Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1928 november Í3-án, kedden. 31 minél szélesebb mértékben fejlődjenek ki a két állam között. Magyarország eddig 1 Öseh-Szlovákiával, Nénietország-gal, Ausztriával és Olaszországgal kötött adóügyi egyezményeket. Ez az előttünk fekvő javaslat két részből all. Egyik része az egyenesadókra vonatkozik, a másik része pedig a halálesetekre szóló illetékeknél kívánja a kétszeres adóztatást elhárítani. Ez az egyezmény bizonyos tekintetben azonos azokkal az egyezményekkel, amelyekre az előbb voltam bátor rámutatni, amelyek már törvényerőre is emelkedtek. Az egyenesadókra vonatkozó rész az Olaszországgal kötött egyezményhez, míg a halálesetre vonatkozó rész az Ausztriával kötött hasonló ilyen egyezményhez áll legközelebb. Formai tekintetben van Jizonban bizonyos különbség az előbb megkötött egyezményekhez viszonyítva, amennyiben az előző egyezményekhez egy-egy záró jegyzőkönyv volt csatolva, és ez a záró jegyzőkönyv a lengyel egyezménynél mellőztetett, ímert adatai magába az egyezmény szövegébe iktattattak be. Az Ausztriával kötött örökösödési illetékre vonatkozó egyezménnyel szemben a Lengyelországgal kötött szerződésnek második cikkelye mutat lényeges eltérést, amennyiben kimondja az egyezmény második cikkelye, hogy az ingóvagyonra vonatkozó illetékezéseknél •'ányadó az, hogy az örökhagyás idejében hol volt az örökhagyó állampolgárság;), s e mellett irányadó még az is, hogy az örökösöknek ugyanabban az időpontban hol volt az állampolgársága. Ha ugyanis az örökös az örökhagyó halálakor a két szerződő állam valamelyikének volt az állampolgára, akkor az az Örökrész, amely ő reá esedékes, abban az államban esik örökösödési illeték alá, amely a lliimnak az illető örökös abban az időpontban •'"ampolgáTa volt. Ez a határozmány azonban abban az egyetlen esetben nem lép érvénybe, aa az örökösnek ugyanabban az időben a lakóhelye másik államban volt. Miután ez az egyezmény a két állam polgárainak jogvédelmet biztosít a kétszeres megadóztatás ellen és ezzel gazdásági életünk 1ovábbfejlődését van hivatva előmozdítani, en^ek következtében tisztelettel kérem a mélyen '• Képviselőházat, méltóztassék azt eredeti szövegében elfogadni. (Helyeslés a jobbolurtlon.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha *enki szólni nem kíván, a vitát és tanácskoZi, st befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az imént tárgyal, torvényjavaslatot általánosságban a részletes ^i'gyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? \{ffen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosmagban a részletes tárgyalás alapjául el*ogadta. Következik a részletes tárgyalás. . Kérem a törvényjavaslat címének felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvény3 £va s i a t címét és az 1—2. §-okat, amelyeket a na * észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot Részleteiben is letárgyalta s annak harmadkori olvasása iránt későbben fogok a t. HázJ ak előterjesztést tenni. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik a szabadhajózást üző magyar tengerhajózási vállalatoknak állami kedvezményekben való részesítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 619.) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Képviselőház! A maeryar tengeri szabadhajózás fejlesztése érdekében a múltban is több törvény alkottatott, amelyek a magyar tengerhajózási vállalatoknak messzemenő állami segélyeket és állami kedvezményeket biztosítottak, úgyhogy a magyar szabadhajózás e törvények hatása alatt a háború előtti időben igen szép és örvendetes fejlődést tüntetett fel és az 1893. évtől kezdve, amely évben hozatott meg a XXII. te, — és ez volt az első. amely a magyar tengeri szabadhajózást állami támogatásban részesítetté — a magyar lobogó alatt járó hajók száma örvendetesen emelkedett. Az 1893 : XXII. te. a különböző adó- és illetékmentességen kívül már állami pénzsegélyeket is biztosított a magyar hajózási vállalatoknak, mégpedig évi 200.000 aranykorona volt a költségvetésben erre a célra felvéve és e segélyek hatása alatt rövid idő alatt a magyar hajók száma 23-ra emelkedett 43.196 regiszter tonna tartalommal. A további évek folyamán újabb törvények hozattak a hajózás fejlesztése érdekében, így az 1895: XXXIV. te, amely a hajóépítő gyárakat részesítette támogatásban; míg végre megalkották az 1907 :VI. tc.-et, amely az eddigi tapasztalatok alapján mée: szélesebb mérvű támogatást helyezett a magyar hajózásnak kilátásba. Az 1907 : VI. te. a hajózás részére évi 200.000 aranykoronában megállapított állami segélyt 1.500.000 aranykoronára emelte fel és ezek a segélyek különféle célokra adattak ki, nevezetesen részesültek a hajózási vállalatok hajóbeszerzési segélyekben, amelyek a hajó vízre bocsátásától számítva 15 éven át illették meg a magyar hajózási vállalatokat, mégpedig a hajó tonna-tartalma arányában, tonnánként évi 8 koronától kezdve 4 koronáig lefelé menő évi szubveció alakjában, úgyhogy tonnánként egy ilyen hajó 15 év alatt összesen 80 aranykorona lia ióheszerzési segélyben részesült. Ezek a h°¥ beszerzési segélyek természetesen ahhoz voltak kötve, hogy ezek a hajók teljesen modern hajók legyenek, sebességük legalább tíz tengeri mérföldet érjen el és amennyiben a hajó sebessége a 10 tengeri mérföldet meghaladta, úgy a segélyek minden további tengeri mérföld után még 5%-kal emelkedtek. Ezenkívül az 1907. évi VI. te. még járatsegélyeket is rendszeresített, amelyeknek egyrészt az volt a céljuk, hogy a fiumei kikötő forgalmát fejlesszék és így kimondták, hogy járatsegélyekben csak azok a hajóval lalatok részesülhetnek, amelyek magyar kikötőből indítják járataikat, s másrészt csak kivételes esetekben kaphattak járatsegélyl az olyan hajóvállal átok. amelyek nem magyar, hanem idegen kikötőből indították járataikat így például különösen a dunai relációban, Sulinán, a Fekete-tengeren keresztül, azért, hogy bekapcsolódjunk a Fekete-tengeri forgalomba. Lehetett még járatsegélyekben részesíteni más vállalatikat is. Ezek a segélyek százmérföldenként 5—10 és kivételesen 20 fillérben állapíttattak meg tiszta tonnánként. Ennek ellenében természetesen ki volt kötve, "hogy a hajók legalább is milyen mennyiségű magyar árut voltak kötelesek szállítani, meg volt állapítva a hajók űrtartalmának egy bizonyos hányada, amely kizárólag magyar áruknak volt' fenntartva. Ezenkívül az 1907 : VI. te.
