Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 1928 december 5-én, szerdán. 367 előnyük lesz a munkanélkülieknek !) és akkor a munkanélkülieken majd törvény útján lehet gondoskodni. De az állami rendeléseknek, a közmunkák sürgős elrendelésének is egy úton kell haladniok az előbbi intézkedésekkel, mert ezek megtétele nélkül a munkanélküliek nagy nyomorán enyhíteni nem lehet. Tisztelettel kérem a kormányt, illetőleg a jelenlévő helyettes miniszterelnök urat, méltóztassék ebben a kérdésben megnyugtató választ adni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A miniszterelnök úr helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi miniszter úr kíván szólani. Vass József, a miniszterelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi miniszter : T. Ház ! Attól félek, hogy bárminő fontos is ez a kérdés és bárminő sürgős volna is a kérdést lényegesen enyhíteni, mégsem tudok kielégítő választ adni a t. képviselő úrnak. (Farkas István : Ez elég baj !) Ami a statisztikát illeti, amelyet méltóztatott előterjeszteni, az a statisztika az ipán munkásságra vonatkozik s azt hiszem, hogy megközelítően tárja fel a helyzetet. Talán ctak egyetlenegy mellékkörülményt nem méltóztatott figyelembe venni, hogy t. i. a munkahiányosok száma az ipari téren a múlt esztendőhöz viszonyítva tényleg emelkedést mutat ugyan, de nem Budapesten, hanem a vidéken. Budapesten a munkahiányosok száma valami kevéssel csökkent, de még mindig olyan nagy a munkanélkül álló tartalék muukáserő, hogy az egész országnak rendes, úgynevezett tartalékkoefficiensét kitehetné. Hogy a vidéken a munkahiány emelkedett az ipari téren, az mindenesetre azt jelenti, hogy a fogyasztóképesség csökkent, úgy hogy ebből a szemoontból is egészen különös figyelmet érdemelne a kérdés, mert hiszen a gazdasági élet javulását vagy általában a gazdasági élet haladását nemcsak a tőkeképződés menetéből, azután bizonyos iparágak fellendüléséből, az árucikkek forgalmából lehet megítélni, hanem figyelembe kell venni a fogyasztóképességet is (úgy van! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és ha a fogyasztóképesség csökken, akár az iparicikkek felé, akár a főbb élelmicikkek felé, ez kétségkívül annyit jelent, hogy a gazdasági élet szerkezetében valami baj van. Ami már most általában a munkahiányos állapotot illeti, ez tulajdonképpen viJágkérdés, t. Ház. Nem vigasztalásul mondom ezt, hiszen minket nem vigasztal az, hogy másutt is éheznek az emberek, nemcsak nálunk, de ez világkérdés, amely csak abban az esetben volna szerencsésen megoldásra vihető, ha valóban a világ figyelme azok felé a tényezők felé irányozódnék, amelyekből eied maga ez a világkérdés. Addig, míg a nemzetek között a gazdasági érintkezés ennyire meg van nehezítve, addig, míg a nemzetek központja nem törekszik nagyobb eréllyel abban az irányban, hogy a háború által okozott irtózatos nagy károk helyrebozassanak ; amíg a gazdasági élet, «hitelélet nemzetközi viszonylatban igen sok akadályba ütközik, addig valóban attól kell tartanunk, hogy a nagy tömegekben jelentkező munkahiáuy inkább emelkedni fog a különböző nemzetek keretében. Annak az interpellációnak, amelyet méltóztatott előterjeszteni, tulajdonképpen két fontos ütközőpontja van; az egyik a munkahiány esetére szóló biztosítás kérdése, amelyre vonatkozóan kérdést méltóztatik intézni a kormányhoz, a másik pedig a segélyezés kérdése törvényhatóságonként, községenként. A munkahiány esetére szóló biztosítás kérdését én abban a formában vagyok bátor megválaszolni, hogy : hajlandó-e a kormány előterjeszteni ? — igen, mint azt már többször is monKÉPVISELÜHÁZI NAPLÓ. XVI. dottam. (Kabók Lajos : De mikor ?) A kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel, azonban méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak a következő momentumokra. Én a munkahiány esetére szóló biztosítás törvényét nem tartom az egyetlen és kielégítő megoldásnak. A munkahiány eltüntetésére két út szükséges. Az egyik a gazdasági életnek olyan irányú megjavítása, — amint különben azt méltóztatott hangsúlyozni is — hogy a gazdasági élet lüktetése oly erős legyen, hogy kevés legyen a munkahiinyban szenvedők száma, másrészt nagy legyen magának a gazdasági életnek teherálló ereje, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítás szükségképpen maximálisra megtervezendő költségeit a gazdasági élet el tudja viselni. A másik, ami rendkívül fontos, az, hogy maga a munkásság, amely szintén bevonandó a terhek viselésére, egy ilyen töivény alkotása esetén, oly gazdasági helyzetben legyen, hogy a saját további elnyomorodása nélkül tudja ezeket a terheket viselni. Ha már most ez az okfejtés helyes, — és én azt hiszem, hogy helyes — abban az esetben egy priuszt látok abban, amit a t. interpelláló képviselő úr a legutolsó felvetett kérdésben hangsúlyoz. Abban látom, a priuszt, hogy munkát kell adni, (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőb(doldalon) meg kell erősíieni a gazdasági életet, megerősíteni magát a munkásságot. (Farkas István: De ;i beruházások nem hoztak munkát!) Általában teherállóvá kell tenni az egész gazdasági életet és akkor lehet azután megterhelni egy újabb, igen notabilis teherrel, mert hiszen legyünk tisztában azzal, hogy amikor 1929 január elsejével kezdi majd először viselni a gazdasági élet az öregségi és rokkantsági biztosítás terhét, először ki kell próbálni, uogy maga a gazdasági élet további terheket, vagyis újabb ráterhelést hamarosan elbír-e, igen, vagy nem. Én attól félek, hogy valóban gyors ütemben újabb igen nagymérvű terhet nem lehet ráterhelni a gazdasági életre. Ennek következlében a magam részéről abban az irányban szeretném csekély befolyásomat koncentrálni, hogy inkább a gazdasági élet erősödését próbáljuk magunk elé tűzni célul és nevezetesen munkák kiadásával a munkásságot juttassuk abba a helyzetbe, hogy minél kevesebb jogos panasz hangozzék el munkahiáuy címén. Ebben voltam bátor az első fontos kérdésre a választ megadni. A második kérdés, amely felvettetett, az, vájjon a kormány jószemmei nézi-e azt, hogy egyes községek, városok, törvényhatóságok ú. n. munkahiányos, rossz néven nevezve : munkauélküiiükészpénzsegélyt adnak. Ebben a formában — a kormány nevében is kijelenti létem — nem nézzük jószemmei azt a rendszert, hogy akár a székesfőváros, akár egyes községek és városok készpénzsegéllyel ... (Farkas István : Az egyetlen mód ! — Kabók Lajos : Kenyeret hogyan vegyen 1 — Peyer Károly : Máskülönben megint a közvetítő kereskedelemnek jut. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter : ... siessen az arra rászorultak segítségere. Nekem most már sok évi tapasztalatom van, úgyhogy az ilyen vagy olyan rendszerrel szemben való minden animozitás nélkül tapasztalataim a'apján állapíthatom meg, hogy a szegénysegélyezésnek, a nyomor enyhítésének legkevésbbé alkalmas eszköze a készpénz alakjában való segélyezés. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha valakinek ruhára van szüksége, akkor nem pénzt kell adni a kezébe, hanem ruhát kell adni neki. Ha lábbeli kell, akkor ne pénzt adjunk, hanem lábbelit. (Peyer Károly : De 16 pengőből csak a mellényt veheti 55