Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-229

382 Az országgyűlés képviselőházának 229. ülése 1928 december 6-án, csütörtökön. tevékenység kifejtésére. (Propper Sándor: Egy szál javaslat sines a négyhónapos szünet után!) Ez azonban azzal a felelősséggel is jár, hogy a konnánv kényszerül, éppen a parla­menti munkaképesség folytán, ezeknek a ja­vaslatoknak minél gyorsabb ütemben, Eminél alaposabb előkészítése után itt leendő előter­jesztésére és a kormány kötelessége rondo* kodni ezen javaslatok anyagi fedezetéről, az nnyagi szükségletek biztosításáról is. Azt kérem a szélsőbaloldalon ülő igen t. képviselőtársaimtól, akik elsősorban saját vá­lasztóiknak és tömegeiknek szociális, gazda­sági és kulturális érdekeit tartják szem előtt: mi a nagyobb érdek, az-e, hogy itt egyes kér­désekben hetekig tartó szófecsérlós folyjék, vagy pedig az, hogy a kormány belekónysze­ríttessék altba, hogy minden alkalmat megra­gadni kényszerüljön arra nézve, hogy itt a termelőmunka légköre uralkodjék, amelynek előnyeit és áldásait az önök választói éppúgy fogják érezni, t. képviselőtársaim, mint a mieink. (Bleyer Jakab: A kormányzás nem­csak törvényalkotás!) Higyjék el, t. képviselő­társaim, hogy a választók nem az önök és nem n mi beszédeinkre és szónoklatainkra ki vám­esiak, hanem szomjúhozó torokkal várják azo­kat a szociális, kulturális és gazdasági olaj­eseppeket. amelyet a mi munkánk eredménye­képpen fognak az ország megcsonkításából származó ezernyi bajára és fájdalmára enyhí­l''st hozni. Méltóztassanak megengedni, hogy a politi­kai történelemkutatás eszközével támasszam ;ilá fejtegetéseimet. Méltóztassanak visszagon­dolni 1912. június 4-ére, az obstrukcióval való leszámolás napjára. Tizennégy esztendőre, sok keserűségre, csalódásra és az ellenzék intenciói­nak teljes elismerésére volt szükség,^ hogy a rl ári ff y Dezső báró miniszterelnöksége óta mindinkább elharapódzó, de az ország szociális, gazdasági és kulturális érdekeinek kimondha­tatlan kárára működő obstrukcióban nemzeti életünk egyik legnagyobb betegségét lássuk. Az obstrukció sebe megérett a műtétre, s a parla menti munkaképtelenség rákfenéje kiirtatott anélkül, hogy egy másik december 13 ára szük­ség lett volna. (Meskó Zoltán: A mostani ház­szabályok mellett sem lehet egyáltalán obstruálni!) T. képviselőtársam, ha méltózta­tik t volna egy kis figyelmet szentelni fejtege­téseimnek, méltóztatott volna hallani, hogy előbi állításaimat a régmúltból való példákkal igyekszem alátámasztani. Nem követte sem 19(14. deeeinher 13.-ka. egy második nemzeti küz­delem, banem termékeny parlamenti munka és a, törvényalkotások ep.é^z lé<> ; ó ; a TV/a István gróf nem a választói javaslattal lépett a parla­ment elé, nem a közigazgatási reform nagy és nehéz kérdésével, nem az összmonarchia érde­kéhen álló javaslattal foglalkoztatta a parla­mentet, hanem koncentrálta a törvényhozás munkáját olyan törvényalkotásokra, amelyek a legsürgőseb szociális, gazdasági és kulturális érdekek kielégítését vonták maguk után. A inu"k;iki''ocs Parlament t" m koVo w i kér­désekkel foglalkozott. A magyarság érdekeUki­elégíti a katonai büntető perendtartás novellá­ját ningában foglaló törvényalkotás. A leg­szükséíreseb szociális és gazdasági érdekeket kielégíti n esnládi pótlékot és ;i vasutasok lakó­telénél érintő í endolkoyésoket, A péesi ég d^re­eeni egvetem felállításával pedig a kultúr­decentralizáeió és a magasabb művelődés alap­jai vettettek rneg. Mi volt erre a közvélemény részéről a felelet igen t. képviselőtársaim 1 ? Az, hogy a közvélemény lesújtó verdiktje azt az ellenzéket, amely viselkedésében tisztán a gyű­lölet által indíttatva, kivonta magát a termé­keny parlamenti munka légköréből, visszakény­szerítette a parlamentbe. Klasszikus példája ez annak, — és itt óhajtok önnek^felelni, t. képvi­selőtársam — hogy egy kormányzat felelőssé­gét sohasem lehet a házszabályok kijátszásával és obstrukcióval növelni, hanem egyedül és ki­zárólag a törvényhozás munkájában intenzív résztvevő, komoly ellenzéki kritika lehet az a stimuláns, amely kiváltja a kormányzat foko­zottabb tevékenységét és az ezzel járó fokozot­tabb kormányzati felelősséget is. (Igaz! Ügy van! a közéven.) T. Ház! IcmvteW fejtegetéseim véfféhez érkeztem. (Halljuk! Halljuk!) Valljuk be őszin­tén, hogy az a nagy munkaképesség, az a nagy tehetség, amely a magyar fajt jellemzi s amelyre joggal vagyunk büszkék, rendszerint azért nem tud kifejlődni és ierazán érvénye­sülni, mert munkánkat rendszeressé tenni, magunkat, munkánkat eszközeinket és cél­jainkat kellőleg fegyelmezni nem tudjuk. Sok nagy nemzeti szerencsétlenségünknek és nem­zeti bajunknak ennek a lelki diszciplínának a hiánya volt az oka. Sok becsületes és hosszas munkára, rekonstruált és rekonstruáló becsü­letes munkára van szükségünk, hogy ennek a lelki diszciplínának csíráit bevigyük ismét a nép közé. Ennek a szándéknak, ennek a becsü­letes törekvésnek őszinte jeleit látván az előt­tem fekvő javaslatban, azt nagy vonásaiban és általánosságban magamévá teszem és elfo­gadom, fenntartva természetesen magamnak a jogot arra nézve, hogy a részletkérdésekre vo­natkozó észrevételeimet a vita későbbi során legyen módomban előadni. (Élénk helyeslés és é.jevzés a jobboldalin.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Artbur jegyző: östör József! (Fel­kiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felszó­lalása töröltetik. Utána következik? Fitz Arthur jegyző: He^ymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Képviselőház! Szo­kás a parlamentben az. hogy a szónok mindig belekapcsolódik az előtte felszólalt képviselő szavaiba. Ennek a kötelességemnek teszek én is eleget és megnyugtatom Farkas Elemér t. képviselőtársamat, aki itt az obstrukciót hosz­szasan méltóztatott fejtegetni^ és helyteleníteni, hogy a magyar törvényhozásban ezidoszerint az obstrukciónak híve nincs; legalább tudtom­mal nincs, aki az obstrukciót helyeselné. ÍPronper Sándor: Lehetősége nincs! — Peidl Gyula: A rossz lelkiismeret visszaidézi a szel­lemeket!) Másfelől házszabályaink is kellő­kép rendelkeztek már arról, hogy obstrukció ne lehessen. Enné^OTrva ma ez a téma nem vitatott téma. legfeljebb csak rémképfestés le­het a házszabályok szigorított szakaszainak elfoiradása szempontjából. (Propper Sándor: ördögűzés!) Ami a másik kérdést illeti, meg kell álla­pítanom, hogy ma itt ebben a parlamentben, amely a többség szempontjából óriási nagy­szabású, az ellenzék szempontjából pedig igen minimális keretekre szorított összetételű par­lament, senki sincs aki az eredményes munkát meggátolni törekednék. Várjuk azokat a ja­vaslatokat, amelyek — mint egy-egy olajcsep — gazdasági és társadalmi életünk nehéz ba­jain segíteni hivatottak. Nem kell ma attól félni, hogy az ellenzék talán túlsók szabadsá­got enged meg masrának ebben a parlament­ben, ellenkezőleg ahhoz, hogy itt komoly par-

Next

/
Thumbnails
Contents