Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. gyalás nagy része a bizottságba megy át és nem a plénumban történik. Éppen ezért mindjárt ennél a kérdésnél rá akarok mutatni arra, hogy mi az az elgondolás, amely minket itt vezet. Aki ezt a kifogást teszi, az individualista állásponton áll; úgy képzeli, hogy a képviselő joga, hogy felszólal-e, résztvesz-e a vitában, milyen mértékben vesz részt, hogy ez Önálló jog, öncél. Én abból indulok ki, hogy nem az az öncél, hogy a képviselő nem tudom milyen mértékben, és mennyit beszélhessen. A cél, a közérdekben álló cél az, hogy az illető testület, az illető törvényhozó szerv működni tudjon, eredményes munkát tudjon végezni és az a kérdés, hogy miféle tanácskozási rendre van szükség, hogy ezt a munkát el tudja végezni, attól függ, hogy milyen természetű az a tárgy, amellyel foglalkozik. Ha a munkaképesség és a munka eredményessége azt kívánja, hogy akár időbeli, akár egyéb korlátokat szabjanak a képviselők szólásszabadságának, és ha ez indokolt, én ezt csak helyesnek tarthatom, mert a fő a törvényhozó szerv működésének célja. Általában minden kérdésnél ezt tartom elsőnek. Példaképpen felhozom a mentelmi jog kérdését. A mentelmi jog kérdésére vonatkozóan már közvélemény az, hogy az a Háznak joga, nem a képviselőnek egyéni joga és éppen ezért a mentelmi jog határai csak olyanok lehetnek, amilyenek a Háznak érdekében állanak és azt nem sérthetik, azzal összeütközésbe nem kerülhetnek. így vagyunk a szólásszabadsággal is. A képviselő szólásszabadsága is csak odáig mehet, hogy nem akadályozhatja a törvényhozó szerv működését, mert a főcél mégis csak az, hogy ez a törvényhozó szerv, ez a Ház működni tudjon, eredményes munkát tudjon végezni. Ebből az alapgondolatból indul ki ez az egész rendszer és ha ebből indul ki, akkor nem lehet azt mondani, hogy a rendszernek az a gondolata, — hogy most már a képviselők törvényhozó munkájuknak egy részét, azt a részét tudniillik, amely a szakszerű tanácskozásban áll, nem a plénumban fogják végezni, hanem a bizottságban — sértené a képviselők jogát. (Bródy Ernő: Klotűrrel és tíz perc alatt!) Erről majd beszélek. Ez nem sérti a képviselők jogát. (Bródy Ernő: Dehogy nem!) f A bizottsági tárgyalás épp olyan törvényhozói funkciója, éppen olyan működése ennek a Háznak. Természetesen, most, amikor bizottsági tárgyalásról beszélek, azt a bizottsági tárgyalást tartom szemem előtt, amely az előadói javaslatban van lefektetve, szélesebb működését- törvényelőkészítő munkásságát a bizottságnak. (Farkas Elemér: Törvényalkotó munka!) Az törvényalkotó munka. Helyes. Természetes, hogy törvényalkotó munka folyik a bizottságban is. Ez ellen nekem semmi kifogásom nincs

v Ha ott lehet a helyes, a szakszerű munkát véerezni, miért ne végezzék ott? (Bródy Ernő: Tíz perc alatt!) Erről majd később beszelek. Szóval én abban a képviselő jogának semmi megsértését nem látom, hogy törvényhozói munkájának egy részét a bizottságban kell végeznie, más részét pedig a plénumban. A helyzet tehát az volna, hogy általános tárgyalás a plénumban, alapos vita a bizottságban. Azután jönne a plenáris tárgyalás és a plenáris tárgyalásban történnék a döntés két olyan előadónak szakszerű előadása alapján, akik mindketten résztvettek a bizottsági vitában és a Ház plénumát a legobjektívebben tájékoztatni tudják azokról a felfogásokról, amelyek a bizottsági tárgyaláson felmerültek. ílése 1928 december 6-án, csütörtökön. 373 Ennek a rendszernek természetesen vannak előfeltételei. Ahhoz, hogy nyugodt lélekkel jöhessen a törvényjavaslat mindjárt a plenáris tárgyalás elé, bizonyos előfeltételek kellenek és ezek az előfeltételek körülbelül a következők: A törvényjavaslatokat természetesen alaposan kell előkészíteni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most a törvényjavaslatok nem voltak elég alaposai] előkészítve. (Egy hang a középen: Lehet mondani!) Előfordult, hogy tényleg hiányok mutatkoztak. Egyet azonban én is kénytelen vagyok koncedálni, hogy valami előfordult; tudniillik a törvényjavaslatok előkészítésénél az a szempont vezette az illetőket, hogy maradjon valami, amit le lehet alkudni és le lehet adni az ellenzéknek. Ezt a szempontot én nem helyeslem. Annak a törvényjavaslatnak, amelyet benyújtanak, késznek kell lennie', abból elvileg az illetőnek, aki meggyőződésből nyújtotta be, engednie nem szabad; (Helyeslés a jobboldalon.) hacsak a tárgyalás során meg nem győzik annak hibáiról. A törvényjavaslatoknak ilyen előkészítése nem lehetetlen. Hiszen megvan a lehetősége annak, hogy már a benyújtás előtt is résztvegyenek az előkészítésben a Háznak azok a tagjai, akik azokkal a kérdésekkel speciálisan foglalkoznak. Ez a múltban elő is fordult; ankéteket tartottak. Ha nem is megyünk el odáig, mint a Lakatos képviselőtársam tegnapi felszólalásában említett angol professzor propozíciója, amely bizottságokat kíván nagyobb hatáskörrel a miniszterek mellé választani, de a múltban is előfordult áz. hogy a kérdéssel foglalkozó képviselőket előzetesen meghallgatták, megvitatták velük a dolgokat, úgyhogy, ha ilyen javaslat kerül a Ház elé, akkor az már nem újdonság azok előtt, akiket érdekel; azok az általános vitában bátran felszólalhatnak. Hozzávehetjük, hogy itt vannak a pártértekezletek, ahol előzetesen szintén megvitatják a kérdést, tehát az nem ismeretlen a képviselők előtt. Természetesen, — és itt megint kénytelen vagyok egy hibára őszintén rámutatni — tessék a pártértekezlet elé úgy vinni a javaslatot, hogy amikor a párt értekezlet azzal foglalkozik, az komoly tanácskozás lehessen, ne hirtelen, amikor még senki sem ismeri és tessék időt adni, hogy ott tanácskozhassanak, hozzászólhassanak, mert különben formalizmussá válik, ha csak pár szóval ismertetik a javaslatot, mielőtt még valaki azt elolvasta volna és azután meghozzák a határozatot, hogy a párt a javaslatot elfogadja. (Űpy van! a jobboldalon.) Ez nem egészen komoly dolog. Szóval úgy látom, megvan annak lehetősége, hogy igenis, amikor a javaslat idekerül a Ház elé, amikor azt benyújtja az illető miniszter, akkor a Háznak azok a tagjai, akiket a téma érdekel, már ismerik azt. Ha jön azután az az öt napi közbevetés, vagyis ha öt napon belül nem lehet a javaslatot napirendre tűzni, ez elegendő idő a képviselőknek ahhoz, hogy az általános vitában résztvehessenek. De van még egy segítség. A vitát az előadó kezdi meg, akit ennél a rendszernél a miniszter kér fel. Az előadókra nagy feladat és szerep vár ennél a rendszernél; nekik kell bevezetniök a vitát és az előadó részéről igen komoly hozzászólás kell, mert ő indítja meg és tereli helyes mederbe az egész vitát. Azután következik az a, gondolat, hogy a pártok szólanak hozzá. Éppen abból a célból, hogy az általános vitát széppé és komollyá tegyük, a bizottságban felmerült 56*