Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-229

386 Az országgyűlés képviselőházának 229. ülése 1928 december 6-án, csütörtökön. parlamenti váltógazdaság elvénél fogva érvényesülhessen és valaha kormányra kerülhessen. Ezzel szemben állt a császári hatalom. A függetlenségi párt egyetlen egyszer került kormányra, de akkor is ferde helyzetbe került, mert voltaképpen folytatnia kellett neki is a megalkuvó szabadelvű politikát. S továbbá mi a legfontosabb elve a parlamentáris rendszernek ? A kormányt vezető személynek kiválasztása, aki szinte adva kell, hogy legyen: a többségi párt vezére a hivatott kormány vezető. Ez a helyes, ez az egészséges rendszer s azok! an az államokban, ahol a parlamentarizmus minden részben érvényesül, ez az elv szokott is érvényesülni. A Habsburgok alatt, Ferenc József alatt azonban ő választotta ki a kormányvezetőt és a pártnak ehhez a gombhoz kellett megvarrnia a ruháját, ehhez alakult hozzá a szabadelvű párt. Egyszerkétszer talán KhuenHéderváryval szemben megtették a visszautasítást, de voltaképpen mindig maga az udvar választotta ki a megfelelő vezetőt, aki körül azután a szabadelvű párt tömörült. S ne feledjük el azt sem, hogy a régi parlament munkájából fontos kérdések megváltoztatásának lehetősége teljesen ki volt véve. Ebben a tekintetben utalok a haderő kérdéseire. Ebben a tekintetben minden pártnak paríroznia kellett. Ha a mai időkben, amikor előkerülnek a régi császári levéltárak iratai, megnézzük, hogy Bosznia okkupációja kérdésénél hány embernek kellett félreáilriia és hogyan kerültek hatalomra egészen mások, akik ezt vállalták, akkor mindezekből meg kell állapítanunk, hogy parlamentáris rendszer a maga tökéletesített, egészséges formájában voltaképpen 1920-ig nem volt. De 1920 után sem volt. Ennek oka elsősorban az, hogy — amint mondottam — hiányzik a bizalom közvetlensége. Mi. az alsóház, nem vagyunk kapcsolatban a lakossággal, mert az a választási rendszer, amelynek alapján a képviselők jó része ide bejött, ezt a kapcsolatot, ezt a bizalmat nem biztosítja. Itt vannak olyanok, tiszteletreméltó személyek, akik egyszerűen akkor mentek le először abba a kerületbe, amikor ott felléptek képviselőjelöltnek s akiket mégis egyhangúlag választottak meg. Nem egy ilyen képviselő van. Ha a parlamentarizmus követelményeinek, elveinek érvényesülését kívánjuk, akkor meg kell teremtenünk az egészséges levegőt, be kell állítanunk a titkos választás rendszerét s én nem bánom, üljünk akkor neki és nyirbáljuk meg még sokkal jobban a házszabályokat, de addig nem szükséges ezekkel a kérdésekkel foglalkoznunk, mert ezek a kérdések voltaképpen csak teljesen időpoesékoló és meddő vitát jelentenek a magyar közéletben. Közszabadság, sajtószabadság nélkül a parlamentáris elvek érvényesüléséről beszélni sem lehet, már pedig itt ezekben a kérdésekben még hiányosságok vannak s ezeket a hiányosságokat feltétlenül pótolni szükséges. Korner, egy politikai író, a parlamenti pártokat az emberi életkor szempontjaiból osztályozza. A gyermekkort a radikalizmussal hozza kapcsolatba, a politikai életben a gyermekkor a radikalizmus. Az ifjú kor a liberalizmus, a férfikor a konzervativizmus és az öregkor a reakciónak az ideje. Én ezt a beosztást ilyen szempontból el is fogadom. Hozzá is teszem, hogy ama hiányok folytán, amelyeket felsoroltam, és amelyek itt megérződnek is — mert ebben a parlamentben nincsen élet — ez a parlament az öreg-kort éli. Ezt a parlamentet meg kell fiatalítani. Azok a házszabály tudósok, akik ezeket a módosításokat hozzák, lehet, hogy ezt a házszabálymódosító javaslatot egy kitűnő megifjító szernek találják, amellyel illik és szükséges most beoltani bennünket, hogy fiatalok legyünk. Én azonban nem hiszem azt, hogy ennek a beoltásnak és új házszabály módosításnak ilyen megifjító vagy legalább is megférfiasító hatása lenne, mert ennek hatása csak akkor lesz, ha ez a parlament kapcsolatba kerül a nemzettel, ez pedig nem lehetséges másképpen, mint szabad választás alapján. (Propper Sándor : Nem is ezt akarják, hanem nyugodt alvást, zavartalan pihenést akarnak maguknak biztosítani! — Ellenmondások a jobboldalon. — Meskó Zoltán : Hogy bir ilyet mondani ? — Jánosy Gábor: Hogy van szíve ilyet mondani, amit maga sem hisz el ? — Derültség.) Felmerül természetesen hol közvetve, hol pedig egyenesen, zsinórban a jelenlegi ellenzéknek és az elmúlt két nemzetgyűlés ellenzékének a bírálata is, mint akik itt igen sokszor hibás dolgot cselekedtünk. Először is megállapítom, hogy sem az első, sem a második nemzetgyűlés, sem a mostani képviselőház ellenzékének egyetlenegy része sem igyekezett obstruálni. Obstrukció nem volt. Voltak hosszú beszédek, voltak egyes témák, amelyeknek egyes kérdései talán túlságosan kímerittettek, de olyan hosszú parlamenti tárgyalás, amely obstrukciószámba mehetett volna, egyáltalán nem volt. A pártok egyszer fogtak össze, a szanálás idejében, amint jól méltóztatnak tudni, de ott is terminusra szereltek le. (Úgy van ! Ügy vnn ! a baloldalon, — Meskó Zoltán : Az a lényeg! ) Hogy ennek a parlamentnek a nivója nem volt megfelelő ós hogy itt durváskodások történtek, ez kétségtelen, s ebben a tekintetben a helyzetnek feltétlenül változni is kellene, de ebben a tekintetben szerepet játszott az is, hogy az ellenzék az országban is teljesen elnyomva, elkeseredésének tüzet voltaképpen itt adta ki. Másfelől azonban kétségtelen az is, hogy ebben a tekintetben igen sokszor a többségi párt és a kormány részéről történtek a kezdeményezések. A parlament elnökének azonban mindig olyan hatalma volt, hogy ha ebben a tekintetben hiba volt, módja lett volna ezen segíteni, De nem szabad az ellenzéket azért sem hibáztatni, hogy ez az ellenzék még nem tudott egy guvernementális pártot létesíteni, mint ahogy azt Griger Miklós t. képviselőtársam megállapította. 1920-ban volt egy titkos választás, amely ha be is hozta ide a kisgazdák nagyrészét nagyatádi Szabó István vezetése alatt, de a parlamentáris elv a miniszterelnök kinevezésénél már nem érvényesült abból a szempontból, hogy a párt többséget tudott volna magának teremteni. Az 1922. évi választás rendeleti alapon történt. Ezen a választáson azzal a falanksszal szemben, amely az ellenzékkel szembe volt állítva, csak véletlenül tudott valaki átsiklani és bejutni a parlamentbe az ellenzék részérőJ. Mindaddig, amíg titkos választójog nem lesz és a választás szabadsága és tisztasága nem lesz biztosítva, addig nem tudjuk, hogy az országnak milyen a hangulata és az álláspontja arról az irányzatról, amely voltaképpen parlamenti váltógazdaság szempontjából szembe volna állítható a jelenlegi rendszerrel. Ha nem engedjük a lakosságot megnyilvánulni eöben a tekintetben, akkor a megnyilvánulás hiányossága folytán nem is várhatjuk, hogy megfelelő ellenzék alakuljon ki. Hogy megtörténik itt, hogy ellenzéki beszéd hangzik el, amely esetleg megdicséri a kormányt, de nem fogadja el a javaslatot, vagy megtörténik megfordítva, hogy valaki elmondja véleményét, kritikáját jó ellenzéki formában, de nem vonja le a konzekvenciákat és elfogadja a javaslatot, ezek parlamentáris szempontból nem érnek semmit, mert hiába méltóztatik tagadni, a parlamentarizmus egyik legfontosabb követelménye a pártküzdelem. Ez a küzdelem érvényesüljön minden javaslat körül, ebben a küzdelemben mindig a