Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-229
Az országgyűlés képviselőházának 229. ülése 1928 december 6-án, csütörtökön. 379 ködósi ikörben pártembernek lennie. S én bízom is abban, hogy azok a férfiak, akik ilyen megtiszteltetésben részesülnek, fel tudnak emelkedni arra a magaslatra, hogy amikor ezt a hivatásukat teljesítik, akkor elfelejtik azt, hogy ők melyik pártnak tagjai, hanem tisztán csak elnöki funkcióikat fogják teljesíteni. Én bízom bennük és azt hiszem, a jövő meg fogja mutatni, hogy bízhatunk is bennük. Természetes, hogy a bizottsági tárgyalások nyilvánossága következtében fontos az is, hogy gyorsírói feljegyzések készüljenek ezekről a tanácskozásokról. A bizottságban tényleg igen értékes vita lesz, mert ott lesz tulajdonképpen a szakszerű vita, fontos tehát, hogy ezek meg legyenek örökítve. Ez nem is fog olyan horribilis teherrel járni. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy a pilenáris tárgyalások sokkal kevesebb időt vesznek majd igénybe, kevesebb ülés is lesz és az ülések időtartama is rövidebb lesz. Itt van például a részletes vita. (Rubinek István: Szép hipotézis!) A részletes vita feltétlenül sokkal rövidebb lesz, ennek következtében, amit itt megtakarítunk, azt odaadhatjuk, úgyhogy valami nagy tehertételről itt szó nem lehet. És nem lesz a liszt viselők szempontjából sem nagy munkatöbblet, mert amikor a nagy bizottságok működni fognak, akkor plenáris ülések nem lesznek, — az elgondolás szerint — akkor tehát rendelkezésre fognak állani azok a gyorsíró urak, akik ott a maguk funkcióját végzik. Amint mondottam már, különösen az a megállapítás, hogy lehetetlen, hogy a bizottság döntsön végérvényesen, téves, mert nem a bizottság, hanem a Ház plénuma dönt. (Felkiáltások jobb felöl: Csak szavaz!) A szavazás a döntés. Azt sem lehet mondani, hogy csak szavaz, mert itt szakszerűen, összefogóan isHHTtetni fogják az anyagot olyan módon, hogy amikor az előadók vitájukat befejezték, a Ház igazán kész a döntésre, mert tudni fogja, melyik álláspontot kell elfogadnia. Ezek után legyen szabad egészen röviden összefoglalnom gondolataimat. Odakonkludálok, hogy a mai házszabályok mellett — amint a tapasztalat is mutatja — netm tudunk megfelelni annak a feladatnak, amelyre a mai modern körülmények a törvényhozást kényszerítik. Ahhoz, hogy szakszerű és gyors munkát rövid idő alatt tudjunk végezni, más tanácskozási rend szükséges. A főcél az, hogy időt takarítsunk meg és hogy a vita szakszerű legyen. Azokat a javításokat amelyeket az előadói javaslat tartalmaz, nagyban és egészben jóknak tartom, s ezekre nem is terjeszkedtem ki, mert majd a részleteknél hozzászólhatunk ezekhez is és ahol lehet, még javíthatunk is rajtuk. A lényeg az, hogy a módszert kell megváltoztatnunk, mert csak ez segít. Az'ik a javítások ma "likban véve nézetem szerint nem elegendőek. Ha ezt a rendszert és módszert nem változtatjuk meg, akkor nagyon keveset teszünk abban a tekintetben, ami-e én súlyt helyezek, hogy gyorsan és szakszerűen tudjunk dolgozni. Kifogásolják, hogy utánozzuk az angolo kat. Hát kérem, nem utánozzuk. Csak az az egy gondolat, amely feleslegessé te*szi a plenáris általános vita előtt a bizottsági tárgyalást, az, amelyet onnan vettünk, más onnan véve nincsen. De kérdem, vétek-e az. valahonnan a jót átvenni? Mindig azt szoktuk mondani s a magyar történelemből is hivatkozunk esetekre, hogy a magyarságnak éppen az volt a speciális és helyes gondolkozása, hogy NyuKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XVI. gátról vette át a helyes, nagy eszmékéi. Mzc ket azonban nem vette át szolga in sa u, nem másolta le, hanem alkalmazta a saját speciális viszonyaira. Ez történik most is. Mi azt az egy gondolatot véljük átvehetőnek, de alkalmazzuk a mi viszonyainkhoz és beillesztjük abba, ami az eddigi házszabályokban jó volt, tudniillik a szakbizottság] rendszerbe. Értem, hogy a régi rendszertől való elválás mindig nehéz és talán fájó is. (Meskó Zoltán: Minden válás nehéz!) Én honorálom és belátom ezt annál is inkább, mert az ember nem tudja végeredményben, hogy mi módon válik be a valóságban, bár én meg vagyok győződve, hogy ez a rendszer jó; de még sem próbáltuk ki, tehát némi bizonytalanság, kétely indokolt lehet. Éppen ezért, mikor felszólalásomat befejezem, ágy érzem, hogy tulajdonképpen az lenn< a helyes gondolat, hooryhamegednok a lehetőségét annak, hogy a jövőben mindkét rendszer alkalmazható legyen; vagyis az az összekötő gondolat, amelyet az előadó úr volt szíves kifejteni, nekem szimpatikus, hogy tudniillik a Ház dönthesse el esetről esetre, hogy melyik rendszer szerint óhajtja valamely törvényjavaslatnak a tárgyalását. Minthogy azonban az a kérdés, hogy ezt a gondolatot miképpen valósítsuk meg, a részletekhez tartozik, erről tehát ott kell beszélnünk. Én az előadói javaslatot általánosságban el tudom fogadni, annál is inkább, mert az előadói javaslat éppen abból a gondolatkörből indul ki, amelyet bátor voltam itt hangoztatni, de most is kijelentem, hogy a részleteknél hajlandó lennék arra, hogy a közvetítő indítványt megfontolás tárgyává tegyük és részletekbe beiktassuk. Az előadói javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és tans a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyzőt Farkas Eleméi-! Farkas Elemér: T. Képviselőház! Én is, mint előttem felszólalt t. képviselőtársam a parlament munkarendjének, a házszabályoknak, a házszn.bályrevizió szükségességének ál talános nagy elvi kérdéseivel akarok foglalkozni. A részletkérdésekkel, — mert méltóztassanak megengedni, hogy másodrendű részletkérdésnek tartom azt, hogy itt az angol-magvar vagy a magyar rendszer szerint fogjuk tárgyalásainkat folytatni, részletkérdésnek tartom az előadó úr javaslatának és a kisebbségi véleménvnek egymással való szembeállítását — mondom ezekkel a részletkérdésekkel foglalkozni most nem kívánok. Erre a vita későbbi folyamán igyekszem maid maeramnak alkalmat keresni, ha az igen t. Kénviselőház szíves türelmével lesz kegyes megajándékozni. (Halljuk! fíalljidt!) Az a komolv és reális politikus, aki felelősségével és Itt elmondott szavainak messzohangzásával tisztában van és hozzá akar szólani a hózszabálvok megreformálásának kérdéséhez. nem teheti ezt anélkül, hogy át ne tanulja, sőt alaposan át ne tanulja a magyar parlamentarizmus történetét. Vannak ennek a históriának nryönvörÖ lau iai. Alig van parlamentje ;i vüáp-nak. amely annyiszor, olv férfiasan és oly hősies kii/delemmel foclalt volna állást a nemzet érdekei. fennmaradása és önállóságának k ; domhorílása tekintetében és amely annyiszor fordult volna szembe minden olyan törekvéssel, amely eleket a szempontokat el akarta homályosítani, mint éppen a mngvar parlament. Vannak azo"ban ennek a történetnek kevésbbé kiemelkedő mometuniai is. Voltak idők és törekvések. 57
