Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-230
410 Az országgyűlés "képviselőházának 230. ülése, 1928 december 7-én, pénteken. nagy részétől talán egy pere is lehetne a beszéd idő, nekik teljesen mindegy, mert, ugyebár, ők egy percig sem beszélnek. Akiknek azonban mondanivalójuk van, azoknak néha egy óra is kevés; lehet, hogy valaki 3 / 4 óra alatt is el tudja beszédét mondani, ha a tárgy nem túlságosan fontos, de lehet, hogy h U órára van szüksége, s akkor már beleütközik a házszabályokba és akkor már rászorul az elnök úr kegyére és a Képviselőház kegyét kell kérnie ahhoz, hogy még egy negyedórát beszélhessen, (örffy Imre előadó : Loebéuek miért elég 3 / 4 óra ?) Loebé ek azért elég 3 / 4 óra, mert Németországban általános, egyenlő, titkos választójog vau! Egy órája beszélek arról, hogv ez nagy különbség. (Lakatos Gyula: Nagy különbség, de nem a beszédidő szempontjából !) A beszédidő szempontjából is ! (Lakatos Gyula : P]zt tagadom!) Mert tegyük fel, — hogy példával éljek, — hogy itt egy demokratikus parlament van. hogy ebben a parlamentbeu az ország közakarata nyilvánul meg : ekkor ennek a parlamentnek a képe természetesen más, azt el méltóztatik hinni, ugyebár?! Az ilyen Parlament két esztendő óta megoldott volna egy sereg problémát, (Ügy van! a szóhőbaloldulon.) s azokról nekünk már nem kellene beszélnünk. Felesleges volna beszélnem a házszabálymódosításról is. Ha itt nincsenek bajok, ha itt nincsenek megoldatlan problémák, ha itt nincs teljes elszakadás az élettől, ha itt nincs feneketlen nyomorúság, akkor negyedóra is elég volna arra, hogy az ember elmondja a maga nézetét; de nem elegendő akkor, ha itt a ba okát fel keil piszkálni és azokra orvoslást kell kérni. (Lakatos Gyula: Tiszteljük a demokráciát, de hogy a demokrácia önmagában segít a bajokon és rövidéi hé teszi a parlament tárgyalását, ezt az összefüggést nem értem! Ugyanazok a gazdasági bajok akkor is megvannak! — PeidI Gyula: Nagyon egyszerű megérteni!) Az ellenzéki képviselők kivétel nélkül titkos szavazás útján jöttek ide be, tehát van felelősségük és felelősségérzetük, van kiknek beszámolniuk, mert valakiktől kaptak megbízást. (Lakatos Gyula: Azt hiszem más is kapott!) Ezt a kötelességet teljesíteni kell és ezt mi igenis teljesíteni fogjuk. A Képviselőház ökonómia ját méltóztatik reklamálni mirajtunk. (Zaj.) Azt hiszem, most lesz két éve a hajtóvadászatn k, azt hiszem ez már a 227-ik vagy 228-ik ülés, esik tehát minden három napra egy ülés. Most ha leszámítom a négyhónapos nyári szünetet, ha leszámítom a karácsonyi, húsvéti és nem tudom milyen szüneteket, ha leszámítom a szombatot és a hétfőt, akkor is csak minden másnap volt ülés. Hol van tehát az a nagy szorgalom és hol van az a javaslattömey, amelyet nem tudtunk letárgyalni ? Méltóztassék egyre rámutatni, amely fontos volna és sürgős volna s amelyet beterjesztettek és amely nincs letárgyalva! Azt fogják mondani, hogy sürgős a vármegyei javaslat, a fővárosi javaslat Még egyiket sem lattá a Képviselőház, nem tudnak az urak telettük megegyezni, még nem tudták úgy megkonstruálni azt a két javaslatot, hogy teljesen kiirtsa a demokráciát a közületekből, még nem hozták ide, még kotlának rajta, — tehát a Képviselőház még nem is jutott fcbba a helyzetbe, hogy letárgyalja. De nincs is egyetlenegy javaslat sem. Arról volt szó, hogy a mini-zter urak az ülésszak berekesztése előtt visszavonjak javaslataikat, de kisült, hogy nem volt mit visszavonni, mert nem volt egy sem beterjesztve. Obstrukcióról vitatkoznak. Tegnap egy szónok eerész idejét az obstrukció visszaverésére szentelte. Ez nem egyéb mint agyrém. Hol volt a közelmúltban obstrukció? Hol van lehetőség a mostani házszabály alapján az obstrukcióra ? Mirevaló ez a Don Quihote-i meddő küzdelem? Semmi szükség nincs rá, Hiszen lehet rá szükség, igen helyesen mutatott rá Györki képviselőtársam, hogy jöhet olyan idő, amikor egy egészséges obstrukcióra szükség van, amely az ország érdekében való. Nem tud" juk, mi történik, már számos meglepetés ért bennünket és az országot és még érhet, nem tudjuk honnan, hiszen a mai kormányzat útjai titokzatosak és sötétek, és senki sem látja merre megyünk és mi fog történni. Már pedig ha a parlament minden hatalmat kiad kezelői és teljesen erőtlenül áll a kormányzattal szemben, mi fog történni ? Angliában is volt obstrukció 1881-ben, Parnellel kapcsolatban. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, Gladstone volt kormányon, aki ellene foglalt állást és a speakernak sikerült az obstrukció letörése, de hogy milyen előzmények után, azt elmondom. Anuak az ülésnek negyvenegyedik órájában történt meg a hazszabályellenes szavaztatás. Itt nálunk nem is voltak 41 órás ülések, akarat, gondolat, sőt még kísérlet sem volt ilyen obstrukcióra. Angliában 1882 ben hozták be a klotürt. ez azonban nem azonos azzal a klotűrrel, amely nálunk érvényben van. Méltóztassék csak meghallgatni. Ez az 1882-es szöveg azt mondja, hogy ha a speaker a Ház nyilvánvaló nézete alapján meggyőződik arról, hogy a napirenden levő kérdést a vita során megfelelő módon megtárgyalták, 200 szavazattöbbséggel indítványozható a szavazás elrendelése. (Őrffy '.iure előadó: Ez régen megváltozott !) Ez az első formáin! Ha az indítványt negyvennél kevesebben ellenzik, akkor a határozathozatalhoz elég 100 szavazatból álló többség. Egészen más formája volt tehát a dolognak 1882-ben. Azóta módosították ezt, de azóta Anglia egész parlamentáris élete erőteljesen a demokrácia irányába fejlődött. (Farkas István: A mienket meg visszafejlesztik!) Megjegyzem, hogy akkor ugyanazok a motívumok szerepeltek, akkor Gladstonenak hosszú volt a tárgyalási idő, nem tudott megbarátkozni az ülésszakkal, amely hat hónapra volt prelim inalva és mikor az erőszakot elkövette, nyolc hónapja folyt az ülésszak Ezt hozta fel, amire az angol ellenzék nagyon helyesen azt mondotta, hogy az obstrukció — az angol obstrukció — sohasem akadályozta meg a költségvetési vagy felhatalmazási törvény megszavazását, hanem csak politikai kérdésekben, főleg az ír kérdésben volt a kisebbségneü mindig összeütközése a többséggel. Ha léhát az obstrukciótól fél a többség, a kormány, akkor csak a saját lelkiismeretének terhességét érzi, azt követi, agyréui után megy, amely egyáltalában nem fenyegeti. Az előadó úr beszédének egyik passzusában azt mondja, — ezt még indítványának megtételekor mondotta — hogy halad az idő, a technika őrült módon fejlődik, az Óceánt átszelik a léghajók, a repülőgépek, mi pedig itt a régi házszabályok mellett dolgozunk. Igaza van, nagyon helyes volt ez a példálódzás, de akkor tessék mindazt, ami ezzel a haladással, ezzel a fejlődéssel jár, szintén idehozni, még pedig sorrendjében. Elsőnek a nyilt szavazást kell eltörölni, amely még kevesbbé illik bele ebbe a korszakba, mint a régi házszabály. Ez ugyanolyan anachronizmus, mint az antenna a barlanglakás tetején. Az önök válás tójoga ilyen anachronizmus, amellyel igen hamar le kell számolnia mindenkinek, aki a parlamentarizmust meg akarja menteni, meg akarja gyógyítani. Amit mi itt csinálunk, az nem egyéb, mint pepecselés. Tessék megnézni az ország közvéleményét, már ott tart, hogy nem is érdeklődik a parlament és a parlament munkája
