Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-217

34 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1928 november 13-án, kedden. lévő, régebben épült hajókról lehet elsősorban szó, mégpedig főként olyanokról, amelyek a trianoni szerződés folytán kerültek idegen lobogó alá, de azért gazdasági vonatkozásban mégis a magyar tőkével és befolyással maradtak összeköttetésben. Ezeknek magyar lobogó alá vonásáról igenis, nagyobb számban lehet szó, mihelyt egyszer a hajótulajdonosok azt látják, hogy az az elhatározásuk, hogy ide visszatérjenek, még üzleti esélyeik szempontjából is in érni javulást jelent. Az én megíl élésem szerint súlyos hiba volna, ha az a korlátozás, amely szerint a kedvezmények csak a húsz évnél nem régebben vízreboosátott hajókra vonatkoznak, változatlanul megmaradna, mert határozott tudomásom van róla, hogy abban az esetben, ha javaslatnak ez a korhatárlimitje megmarad, még azok a hajók sem lesznek valamennyien magyar lobogó alá. vonhatók, amelyeknél a tulajdonosok részéről a legnagyobb mértékben meg volna a hajlandóság és a lehetőség is a visszatérésié, amelyeknek kapcsolata a magyar tökével 100%-ig megvan jelenleg is. Én azt tartom helyesnek, ha a magyar tengerhajózás újból való megteremtésével kapcsolatban minél számosabb tengeri gőzösnek magyar lobogó alá vonása legyen a cél, nem pedig finnyás válogatás, főleg pedig a korhatárnak indokolatlan megállapítása húsz esztendőben, mert csak így lehet minél számosabb munkaalkalmat teremteni az állam minden újabb áldozata nélkül. Talán volna egy ilyen korhatármegállapításnak értelme akkor, ha vonaljáratokról volna szó, amivel együtt járna az illető vonaljáratoknak szubvencionálása is, és ha valamely szubvenció megadásáról volna szó új vonal járatoknál. De semminemű értelmét nem látom a korhatár felállításának a tengeri szabadhajózási forgalomban, amelyben a világ minden egyes nemzeténél bármelyik hajó résztvehet, ha bizonyos technikai követelményeknek megfelel. Ha bármilyen öreg, bármilyen régi hajó tulajdonosa megtalálja a maga számítását és munkaalkalmakat tud nyújtani a magyar tengerhajózási alkalmazottaknak, akkor kell hogy ez a javaslat, amely ilyen munkaalkalmak lehetővétételét célozza, a hajók korára való tekintet nélkül adja meg a tervbevett kedvezményeket. De én még szívbeli érzésből is kellemetlenül veszem a korhatár megállapítását. Az elmúlt esztendőkben még az emberek megválogatásánál is láttam olyan tendenciát, amely az öregeket félretaszítja, róluk már hallani nem kíván s a fiatalságot tolja előtérbe a nemzet újjáépítésének munkájában. Ha egy hajótulajdonos a maga régi hajóival vissza ak;ir térni a magyar állam kötelékébe, én még szívbelileg sem tudom akceptálni azt, hogy az öregebb hajók már nem kellenek, az a darab a régi magyar világból már nem kell, csak az újabb hajókat fogadjuk el, a többi maradjon ott, ahol van. Kérem a t. Házat, méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy kereskedelmi tengerészeknek és kereskedelmi tengerészek családjainak százairól van szó. Olyan tengerészekről, akik speciálisan erre a pályára képezték ki magukat, akik elvégezték régi büszkeségünket, a fiúméi magyar királyi tengerészeti akadémiát, akik igen nehéz szakvizsgákat tettek le, évek hosszú sorát töltötték ezen a pályán és-éppen azért más pályán elhelyezkedni semmi körülmények között nem tudnak, semminemű olyan felkészültséggel, képességekkel nem rendelkeznek, nem is szólva arról, hogy a más kereskedelmi pálya Magyarországon mennyire túl van zsúfolva és milyen nehéz volna itt még helyet adni az elbocsátott tengeri kereskedelmi alkalmazottaknak. Azt kérném az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól, méltóztassék most az utolsó órákban is megfontolni, nem lehetne-e ezen a törvényjavaslaton változtatni akként, hogy a javaslatban felsorolt kedvezmények mindama hajókra kiterjesztessenek, amelyek a javaslat törvényerőre emelkedésétől számított öt éven belül magyar lobogó alá kerülnek és pedig ama hajók részére, amelyeknek vízrebocsátásától számított tizenöt év még el nem telt, tizenöt évre, ama hajók részére pedig, amelyeknek vízrebocsátásától számított tizenöt évnél több idő telt el, tíz évi időtartamra adatnának meg a javaslatban foglalt kedvezmények. Ilyen törvényhozási határozat után azután természetes volna, hogy a javaslat törvényerőre emelkedésétől számított öt éven túl már csak olyan hajók volnának részesíthetők kedvezményben, amelyeknek vízrebocsátástól számítva öt évi idő nem telt el. Igen kérem a t. Házat, méltóztassék a magánalkalmazottaknak könnyebb elhelyezhetése érdekében még az utolsó pillanatban ezen a törvényjavaslaton változtatni. Igen kérem a miniszter urat, méltóztassék engedni abból a kormányálláspontból, amelyet a törvényjavaslat visszatükröz és mindenesetre kérem a miniszter urat, méltóztassék ebben a tekintetben nyilatkozni. Abban az esetben, ha érveléseim csak egy kicsit is meghallgatásra találnának, a részletes vitánál volnék bátor egy módosítást előterjeszteni. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jeg>ző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki nem kíván szólni, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Az a szempont, amelyei Szilágyi igen t. képviselőtársam felhozott, a magántisztviselők érdeke, nem az utolsó pillanatban került elém, — már a kormány elé — hanem az egész kérdéssel már nagyon jó ideje foglalkozunk. Ezek a szempontok mérlegeltcttek és a végeredmény az volt, hogy nem honoráltathattak abban a mértékben, mint Szilágyi igen t. képviselőtársam kívánja. Igaz, hogy az egész törvényjavaslat megalkotásánál elsősorban az a szociális szempont érvényesült, hogy a kenyerüktől megfosztott tengerészeti alkalmazottakon a lehetőség szerint segítsünk és ez volt az oka annak, amiért azt a formát választottuk, amelyet az adott körülmények között egyedül választhattunk, hogy tudniillik a szabad hajózást annyiban támogatjuk, hogy ezeket a bizonyos adóki dvezményeket megadjuk és ezáltal megadjuk a lehetőségét annak, hogy olyan hajók, amelyek ma idegen lobogó alatt hajóznak és amelyek az illető államnál adókötelesek, hozzánk fognak átjönni azért, mert itt megvan az adókedvezmény, ami az államnak pénzébe nem kerül; hiszen, ha ezt a törvényt nem hoznék meg, akkor azok a hajók továbbra is ott maradnának. Áldozatot tehát az államtól ez nem jelent, az illető vállalatra nézve azonban olyan előny, amely .arra indíthatja, hogy a hajót nálunk lajstromoztatja és ezzel implicite az a kötelesség jár, hogy a parancsnokok és a gépészeti személyzet majdnem egészen ma-