nagy üzletet csinálna. Ez ellen is tiltakozunk. Méltóztassék ezt a kérdést becsületes szociálpolitikai vonatkozásában mérlegelni, tessék a rendszámokat elsősorban a bérkocsisoknak és azoknak juttatni, akik ezt az iparágat foglalkozásszerűen űzik. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: A tanács csinálja!) Ezt a tengeri kigyót végre is már vagy a fejénél, vagy a farkánál el kell vágni; vagy a t. miniszter úr csináljon rendet, vagy pedig a főváros tudjon nagyobb erélyt tanúsítani a miniszter úrral szemben, aki itt akadályozza ennek a kérdésnek elintézését. (Herrmann Miksa kereskede; lem ügyi miniszter: Dehogy akadályozom! Szó sincs róla!) Már régen ott van az előterjesztés, miniszter úr, miért nem méltóztatik elintézni? Ha ezekkel a kritikai megjegyzésekkel méltóztatik illetni a főváros vezetőségét, tessék őszintén megmondani azt is, mik terhelik ebben a fővárost? Annak idején magam is küldöttségeket vezettem Folkusházy alpolgármester úrH7. ülése Wèê november ifrdn, kedden. hoz és magához a polgármester úrhoz is. Mindenki azt mondotta, hogy itt a kereskedelemügyi minisztérium állásfoglalása miatt késlekedik ennek a kérdésnek a rendezése. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: A minisztérium meg azt mondja, hogy a fővároson múlik! — Brődy Ernő: Taxi Jegyen valahogy! — Fábián Béla: Taxi tegyen és a kisemberek kapják az engedélyeket!) Felhívom a figyelmet erre a kérdésre, jóllehet ezt csak erőszakos magyarázattal tudtam belekapcsolni a törvényjavaslat vitájába. De kénytelen voltam vele, mert ez annyira aktuális, hogy megbocsát nekem a miniszter úr azért, hogy bátor voltam ezt felemlíteni. De éppen azért mondom: ha nemzetközi viszonylatban szabályozzuk a gépi járóművek forgalmat, akkor méltóztassék hazai vonatkozásban is szabályozni, hiszen, ha jól tudom, a vidéki varosok minden különösebb eljárás nélkül kapjak a taxiengedélyeket derűre-borúra. Csak Budapest van ennyire megkötve, csak Budapesten tették lehetetlenné a rendes közlekedést, a közönség igényeinek kiszolgálását. Tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék mar rendet teremteni. Amii pedig a törvéiiyjavn-slalol illeti, minthogy ebben a törvényjavaslatban nem látok semmi olyat, ami a miniszter úr és a kormány elhatározása .szempontjából inieiáló kezdeményezést nelentene, — mert hiszen ez csak voltaképpen hozzájárulás egy nemzetközi egvozmenyhez — minden ellenzéki álláspontom ellenere is a javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Láng János ! Láng János: T. Ház! Abból indulok ki, amit előttem szólott t. képviselőtársam mondott, hogy ő is kénytelen elfogadni e/1 a törvényjavaslatot, amelyen változtatást tenni nem lehet, mert hiszen nemzetközi egyezményen alapul. A törvényjavaslatnak lényegéhez nincs mit hozzátenni, legfeljebb stiláris módosításokat lehetne eszközölni, de ezt a kefélését és tisztogatását a törvényjavaslatnak annak idején a bizottság már megcsinálta. A bizottságban én voltam bátor egy gondolatot felvetni, nem indítvány alakjában, inkább csak azért, hogy a kereskedelemügyi és beliigyminiszter, urak megfontolás tárgyává méltóztassanak tenni azt a gondolatot. A bizottsági tárgyalás alkalmával is abból indultam ki, hogy a baleseteknek, a szerencsétlenségeknek számát, amelyeket gépjárművek idéznek elő, főképpen a menetsebességnek be nem tartásával és annak túllépésével, hogy ezeket valamiképpen resiringálni, megszüntetni kell. A gépjárművek állal okozott szerencsét lenségek legnagyobb száma vagy defektusból származik vágy pedig abból, hogy az autóvezetők a menetsebességet nem tartják be, vagy végül abból is, hogy a járó-kelő publikum fegyelmezetlen. Hogy az antódefoktusokból vagy a gépjárművek defektusából származó szerencsétlenségekkel nem kívánok foglalkozni, ez természetes, mert ami technikai hiba. azért senkit felelősségre vonni nem lehel sem előzetesen, sem utólag, ez magában a technikai szerkezetben rejti magyarázatát. Inkább azokkal a szerencsétlenségekkel és balesetekkel kívánok foglalkozni, amelyeknek előidézője maga az autóvezető vagy pedig a publikum. Az autóvezető részére tudomásom szerint a menetsebesség adva van, azt tehát átlépni tulajdonképpen nem lenni' szabad. Da a szerencsétlenségek okát figyelem, látom, hogy legtöbb ab-