Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-229

380 Az országgyűlés képviselőházának 229, amelyek a helyett, hogy a nemzeti erők nagy tartalék medencéjébe összegyűjtötték volna minden erőt, még a meglevőt is elpocsékolták is elfecsérelték és minthogy a tanácskozásokban nem jutott hely a komoly munkáinak, az érdemleges vitának, az arra hivatottak nemes versenyének, gyom és dudva burjánzott fel a parlamentben; a hangosaké, vagy ha úgy szebb, a taktikusoké, de mindenesetre a fondorlatokban gazdagoké lett a tér. T. Ház! A reális és komoly politikusnak, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kíván, van ezenkívül még egy kötelessége, az, hogy a házszabályrevizió kérdését, mint minden más nagy kérdést a nagy távlatokba állítsa be, azokba a távlatokba, ahonnan a nemzet visszatekinthet a múltra, a múltnak ezernyi szomorú és keserű emlékére, ahonnan maga előtt Iái hatja azután azokat a feladatokat, amelyektől függ a jövő. Ezekbe a távlatokba kell beállítani minden kérdést, a közigazgatási reformnak nagy és nehéz kérdését, az összes szociális, gazdasági, kulturális problémákat, a választójog kérdését éppen úgy, mint a házszabályreviziót. Ezt elhajtom tenni én is, amikor szíves engedelmükkel a kérdéssel foglalkozni kívánok. Vissza kell először nyúlnom az 1848-iki törvényalkotáshoz, pontosabban az 1848 : IV. tc.-hez. Az 1848-as törvények keletkezésével és meghozatalának indokaival e percben foglalkozni nem kívánok, csupán azt óhajtom leszegezni, hogy az 1848 : IV. te. nek egyedüli és kizárólagos intenciója egy munkaképes és termelő munkára alkalmas parlament volt. Semmiesetre sem lebegett a törvény kodi likát órának szeme előtt a házszabályok labirintusának zeg-zugaiban fedezéket kereső, onnan néha guerilla-harccal. néha pedig frontálisan támadó, minden komoly munkát megbénító és minden nemzeti eszmét megcsúfoló obstrukció. (Hegymegi-Kiss Pál: Melyik nemzeti eszmét csúfolta meg az obstrukció! Tessék csak erre felelni!) Rá fogok térni, t. képviselőtársam, méltóztass ék nekem rá időt ós alkalmat adni. (Hegymegi-Kiss Pál: Azért, mert a magyar függetlenségért itt harcoltak, azt csúfolták meg? — Zaj. — Elnök csenget.) T. képviselőtársamnak egyetlenegv mondattal fogok válaszolni. (Hegymegi-Kiss Pál: Bedő Sándor helyesli ezt? — Zaj.) Igen t. képviselőtársam, engedje meg nekem, hogy véleményemet elmondhassam. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ne méltóztassanak a szónokot beszédében zavarni! Farkas Elemér: És főkép méltóztassék nekem megengedni, hogy én is követeljem magamnak azt a figyelmet az ön részéről, amelyet én önnek állandóan, az ön értékes és igazán mélyreható fejtegetései alkalmábal, ajándékozok. Ne méltóztassanak az obstrukció gondolatát szükségképpen kapcsolatba hozni az 1848-as és függetlenségi politikával, mint azt az utóbbi időkben igen gyakran halljuk ende getni. Az 1848-as és a függetlenségi politikának olyan ideális lelkű és törhetetlen harcosai, akik egy életet szenteltek eszméik szolgálatának és eszméik kérlelhetetlen keresztülvitelének, (Jánossy Gábor: Mint egy Irányi Dániel!) mint egy Irányi Dánlel, vagy mint egy Simonyi Ernő. sohasem gondoltak ilyen irányú ellenzéki működésre. Csak jóval később, az 1867-es idők után láttuk azt, hogy voltak idők, voltak törekvések és pártok, amelyeknek minden alkalom jó volt s parlamenti munka megbénítására, (Meskó Zoltán: Nem a parlamenti munkát akarták megbénítani, hanem Ausztria ülése 1928 december 6-án, csiitörlőkön. ellen küzdöttek! — Hegymegi-Kiss Pál: Désy Zoltán mit szólna éhhez? — Zaj.) Csak jóval később, az 1867-es idők után látjuk az első jeleket ilyen irányú működésre, pe'dig méltózlassék megengedni, voltak kérdések azokban az időkben, amely kérdésekben az egész nemzetet talpra lehetett állítani. Méltóztassanak csak visszaemlékezni az 1879 : L. tc.-re, a honosításra, — helyesebben szólva — Kossuth hontalanítására vonatkozó törvénycikkre. Méltóztassanak visszagondolni az egy blokkban ülő negyven horvát képviselőre és a nemzeti képviselőkre. Milyen könnyen nyílt volna ezeknek alkalmuk obstrukciós működésre. Még továbbmegyek a példák felsorolásában, t. képviselőtársaim. Méltóztassék visszagondolni az 1889. évi nagy véderővitára. Látunk-e ott obstrukciós jelenségeket? Pedig tagadhatatlan, hogy ezeknek a kérdéseknek tárgyalása messze túlhangzott az akkori Képviselőház falain és megdobbantotta a legkisebb kunyhóban élő ernber szívét is. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Nem, ezt a vívmányt a későbbi idők schnellsieder-politiknsainak köszönhetjük, akiknek guvernementális érzékhiányánál csak felelősségérzetük hiánya volt nagyobb. (Várnai Dániel: E^y nevet halljunk! Egy rendes adatot! — Mozgás a középen.) Akármiképpen vélekedünk is erről a kérdésről, elsősorban meg kell vizsgálnunk azt, hogy helyes-e az a teória, amely a házszabályokat, helyekebbe^u mondva a házszabályok hézagait a múltban és a mai viszonyok közt, a mai helyzetben alkotmánybiztosítéknak minősíti? A múltra vonatkozóan a feltett kérdésre egyetlen mondattal vélek felelni. Kérdem t. képviselőtársamat, hogy mikor a király egyszer Fabriciust beküldte a magyar parlamentbe, szolgálhatott-e az obstrukció Béccsel szemben alkotmánybiztosítékul? (Meskó Zoltán: Ha más, mint tüntetés nem állt rendelkezésre, azt is meg kellett csinálni Béccsel szemben! Más eszköz, sajnos, nem volt!) Az az ellenvetése t. képviselőtársamnak, amelyet a múlt alkalommal méltóztatott felhozni, hogy akkor az osztrák császár állt szemben a magyar királylyal, kétségtelen történelmi tény, de kétségtelen történelmi tény az is, hogy az osztrák császár ebben az esetben legyőzte a magyar királyt. Méltóztassék azonban nekem arra magyarázatot adni, hogy a koalíciós kormányzat, amikor uralomra került, miért adta meg az osztrák császárnak nemcsak a kvótát, hanem azt 2%-kal még fel is emelte. (Meskó Zoltán: Meg is bukott a koalíció! — Jánossy Gábor: Az osztrák császár négyszáz éven keresztül győzte le a magyar királyt, az volt a baj! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha a kérdésnek ezt a részét ilyen könnyen lehet is elintézni, bővebben kell beszélni arról, ami abban az időben történt. Apponyi Albert gróf a 48-as pártban tartott értekezlet alkalmával a következőket mondta (Halljuk! Halljuk! a középen. — Olvassa): «Most is a Képviselőház igen kisded csoportjának jóindulatától, taktikai elhatározásától függ, hogy egy-egy kérdésben a Képviselőiház necsak határozna« son, de sőt, hogy tárgyalásait el is kezdhesse, mivel a mai házszabály szerint 10—15 ember kényére-kedvére van hízva, hogy a Képviselőház egyáltalán eljuthasson odáig, hogy a napirendre kitűzött tárgy felett a tanácskozást megkezdhesse. — Hozzájárul-e a parlament, a uénképviselet erejének fokozásához, tekintélyének öregbítéséhez olyan állapotok fenntartása, melyek mellett a parlament életképessége húsz