Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-229

374 Az országgyűlés képviselőházának 229. ülése 1928 december 6-án, csütörtökön. az a gondolat, hogy a pártok részéről először mintegy a hivatalos szónokok, vezérszónokok szólj BK a javasiatnoz. azok, akik leginkább értenek hozzá, akik foglalkoztak a kérdéssel. Ezt a gondolatot meg is akartuk volna szövegezni, de a bizottság

1 elvetette. Én azonbau úgy érzem, hogyha ez nincs is a házszabályokban megszövegezve rendszeresen, intézményesen, a valóságban mégis ez fog megtörténni. (Bródy Ernő: Akkor Apponyi Albert gróf nem szólhatna hozzá! — Derültség!) Dehogy nem! Nem erről van szó. A valóságban mégis az fog megtörténni, nogy a .ia\as ainoz elsősorban mind gaz illető pártnak az a tagja fog felszólalni, akit a téma leginkább érdekel. (Hegymegi-Kiss Pál: A pártorganizmust a házszabály nem ismeri!) Nem beszélek erről. Én azt mondom, hogy minden párt részéről azok fognak felszólalni, akik leginkább értenek hozzá, végeredményben tehát magasszínvonalú vita fog előállhatni, jóllehet a pJéno-mban a/, 4 talánca vitával kezdjük. Ezzel szemben némelyek azt mondják, hogy az általános vita színvonala a plénumban nagyon alacsony lesz, mert nem fogják ismerni a I inakat s ezt érvül hozzák fel a mellett hogy azt az előkészítő bizottsági tárgyalást, mely a mai rendszerben megvan, fenn kell tartani. Bizonyos, hogy a képviselő urak az előkészítő bizottsági tárgyalás során tanulták meg azt, hogy mi van a javaslatban és így, amikor az általános vitához értünk, tulajdonképpen már az indokokat, érveket egymástól meghallva, volt miről beszélniök. De kérdem: öncél-e ezt előmozdítani 1 Ez nem viszi előre az ügyet. Az szólaljon fel, akinek van mondanivalója, aki ért hozzá, aki foglalkozott vele. Nem öncél az, hogy a bizottságban meghallgatjuk egymás beszédét és abból a plénumban mindenki összetákol egy beszédet. Nagyon gyakran előfordul, hogy így ketten-hárman is ugyanazt mondják. Abból a szempontból, amit felszólalásom elején említetem, tudniillik a Ház mííködésének szakszerűsége szempontiából ennek nincsen értelme, hiszen azt a munkát, amelyet az előkészítő bizottság végzett, már elvégezték az ankétok, a pártértekezlet tanácskozásai; ott mindenki megismerhette az anyagot. Az általános vita kezdésének nagy élönve az, hner az általános elvekről, a javaslatban foglalt általános szempontokról a vita már lefolyt, s a részletes tárgyalásnál már megvan az irányítás a tárgyalás menetére Az előadó úr ezt igen szépen fejtegette előadásában, ehhez én csak csatlakozni tudok. Nagyon helyes az, hogy a bizottság, amely a részleteket tárgyalja, tudja, hogy a Ház általában akarja-e a javaslatot, vagy nem. Abban az esetben, ha a bizottság kezdi a tárgyalást — mint a régi rendszer mellett is — előfordulhat, hogy a bizottság hosszú időn át tárgyalja és el is fogadja a javaslatot a plénum pedig elveti. Rubinek t. képviselőtársain ezt kizártnak tartja; ő abból indul ki, hogyha a bizottságban — a mai rendszert tekintve — letárgyaltak, elfogadtak egy javaslatot s a javaslat idejött, akkor kizártnak tekinthető hogy az itt elbukjék, elvettessék, szóval, hogy felesleges munkát végeztek legyen. Ebben a nézetben én nem tudok owztozni. ő azt mondja, hogy e bizottságnak ugyanazon pártarány szerint van a beosztása, mint a Háznak tehát hogyha ott elfogadják, itt is elfogadják. A mai helyzetben-, amikor tényleg olyan óriási többség áll a kisebbséggel, az ellenzékkel szemben, elképzelhető ez a lehetőség. De hiszen azt halljuk és mondjuk, hogy az az ideális állapot a parlamenti életben, ha nem ilyen nagy a külömbség a pártok között, ha a váltórendszer lehetséges. Ezt tanítják, ezt tanultuk és úgy-e, ez az ideális parlamenti élet? Amikor tehát mi házszabályokat csinálunk és elvi szempontból csináljuk, végeredményben erre is gondolni kell. És ha ez a helyzet áll elő, nagyon könnyen előfordulhat az, hogy a bizottságban elfogadták a javaslatot, a plénumban azonban megfordul a helyzet és elvetik a javaslatot. Ez lehetséges, hiszen éppen most ezzel a házszabályjavaslattal szemben halljuk azt, hogy a 33-as bizottság döntése véletlen többség eredménye, mert íme a plénumban már kisebségben van ez a javaslat. Ha tehát most is előfordulhat, amikor ilyen nagy a többség, akkor abban az esetben, amikor szerény nézetem szerint ideálisabb az állapot, amikor nagyobb az egyensúly a pártok között, még inkább előfordulhat. Ez pedig igazán felesleges időpocsékolás, hogyha a bizottság hosszabb ideig tárgyal és utána jön a plénumba és ott elvetik a javaslatot. Én úgy látom, hogy az egész tárgyalás ennél a rendszernél sokkal rövidebb. Az általános vita rövidebb lesz, mert komolyabb lesz. (Bródy Ernő: Mert nem ismerik a javaslatot.) Ismerik a javaslatot. Aki komolyan akar foglalkozni vele, az ismeri a javaslatot és hozzászólhat. Nézetem szerint azonban csak az szóljon hozzá, akinek van komo.y mondanivalója. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A szófecsérlésnek nincs helye. (Br. Podmaniczky Endre: Csak azért, hogy az újságban legyen! — Propper Sándor: A kormánypártnak kevés a mondanivalója, mert soha sem szól hozzá semmihez ) Bródy t. képviselőtársam tényleg tegnapi felszólalásában az előzetes bizottsági tárgyalást a mostani rendszer szerint azért tartotta szükségesnek, hogy ott ismerik meg a tárgyát és ott nyernek anyagot ahhoz, hogy felszólaljanak az általános vitához. Érintettem már, hogy ezt nem tartom helyesnek. Meg van a lehetőség, hogy megismerje a képviselő más módon a javas'atot és akinek van mondanivalója, csak az szólaljon fel az általános vitához. (Propner Sándor: Tessék ezt pótlólag indítványozni a házszabályokban.) Következik a bizottsági tárgyalás. A bizottsági tárgyalás e szerint a rendszer szerint nem ugyanaz, mint a mostani bizottsági tárgyalás, mert az a tanácskozásnak már komolyabb része. Éppen azért kellett ezt jobban kiépíteni. A kiépítés kétféle módon történhetik. Egyfelől úgy, hogy nagyobb bizottságokat konstruál a javaslat azért, hogy mindazok, akik az egyes szakkérdésekkel foglalkoznak, bejuthassanak abba a bizottságba. Mert a bizottsági tagaknak mégis e rendszer szerint is valamivel több joguk volna, mint a többi képviselőnek. Azért azonban minden képviselő kivétel nélkül a bizottsági tárgyalásban részt vehet, indítványokat és módosításokat benynjthat és felszólalhat. És még jön valami, ami nagyon fontos. Tekintettet éppen ennek a bizottsági tanácskozásnak fontosságára, ott van a sajtónyilvánosság, amelynek jelentőségét nem szabad lekicsinyelni. Minthogy ez a bizottsági tárgyalás, kapcsolódva a plénumban történő részletes vitával, együtt alkotja a mostani részletes vitát, indokolt, hogy ez a sajtónyilvánosság előtt bonyolódjék le. Ettől némelyek rosszat várnak, én jót várok. A kisebbségi vélemény igen t. előadóra attól tart. hogy ez. nem megrövidíteni, hanem meghosszabbítani fogja az egész tárgyalást. Ha ő ezt