Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-230

Äz országgyűlés kèpvtsèwhazânak 230. házszabályokat egy száz tagú ellenzék jelenlétéhez kell szabni, (Zaj ) és úgy kell szabályozni az Országgyűlés, a Képviselőház munkáját, mintha a baloldalon nem 20 tagú, hanem száz tagú ellenzék ülne. (Farkas István: Pedig az volna a helyes, ha itt száz tagú ellenzék ülne, akkor az urak jobban, komolyabban do goznának. — Meskó Zoltán: Húsz Farkas megfelel 80 ellenzéki képviselőnek! — Zaj. — Elnök csenget. — Farkas István: Egészen máskép dolgoznék ez a parlament !) A pesszimistákat igazolta a miniszterelnök úr, aki rossz értelemben likvidálja és likvidáltatja a száz tagú elméleti ellenzéket, mert a száz tagú elméleti ellenzék elméleti állásfoglalásaira és parlamenti ellentállására építi fel a maga házszabálytervezetét. Azt is mondották, — és pedig több miniszter úr és maga a miniszterelnök úr is mondotta a 33-as bizottságnak — hogy a kormány nem gyakorol ingerenciát a házszabályok alakulására, ez a Képviselőház szuverén jogn, a Képviselőház maga diszponál a maga tanácskozási rendje fölött, erre a kormány nem akar befolyást gyakorolni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezzel szemben minden tünetből és minden tényből meg kell állapítauom, hogy a miniszterelnök úr nemcsak befolyást gyakorol, hanem egyenesen kezdeményezője ennek a házszabályszigorításnak. Hiszen látjuk a bizottsági ülésben is. A miniszterelnök úr néha hónapokra egyszerűen eltűnik a közélet teréről, úgyhogy nem tudunk és nem hallunk róla, senki sem tudja róla, hogy merre van, mit csinál, hol van hosszú hónapokig, amikor azonban a házszabályok szigorításáról van szó, (Farkas István: Szóval nincs szükség a miniszterelnökre!^ akkor szokatlan mozgékonyságot, éberséget, szorgalmat látunk a miniszterelnök úr részéről, végigüli elejétől végig a bizottsági üléseket, ott van, diktál, kapacitál, beszél, leszerel és felszerel, irányítja az egész házszabályszigorító munkát, úgy hogy e mellett teljesen eltörpül és megsemmisül az a kifoüás és kijelentés vagy az a mosakodás, hogy a kormány maga a házszabálymódosítás munkájára befolyást nem gyakorol. És ha megállapítjuk, hogy a házszabálytervezet nem az előadó úr szorgalmi munkája, ha megállapítjuk azt, hogy nem a levegőből ugrott elő ez a terv és ez a muuka, ha megállapítjuk, hogy ez igenis a kormány műhelyében, sőt a kormányelnök gondolatában fogamzott meg bizonyos célok végrehajtására (Órffy Imre előadó : Tévedés !) és az ellenzéki munka teljes megbénítására, akkor felvetődik az a nagy kérdés, amelyen most már betek óta rágódik az egész ország, hogy mire való, miért kell ez, miért van erre szükség, miért előz meg a házszabályszigorítás minden más problémát, minden más kérdést, miért kell a drága időt - önök nevezik drágának, hiszen takarékoskodni akarnak vele — elfecséielui most a házszabályrevizióra, a házszabályok szigorítására ? Hiszen száz probléma vár megoldásra, hiszen ígértek törvényjavaslatokat - gazdasági törvényjavaslatokat, szociálpolitikai törvényjavaslatokat — s arról volt szó, hogy a közszabadságokat togják visszaállítani. A háborús kivételes állapotokat kell már végre lerombolni ! Ezek mind tö vényhozási munkát igényelnek. S akkor elküldtek bennünket négy hónapi szabadságra és amikor ezt kifogásoltuk, azt mondták, hogy a minisztériumoknak nyuirodtan kell dolgozniok négy hónapig, hogy az őszi kampány alatt a képviselőházat termékeny javaslatok foglalkoztathassák. Elmúlt a négy hónap s nem volt semmi, nem íilése 1928 december 7-én, pénieketi. 405 terjesztettek ide semmit, üres paksamétával jöttek a miniszter urak, az irattárból kerestek elő poros mentelmi aktákat s ezekkel foglalkoztatták a Házat. Most azután elővették a házszabályokat, szigorítani akarják őket, hogy azt a semmit, amivel foglalkoztatni akarják a Házat, még gyorsabban tárgyalhassák le. Igen helyesen állapította meg Bródy képviselőtársunk, hogy a házszabályszigorításnak vannak távolabbi és közelebbi céljai. Kell, hogy legyenek. Nem lehet másképpen. Nem lehet feltételezni sem a kormányról, sem a kormánypártról az impolitikának azt a mértékét, hogy ok nélkül izgassa az ország közvéleményét heteken keresztül a házszabályok szigorításával; ha nem volna más közelebbi és távolabbi cél, akkor semmi szüksége nem volna sem a kormánynak, sem a közvéleménynek erre az izgalomra. Amint mondottam beszédem elején, a közelebbi cél az ellenzék elnémítása. Az ellenzék elnémításával lehet azután szolgálni és végrehajtani a távolabbi célokat. S mik lehetnek ezek a távolabbi célok? Mi természetesen informálatlanok vagyunk; a kormány nemcsak velünk, hanem saját pártjával sem közölte a maga terveit. A kormánypárt ugyanilyen tájékozatlan. A kormánypárt egyes tagjai lehetnek jóhiszeműek, amidőn a kormány után mennek és segítik megkovácsolni a parlamenti bilincseket, de ők maguk sem tudják, mire kellenek ezek. Majd akkor fognak ráeszmélni, amikor már itt lesz az a bizonyos távolabbi cél, amelynek érdekében ezeket a bilincseket kovácsolják. Mik lehetnek ezek a távolabbi célok? Tessék elhinni, ennek a kérdésnek [elvetése nem hiábavaló. Az ország népét, amely hallatlan gazdasági depresszió alatt nyomorog, érdekli az, miért kell most ez a házszabályszigorítás. Ha az ors-ág és a köz érdekében való javaslalok készülnének, akkor ez merőben felesleges volna. Ki meri feltételezni az ellenzékről azt, hogy jó gazdasági és szociális javaslatokat, vagy a közszabadságokat helyreállító javaslatokat fog megobstruálni vagy lehetetlenné tenni! Ezt nem lehet feltételezni, hiszen a közvélemény vihara öt perc alatt elsöpörné helyéről. Marad ten át a másik feltevés. Azt kell helyesnek elfogadnunk, hogy igen veszedelmes, az országra nézve káros olyan készülődések és tervek vaunak, amelyekkel előrukkolni nem mernek, amelyeknek először megcsinálják azt a lehetőséget, hogy a parlamentben a legszigorúbb rendszabályokkal tudják majd keresztülhajszolni. Györki képviselőtársunk felvetette a királykérdést; ugyau nem ő vetette fel, csak idehozta. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék ezt a kérdést beszédéből kikapcsolni, mert ez a tárgygyal nincsen logikus összefüggésben. (Farkas István: De mennyire összefüggésben van!) Propuer Sándor : Máris kikapcsolom, csak néhány pillanatig akarok vele foglalkozni, amenynyire szerintem logikus összefüggésben van a házszabály szigorítással. Tessék tudomásul venni — ne tegyünk vattát a fülünkbe, mert ezzel az igazság és a lehetőség nem szűnik meg —, akárhova megy az ember, az ország bármely részébe, az emberek mindenütt azzal fogadják, hogy mikor lesz királyválasztás. (Gáspárdy Elemér : De nem e miatt a házszabá yrevizió miatt !) Nem e miatt, de e miatt csinálják a házszabályszigorítást. A történelemben van példa arra, hogy bizonyos erőszakos cselekedeteket megelőztek ilyen rendszabályok, amelyekkel lehetővé akarták tenni az erőszakos cselekedeteket. Ma az ország közvéleményéhen igenis az a tudat él — ezt Györki képviselőtársunk kötelességszerűen csak tudomására adta a parlamentnek —, hogy