Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-229

Az országgyűlés képviselőházánál- 229. ülése W2B december fi-án, csütörtökön. 389 mány kívánságának megfelelően. Ebben a tekintetben ő köteles alkalmazkodni és a napirendi vita voltaképpen mindig egy bizalmi hare a kormány és az ellenzék között, amelyben az elnök tartja a hátát a kormánnyal szemben. Ezen segíteni kell és én meg vagyok győződve, hogy maga a Ház elnöke is abban a véleményben kell, hogy legyen, hogy ebben az irányban őt függetleníteni kell. Helyesebb, ha a napirend indítványozási joga nálunk a kormányra bizatik. viszont ezzel szemben az elnök feladata e téren is a törvények és szabályok megtartása feletti felügyelet. Ez a fő kívánságom az elnök jogállásúval szemben, mert amíg ez nem lesz meg, addig én az elnököt nem tekintem másnak, mint a kabinet egy tagjának, akinek feladata a Házban való eluöklés: egy a Házban elnöklő miniszternek. A másik, amit kifogás tárgyává teszek és a melyet itt meg kell említenem, a képviselők illetményeinek kérdése. Én már le is mondtam gazdasági bizottsági tagságomról e miatt, és most. amikor itt a házszabályrevizióról van szó, felemelem szavamat, hogy a magyar képviselőház tagjainak illetményeit tessék törvényhozási úton a közvélemény ellenőrzése mellett rendezni. Így volt ez a múltban is, így kell ennek h nnie, mertaza helyzet, amely ebben a tekintetben fennáll, a kormánytól való bizonyos függőséget jelent, ezt pedig a magam részéről a legteljesebb mértékben helytelenítem. Törvényhozási úton, törvénnyel kell ezt a kérdést rendezni és a közvélemény kritikája alá kell helyezni. Két hibát látok még különösen a házszabályokat módosító javaslatban. Az egyik hiba az.interpelláció« jognál van. És az interpelláeiós jog a múlthoz képest jelentékenyen meg fog a jövőben duzzadni és ha titkos választás lesz, még inkább meg kell, hogy duzzadjon. Természetes dolog, hogy az állami feladatok kibővülvén, azok nagy része nem esik voltaképpnn a Ház kritikája alá. Szükséges tehát, hogy e tekintetben meg lehessen az interpellates lehetősége. Tudom, hogy ezzel vissza is lehet élni, akár feltűnési viszketegségből, akár pedig mert a kerületnek beszél az illető képviselő, de a mai időkben a kormány omnipotenciájával szemben mégis az ellenőrzésnek egy lehetősége. * Parlamentáris államokban ezzel a jogkörrel igen erőteljesen élnek is. Nem helyeslem azt, hogy a házszabálymódosító javaslatban azt a kötelezettséget, amely az 1848-iki III. te. alapján alkotott házszabályokban a miniszterek részére bennfoglaltatott, egy kicsit tágított ik, nem tudok rá más szót használni. Én e tekintetben feltétlenül szükségesnek látom a miniszter válaszadási kötelezettségének biztosítását és szükségesnek látom — leszek bátor idevonatkozólag a magam javaslatait a részletes tárgyalások során elő is terjeszteni —, hogy ez a jogkör minél széles 'bb mederben, mint egy eventuálítás, mint egy 1< hetőség a parlament tagjai számára biztosíttassék, A másik hibát a költségvetés részletes tárgyalásának megszűkítésében Játom. Lakatos igen t. képviselőtársam már említette, hogy ma már az állami életnek feladatai nagyon kitágidtak, ennélfogva sok teendőt kell egy parlamentnek ellátnia. Én ehhez még hozzát» szem, hogy nálunk még nehezebb és bajosabb a helyzet, mert sok törvényjavaslatot hoznak ide, de mégis keveset hoznak, sok felesleges törvényjavaslatot hoznak, olyan törvényjavaslatokat, amelyekre nem volna szükség, vagy olyanokat, amelyeket a mai időkben nem volna feltétlenül szükséges a parlamentnek tárgyalnia és sok olyan kérdés van megoldatlanul, amelyeknek a megoldására pedig szükség volna. De akárhogyan van, a költségvetési vita a parlamentre nézve az egyetlen egy komoly ellenőrzési lehetőség. Ennek a költségvetési vitának olyannak kell lennie, hogy ebben a tekintetben a Ház és a végrehajtó hatalom közötti szükséges kapcsolat és ellenőrzés lehetősége biztosíttassék. Nem nagyon lelkesedem az általános költségvetési vitáért, de viszont nem tartom helyesnek azt sem, hogy a költségvetést, amely a tárcák költségvetése, egy bizottságban tárgyalják le, a nélkül, hegy a szakbizottságokban azt az egyes tárcák szempontjából átnéznék. Nem tartom helyesnek azt sem, hogy a költségvetés részletes tárgyalására egynapi időt adnak, mert e miatt a magyar parlament mindig olyan helyzetbe jut, — ehhez nem is kell obstrukció, — hogy egyes cím» kuél, ahol bizonyos bajok orvoslása érdekében egyes tételek változtatása válnék szükségessé, vagy ahol még a parlamenti kontroll is megnyilvánul, nem adatik erre megfelelő és elegendő idő. Szívesebben engednék inkább az általános vitából, » llenben a költségvetés részletes vitájára a magam részéről rendkívüli súlyt helyezek, annál is inkább, mert hiszen ma már megkell állapítanom, hogy mai parlamentünkben a zárszámadás, a felelősségrevonás kérdése nagyon is labilis alapon nyugszik. Ma már a zárszámadások egy-két óra alatt mennek itt keresztül, úgyhogy nagyon, de nagyon szeretném, hamar ez a feladatkör... (Viczián István : Strausz István éppen akkor nem volt itt!) — Beteg volt! Ez már maga igen nagy baj volt!... — a Felsőház hatáskörébe menne majd idővel át, míg a költségvetés megállapításában úgyis az alsóháznak van túlsúlya. A zárszámadások átnézése ma már tényleg csak egy lehetőség, amellyel — sajnos — a képviselők élni nem is igen szoktak. Ezzel végére is értem beszédemnek. Én is a trianoni Magyarország gondolatából indulok ki és ebből a szempontból megállapítom, hogy nekünk ma nem az volna a feladatunk, hogy itt házszabályokat módosítsunk, a mi feladatunk az volna, hogy a magyar törvényhozás összefogjon (ügy van! a baloldalon j s ezt a kis csonka országot a revizió gondolatától áthatva átvigye egy jobb, boldogabb jövőbe. Ki kellene gazdasági szervezettségünket építeni, demokratikus intézményeinket vissza kellene állítani. Ügy a kül- mint a belpolitika szempontjából ezeket tartom szükségesnek. Ez a liázszabálymódosítás, amelyről jelenleg tárgyalunk, voltaképpen egy kis szórakozás volt a parlamentnek, ahol még, sajnos, azt sem tudjuk, — és ebben a tekintetben a homályban vagyunk — hogy minő cél szempontjából és miért hozta ezt a miniszterelnök úr ide. Én ebben a tekintetben várok választ és a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsnbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Petrovics György jegyző : Hothenstein Mór ! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Feladatunkká tették, hogy a házszabályokat revideáljuk. A minisztereknek a vita folyamán tanúsított az a magatartása, hogy nem vesznek részt ebben a tanácskozásban, (Br. Podinaniczky Endre: Nem szoktak ők résztvenni a vitában!) azt a látszatot kelti, mintha a kormány nem volna érdekelve, az eddigi felszólalások pedig azt a látszatot keltették, mintha egy pártközi konferenciáról volna szó, mintha közösen akarnánk ezt a kérdést megoldani. Az a körülmény, hogy a kormánypártban e kérdésben van egy konreferens, egy kisebbségi véleménynek I ebiadója, szintén azt a látszatot kelti, mintha egy olyan dologról volna szó. amelyet a legtórgyilagosabban és közösen akarnánk megoldani. De, mondom, ez csak látszat. Talán arra jó, hogy a zavart, amely e kérdés körül forog, jobban kiélezzük és ne találjunk egy olyan kiutat, amely 58*