Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-229

390 'Az országgyűlés képviselőházának 229, egészen természetes volna. Szerintem például nem kell a házszabályrevízió. Mert nézzünk körül, hogy mi adta a gondolatot a kormánynak, — mégis azt kell mondanom, hogy a kormánynak, mert én nem tartozom azok közé, akik azt mondják, hogy ez Örlíy t. képviselőtársunknak a vesszőparipája, hogy ő akarja a házszabályokat revideálni, hiszen ha a kormány ezt nem akarná, akkor valószínűleg Örffy képviselőtársunknak sem jutott volna eszébe, hogy ezeket a házszabályokat ismételten revideálni kell a nélkül, hogy erre szükség volna. Én tehát azt hiszem, hogy a kormánynak kell ez a házszabályrevízió (Rubinek István : Hogy dolgozhassunk!) és azért találkozott egy képviselőtársunk Örffy személyében, aki indítványozta, hogy helyes volna a házszabályok revideálása. (Propper Sándor : A legközelebbit már készíti elő ?) A házszabályrevízió miért kell? Én magam részéről olyan világosan nem látok, hogy meg tudnám mondani, hogy miért kell, hiszen ediig azok a törvényjavaslatok, amelyek a t. Ház elé kerültek, tudtommal mind elintézést nyertek. Nem tudom, hogy valahol az archívumban vannak-e még mentelmi ügyek és hogy az ilyenek még talán nincsenek teljes mértékben elintézve, de a legutóbb, ugyebár, azokból is egy egész paksamétára valót intéztünk el. (B. Podmaniczky Endre: Sajnos, hogy olyan sok van!) Én nem is biszem, hogy a magyar parlamenten kivül volna még egy olyan parlament, amely annyi mentelmi ügyet intéz el, mint a mi parlamentünk. (B. Podmaniczky Endre : Nincs is ! Nálunk sem volt három évtizeden át ennyi ! — Propper Sándor : Nincs is sehol már háborús kivételes törvény, kivételes hatalom ! — B. Podmaniczky Endre : Ez nincs összefüggésben a kivételes hatalommal!) Nincsenek tehát restanciák, elintéztünk minden' kellő időben, a költségvetést is; azóta, ;imióta a kormány maga a rendes évi költségvetést előterjeszti, e-tekintetben sincs restancia. Hát, miért kell mégis ez a házszabályrevizió ? Itt azóta, amióta a szélesebb választójog mellett a szociáldemokraták is bejutottak eobe a Házba, obstrukció, ugye, nem volt, a dolgokat nem húzták, hanem csak megfelelőleg, úgy, ahogvan az ügy ezt megérdemelte, megkívánta, szóltak hozzá a kérdésekhez korlátlan beszédidő mellett. S azt látjuk, hogy amikor csak lehet, az alkalmat felhasználják arra, hogy a Háznak szünetet adjanak, nagyobb szüneteket is, mint amennyire szükség volna; miután a kormány keßz javaslatokat nem tud a Ház elé hozni, tehát munkahiány folytán minduntalan nagyobb szünetek vannak, nagyobbak, mint amennyire, mondom éppen szükség volna. Ha ezzel szemben azt tudjuk, hogy a multban, amikor a magyar parlament szintén dolgozott, — nemcsak azóta dolgozik, amióta a Bethlenkormány itt van az ország nyakán, hanem azelőtt is dolgozott. (B. Podmaniczky Endre: Miért a nyakán? — Propper Sándor: Igen, mert fojtogatja ! Jól mondja !) Mert mint teher érzi az ország azt, hogy ilyen kormányzati rendszer uralkodik itt. (Györki Imre: Egy új tatárjárás!) Nekem így kellett magamat kifejeznem és miután az • Inök úr engem nem figyelmeztetett e miatt a kifejezés miatt... Elnök (csenget): A képviselő úr nagyon könynyen elérte, hogy az eluök ezért a sértő kifejezésért rendreutasítja. (Élénk derültség.) Rothenstein Mór: Én csak megállapítottam azt a ténykörülményt, hogy nem figyelmeztetett az elnök úr, tehát nem követtem el valami inparlamentáris dolgot. (Propper Sándor : Csak az igazat mondotta!) Elnök : Propper Sándor képviselő urat helyeslő közbeszólása miatt szintén rendreutasítom! , ülése 1928 december 6-án, csütörtökön. (Györki Imre: Vigyázz, mindjárt elsülyedsz! — Kabók Lajos: Sem helyeselni, sem helyteleníteni nem szabad?) Rothenstein Mór: Ha a mostani törvényhozótestülettel szembeállítom azt a képviselőházat, amely még a háború előtti években volt együtt és az ország érdekében fejtette ki működését, meg kell állapítanom, hogy obstrukció és ehhez hasonló dolgok inkább voltak napirenden és akkor még sem mertek a házszabály revideálásához hozzányúlni. Igaz, akkor még egy kiváltságos, exkluzív társaság volt ez a parlament. (Mozgás jobb felől.) Igen, akkor csak úgynevezett urak ültek itt együtt, akkor nem volt egyetlen képviselője sem a munkásságnak, a nép széles rétegeinek és akkor is láttuk a tintatartókat repülni és az a gazember szó mindennap egy párbajt vont maga után. Olyan dolgokat láttunk, amelyek bizony mm

/ voltak idevalók, s akkor lehetett korlátlan beszédidő, akkor nem gondoltak arra, hogy a házszabályokat revideálni kell. (B. Podmaniczky Endre: Dehogy nem! Itt voltam, tudom! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek minden oldalon. Rothenstein Mór : Figyelemmel kísértük az országgyűlés, tehát a Képviselőház és Felsőház működését és ha nem is voltunk itt benn, tudtuk, mit csinálnak itt az urak, hiszen a karzatról is lehet hallani, vagy pedig a sajtó révén is tudomást lehet szerezni arról, ami itt történik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A háború és a háború következményei okozták, hogy ebben a képviselőházban is megváltozott a helyzet. Olyan elemek jöttek ebbe a Házba, amelyek eddig ki voltak zárva. Most a második ciklus, amely kevesebbet hozott be ide a mi részünkről, mint előtte, ez nem szól a mellett, hogy most már korlátozni kell a beszédidőt, egyáltalában a felszólalást, nagyobb hatalmat kell az elnök kezébe adni, mint eddig volt. Nem tudom, az elnök nem bírt-e azzal az ellenzékkel, amely bejutott ide a Házba, vagy a szociáldemokratákkal nem bírt? Mikor lehetett megállapítani azt, hogy a szociáldemokraták nem adták meg a mindenkori elnöknek azt a tekintélyt és azt a méltóságot, amely neki kijár ? Nem hiszem, hogy az elnököknek lelt volna okuk panaszra, hogy a szociáldemokraták részéről (Propper Sándor: Annál több okunk volt nekünk panaszra !) nem lehet már eltűrni azt a magatartást, amelyet tanúsítanak. Én nem tudom, hogyan és miként jöttek az urak rá arra, hogy ebbe a leendő házszabályba fel kell venni egy 188. §-t, amely gondoskodik arról, hogy az elnöki méltóság szent és sérthetetlen legyen, hogy az elnöki jogkört ki kell bővíteni, hogy nagyobb hatalom legyen az elnök kezében, hogy azokat a renitens szociáldemokratákat jobban és erélyesebben legyen képes kezelni, mint eddig. (Propper Sándor: Ferenc Józsefnek nem volt ennyi hatalma, azt lehetett birálni a parlamenten keresztül ) Mi szociáldemokraták az elnökök részéről már megéreztük azt, hogy némely esetben súlyosabban kivánják kezelni a szociáldemokrata felszólalást, mint valaki más felszólalását. (Ellenmondások jobbfelöl. — Jánossy Gábor : Ugyan hogy lehet ilyent mondani ? Egyformán kezel bennünket az elnökség.) Elnök : A képviselő úr kijelentéseiből arra következtetek, hogy az elnököt az ő elnöki tisztének gyakorlásában pártoskodással és elfogultsággal vádolta. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha ez a feltevés, akkor ezt a leghatározottabban visszautasítom. (Helyeslés jobbfelől. — B. Podmaniczky Endre; Kár tovább feszegetni.) Rothenstein Mór : Érre, szerintem nem volt szükség, (i ert én elméleti fejtegetésbe bocsátkoztam. (Propper Sándor: Cézárt csak hódolat illeti meg, bírálat nem !) Hiszen ellenkezőleg, éppen