Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. kormány léte legyen kockára téve, hogy a többség szívóssága és fegyelmezettsége ragaszkodjék ahhoz, ami helyes, viszont az ellenzék is teljes tűzzel és szívóssággal támadja mindazt, ami helytelen. Amíg ez nincs meg — eh ez pedig az szükséges, hogy az ellenzék be is tudjon jönni a parlamentbe, addig, e mellett a rendszer mellett — méltóztassék elhinni, — komoly ellenzéki munkára számítani nem lehet és nincs értelme annak, hogy a házszabály módosítók a házszabályban a szólásszabadságot ebből a szempontból korlátozni igyekezzenek, mert ma inkább az a baj, hogy sok kérdésben, különösen a töbeségi oldalról is, nem hangzik fel bizonyos tekintetben kritika és sok kérdésben az ellenzék nem elég határozott a maga kritikájának nyilvánításában. (Meskó Zoltán : Ezt mondjuk mi is !) Hogy nem tudtuk bizonyos olyan kérdésekhez, amelyeken a múltban egy egész ország közvéleménye csüngött volna, hozzávonni a társadalom érdeklődését, ennek a sajtó mai guzsbakötött szerencsétlen helyzete is oka és így igazán nem kell csodálkozni azon, ha a publikum ma voltaképpen nem foglalkozik politikával, (Meskó Zoltán : Kenyérgondjai vannak !) az embereknek nincsenek ezen a téren ismereteik. (Jánossy Gábor: Az luxus volna, ha politizálna a publikum!) A politika és kenyér kérdése teljesen egy és ugyanaz. Mert mi más a politika feladata, mint a nemzet nyomorultjai sorsának enyhítése és előmozdítása, ezzel pedig a magyar társadalomnak minden rétegében foglalkoznia kell. Ma már tehát, méltóztassék megengedni, a politika nem uri mulatság, hanem igenis szorosan kapcsolatos a kenyérkérdéssel és a gazdasági vonatkozások kell, hogy ezen a téren érvényesüljenek. Mé tóztass^k megengedni, hoay a kérdés másik részével is foglalkozzam, azzal, hogy tulajdonképpen mi a célja ennek a házszabálymódosításnak. Tehetnék fel kérdést — hogy az indokoltságot magyarázzam — arról, amivel kezdtem beszédemet: a mohóságról. Tehetnék fel ebből a szem- « pontból kérdéseket magukhoz azokhoz, akik előhozták. T Ián magyarázhatnám azzal is, hogy most azért foglalkozunk ezzel, mert ráérünk és az időt valamivel el kel tölteni. Talán mondhatnám, hogy örffy képviselő úrnak olyan súlya van a pártjában, hogy azt a vesszőparipáját, hogy 1922 óta3 mindig a házszabálymódosítást kerté, most végre el tudta fogadtatni és itt most az ő kedvéért tárgyaljuk ezt a javaslatot. Méltóztassék azonban megengedni, hogy a miniszterelnök urat —; visszatekintve eddigi miniszterelnöki működésére — úgy ítéljem meg, hogy komoly ok és komoly cél nélkül, mint felelős po itikai tényező, nem engedné meg itt a többségi pártnak, hogy házszabálymódosító javaslatokról vitázzon, \ ogy végre lassúk, hogy örffy és Eubinek képviselő úr mint kisebbség és többség egymással szemben állanak. Ennek komoly céljai is vannak. Amikor 1924-ben, vagy 2f)-ben, szóval a múlt nemzetgyűlésen a házszabálymódosítást elhozták, azt követte az erősen retrográd választójogi javaslatnak beterjesztése. A titkos választójognál egy hatalmas vitától féltek, benne volt a klotür, és— ha méltóztatnak visszaemlékezni — Hedry Lőrinc képviselő úr, aki később Hevesben főispán lett egyszer csak hírtelen, a kormány tudta nélkül a titkosság kérdésében beindítványozta a klotürt és arra fel hengerelődöt t az a küzdelem, amely a választójogi vitával kapcsolatban elég nehézséget okozott a kormánynak. Ugyancsak követte ezt à nemzet közvéleményének nem teljes helyeslése mellett a felsőház visszaállítása, amikor a nemzet arisztokratái bizonyos választott formákban belevitettek a megalkotott felső kamarába, és belevitettek az érdeKÉPVISELŐIIÁZI NAPLÓ. XVI. ilése 1928 december 6-án, csütörtökön. 387 keltségi képviseletek is. Ezek után be is következett a Ház feloszlatása, miután elfogadtuk a felsőházi törvényt, amelyet egy házszabálymódosítás előzött meg. (Meskó Zoltán: Ez egy frankcsata!) Előbb volt a házszabálymódosítás. Emlékszem arra, hogy amikor a felsőházi törvényjavaslatot benyújtották, és mi ellenzéki képviselőtársainkkal megbeszéltük a helyzetet, én akkor rámutattam arra, hogy itt feltétlenül be fog következni, a Ház feloszlatása. Képviselőtársaim nem hitték, akik nem hitték, azoknak nagyobb része ki is bukott, aki pedig hitte, az máskép gondoskodott magáról. Én is elmentem, dolgoztam, ós készültem. Meg kell tehát állapítanom, hogy a házszabálymódosítás akkor szükséges volt a választójogi törvény és a felsőházi törvény megalkotásához. Amikor mi kezdtük a házfeloszlatás kérdését pedzeni s a sajtóban közöltünk idevonatkozóan nyilatkozatokat, Almásy László, mint az egységespárt elnöke, nyilatkozott folytonosan, hogy erről szó sem lehet ; a kormány részéről is folytonosan hallgatólagos tiltakozás volt, (Meskó Zoltán : Mi ketten tudtuk, ez a lényeg ! — Derültség.) míg egyszer a miniszterelnök úr az utolsó héten csodálkozását fejezte ki a parlament előtt, — méltóztatnak emlékezni — hogy a házfeloszlatás előestéjén még senkisem gondolt rá. (Zaj.) Ha most megint házszabálymódosítás szükséges és ez a há/szabálymódosítás nemcsak egy kis időpótló munkálkodás, azt gondolom, hogy a miniszterelnök úrnak ebben a tekintetben bizonyos határozott és komoly céljai vannak. Sajnos, én ezeket a komoly célokat nem ismerem. A közigazgatási törvényjavaslatot, amelyet Scitovszky belügyminiszter úr beadott, nem tartom olyannak, amely miatt házszabályt kellene módosítani. Nem tartom olyannak, egyfelől azért, mert ennek a törvényjavaslatnak határozott ellenzéke lesz az egységespártban, ezt pedig nem házszabálymódosítással, hanem inkább pártszabály-módosítással lehet esetleg meggyőzni. (Derültség és zaj.) Az ellenzék részéről pedig meg kell állapítani, hogy az ellenzéket összetételében elsősorban inkább a fővárosi közigazgatás érdekli; a vidéki közigazgatásnak alaposabb ismerői igen kevesen vannak az amúgyis csekélyszámú ellenzékben. Az ellenzéki hare szempontjából tehát egyáltalán nincs szükség arra, hogy a közigazgatási javaslat miatt ilyen házszabálymódosítás legyen. Ennélfogva a magyar társadalom — méltóztassék elhinni, minden miniszterelnöki cáfolat ellenére — kulat és keresi az okokat, amelyek folytán a házszabálymódosító javaslatot itt tárgyalják. Nem gondolnám azt sem, hogy a t. egységespártban a titkosság híveinek száma oly arányban emelkedett volna, hogy a miniszterelnök úr óvatosságból a titkos választójog alapján összeülő parlamentért hozta volna ide ezt a házszabálymódosítást. Az okát mindenesetre aem tudom; ezt az okot kutatjuk és igen szeretném, ha a kormány ebben a tekintetben nyilatkoznék. Az a képviselőtársam, aki szinién az én városomat képviseli, a napokban egy fiatal osztrák főherceg nyilatkozatáról beszélt. (Mozgás a jobbfelől. — Jánossy Gábor : Ügy van ! Osztrák főherceg ! Ez a helyes i) Hogy ez az osztrák főherceg úr, nyilatkozott-e vagy sem, ebben a tekintetben jelentek meg cáfolatok. Nagyon sajnálom, hogy a parlament ma nem adta meg hozzájárulását ahhoz, hogy képviselőtársam napirend előtt felszólalhasson. Ezt a kérdést a helyből nyilatkozók között és közötte majd tisztázni fo.'ja. (ostor József: Unalmas már!) önnek, képviselőtársam, már unalmas. (Zaj.) Elnök (csenget). Csendet kérek ! Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a napirenden levő 58