Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. Imre előadó: Ez tisztán adminisztratív intézkedés!) egvúttal jelképezi is az a lánc, amit fel fognak húzni, magát az intézkedést — én már látom előre, lesznek olvan illusztris kormánypárti képviselő urak, sőt miniszter urak is, akik majd hivatni fogják a keresztfolyosóra az újságíró urakat, a riportereket. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képv iselő urak ! Propper Sándor: Vagy pedig utánuk fognak szaladni, hogy legyenek szívesek és az ő bölcseségeiknek a délutáni vagy reggeli újságban helyt adni. (Farkas István: Amilyen bölcseségek azok! — Vanczák János: De az újságírók kikorrigálják!) Én erre sem fektetek nagy súlyt Ez is második számú tyúkszemre taposás, aminek a sajtó kényelmi szempontjói talán kárát fogja vallani, de a parlament minden esetre kárát fogja vallani, ezt azonban — azt hiszem — az egészséges élet ki fogja magából küszöbölni mint olyat, ami egészségtelen és kere-ztülvihetetlen és inkább irritálja, sem mint elősegíti a parlament munkáját. Amikor a német és angol példákra hi vatkoznak, méltóztassék megengedni, hogy erre én azt feleljem, hogy a közviszonyok átplántálása mellett mi szívesebben látjuk a rosszabb házszabályokitt. (Meskó Zoltán : Nekünk is tessék beszélni, necsak az előadónak ! Hangosabban !) Tessék a közviszonyokat is átplántálni. Angliában, Németországban és ma Európa legtöbb államában nincs túlságosan nagy jelentősége a parlamenti szólásszabadságnak. Nem kell olyan tág szólásszabadság, mint amilyen nálunk volt akkor, amikor az urak még egyedül voltak, amikor exkluzív parlamentet alkottak. Ott egyrészt van más lehetősége is az ilyen megnyilatkozásnak, másrészt pedig a parlament elé kerülő törvényjavaslatok a szükségletek és a népakarat leszűrt eredményei. Egészen más ez, mint nálunk, amikor egy diktatórius hajlamú kormány rendelkezései kerülnek ide, teljesen elszakadva, teljesen nélkülözve a népakaratot és az előzetes megbeszélést. De ezekben az államokban vannak közszabadságok. Ha a képviselőnek mondanivalója van, nem föltétlenül szükséges, hogy azt a parlamentben mondja el a közvélemény számára. Ott van lehetősége a nyilvános gyűléseknek, a nyilvános megnyilatkozásoknak és nem a vidéki szolgabírák szeszélyétől függ, hogy szabad-e beszélni, kinek szabad beszélni, mit szabad beszélni és hol szabad beszélni. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek a jobboldalon ! Propper Sándor: Angliában, Németországban, Ausztriában, az északi államokban, Svájcban és minden demokratikus országban elképzelhetetlen az, hogy a parlament valamely tagját, de még egy egyszerű polgárt is egy egyszerű kis alárendelt helyzetben levő hivatalnok, rendőrtiszt, rendőrfogalmazó vagy rendőrellenőr megakadályozzon beszéde menetében ... (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek a jobboldalon ! (Helyeslés a középen.) Propper Sándor : ... és előírja, hogy miről szabad beszélni és miről nem szabad beszélni. Tessék nekem erre példát mutatni Angliában. Tessék nekem akármilyen demokratikus országból példát mutatni arra, hogy ott lehetséges az, hogy egyrés/t gyűléseket akkor engednek, amikor akarnak, és a szerint mérjék a közszabadságokat, hogy milyen pártállású valaki, másrészt, hogy minden gyülekezetbe odaültetik a hatóság fejét, akinek olyan hatalmat és szabadságot aduak, mint amilyent adni akarnak a magyar parlament elnökének. A kettő nem egy. Amit meg lehet csinálni Angliában és Németországban, azt veszélyes megcsinálni nálunk. Angliában nyugodtan beszélhet és nvugodtan érintkezhet választóival minden képviselő, de — mondom — minden KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVI. ülése 1928 december 7-én, pénteken. 409 egyszerű polgár is. Ne tessék tehát erre hivatkozni ós ne méltóztassék játszani ezzel a kérdéssel. Ott sajtószabadság is van. Ott nem telefonálhatnak le a lapoknak, hogy az illető úr beszédéből « kormányra nézve kellen,étlen részt méltóztassék törölni, vagy, hogy nem kedves a kormánynak, hogy azt hozzák. Az a kormány, amely ilyen cselekedetre ragadtatná magát, másnap bukott kormány volna. Ott tehát van bőséges lehetőség. Ott valóban elég a parlamentnek szűkebb térre szorított munkája, elég, ha teljesen szakszerűen csak azt a törvényjavaslatot tárgyalja le. De itt, ahol nincsen sajtószabadság, ahol nincsenek közszabadságok, ahol a megnyilvánulási lehetőség a legminimálisabb és akadályokba ütközik, utánozni azt a külföldi példát s megszorítani a házszabályokat a külföldi lehetőségek nélkül : ez szerintem diktatúrára vezet. Ez a diktatúra kiépítése, ebből lehet tirannizmus, de nem lehet parlamentarizmus. {Ügy van! a szélső baloldalon.) Ami pedig a titkos szavazást illeti, egy kis különbség van ezen a téren. Rossz néven vették tőlünk, hogy junktimba hozzuk ezt a javaslatot a titkos választójoggal. Természetes, hogy junktimba hozzuk- Egészen máskép kell elbírálni egy parlament tárgyalási rendjét, ha az a parlament titkos szavazás útján, tiszta választás melleit jön létre és egészen másként, amikor magyar módra egészen egyedül a világon — ha Oroszországot nem számítjuk — ül össze egy parlament. Csak mi állunk a nyilt szavazás gyalázata val, amelyet egy gróf Apponyi Albert volt kénytelen a világ szégyenének minősíteni. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy provideálni kell a jövő parlamentnek. Miért akar provideálni a miniszterelnök úr ezzel és miért nem a választójog becsületes megalkotásával .

; Miért nem akar létrehozni egy olyan parlamentet, amely azután megcsinálja a maga házszabályait ugy, ahogy jónak látja ? De felesleges is ez az előrelátás, semmi szükség nincs erre, mert hiszen egy uj parlament, — remélem, hogy Magyarország legközelebbi parlamentje demokratikus parlament lesz vagy semmilyen parlamentje sem lesz — ez a demokratikus parlament tiszteltetni fogja a miniszterelnök úrnak ezt az előrelátását és olyan tárgyalási ügyrendet fog magának megszabni, amilyent majd az akkori viszonyok szükségessé tesznek. Itt van a beszédidő megszorítása egy órára. Hát ettől lesz boldog a magyar? Ez az ország üdve ? Ezt mi g lehet csinálni ? (Meskő Zoltán : Felénk is beszéljen egy kicsit, ne csak az előadó úrnak! — Farkas István: Ne vicceljenek ott az urak!) Az előadó úr éppen három óra hosszat Indokolta meg azt, hogy egy óra alatt mindent el lehet mondani. Három órás beszéde azonban tele volt tűzdelve olyan kijelentésekkel, hogy ezekre az idő rövidsége miatt nem tudok rátérni, nem tudok a részletekbe bocsátkozni, mert valószínűleg öt órára lett volna szüksége, ha ki akarta volna meríteni a tárgyat. Tomcsányi Vilmos Pál igen t. képviselőtársunk tegnap másfél órán keresztül indokolta meg, hogy egy óra alatt mindent el lehet mondani. (Derültség. - Tomcsányi Vilmos Pál: Az egy óráról nem is beszéltem!) De elfogadta a házszabálymódosító tervezetet s ezzel elfogadta magát az egy órai időtartamot is. ( Tomcsányi Vilmos Pál : De meg lehet hosszabbítani!) Azt mondják, meg lehet hosszabbítani egy órával, tehát két óráról van szó (Peidl Gyula: Láttuk tegnap! Györkinek nem adtak alkalmat a felszólalásra, mert szocialista!) Én ezt nem tekintem egyébnek, mint menlevélnek a lustaságra. Akik nem szeretnek vagy nem akarnak — inert más okaik vannak — beszélni, azoknak tökéletesen mindegy ; a kormánypárt túlnyomó 62