Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-228

366 Az országgyűlés hépvisetöUázánák 228. iilcsc 1928 december 5-én, szerdán. Hogy milyen helyzetben lehetnek a munkanélküliek, azt a legjobban meg lehet ítélni abból, ha a munkában levők helyzetéből ragadok ki egykét példát. Alkalmam volt vasárnap Salgótarjánban, Sztranyavszky államtitkár úr konszolidált birodalmában járni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ott kétségbee^etten panaszolták el nekem az ottani Hirsch és Frank nevű vasöntöde és gépgyár munkásai, ahol körülbelül mintegy 600-an vannak, hogy a munkaidő nőkre, férfiakra egyaránt reggel 5 órától este í) óráig kötelező. Aki pedig 9 óra után megtagadja a munkát, — mert még ezután is kívánnak munkát — azt rögtön elbocsátják, mindennemű felmondás mellőzésével. (Peyer Károly : Hirsch és Frank, két jó fajmagyar! És keresztény munkások!) Amikor tehát egyrészt a legnagyobb munkanélküliséggel állunk szembon, akkor másrészt a nélkül, hogy a törvényhozás vagy a kormány beavatkoznék, vannak gyárak, amelyek 14—16 órás, sőt még ennél is hosszabb, 18 órás munkaidőre kényszerítik munkásaikat. S milyen bérért ? 28—30—32 fillérért dolgoznak iparilag képzett szakmunkások, a nőmuu kasokat pedig 15—16 fillérért dolgoztatják óránként. (Farkas István : A jövő nemzedék ! Fajyédelem !) S hogy milyen szociális berendezkedés mellett, arra legjellemzőbb az, ha megmondom, hogy a munkásoknak még étkezőhelyiségük sincs, kint a gyár mellett elhúzódó árok partján, vagy a sáncon eszik meg szegényes kis ebédjüket. S moi-akodásukat sem tudják elvégezni, mert az a néhány vödör, amely rendelkezésükre áll, itt-ott a kőműveseknek szükséges s ekkor még ezek sem állnak rendelkezésükre. (Peyer Károly: Ezt a szolgabíró nem látja, de ha hárman összejönnek gyűlést tartani, akkor mindjárt beavatkozik !) Nagyon kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék még 10 percet engedélyezni, hogy elmondhassam ezeket a dolgokat. (Felkiáltások : Megadjuk !) Elnök : Kérdem a t. Házat, mélíóztatik-e a képviselő úr beszédidejét 10 perccel meghosszabbítani 1 (Igen!) A Ház a képviselő úr beszédidejét 10 perccel meghosszabbította ! Kabók Lajos : Köszönettel veszem a meghoszszabbítást, mert olyan kérdésről beszélek, amely tényleg megérdemli, hogy egy kis türelmet tanúsítsanak iránta. Ismétlem, ez az állapot, amelyet egészen röviden hoztam csak ide, hogy rávilágítsak arra, milyen helyzetben vannak a munkanélküliek, amikor a munkában dolgozók is ilyen körülmények között, mondhatnám egészen nyugodtan, éhbérek mellett valóságos rabszolgasorsban végzik munkájukat. Milyen sors jut hát azoknak, akikről nem gondoskodik senki, és akiken, ha a szakszervezetek nem volnának, nem volna ebben az országban egyetlenegy tényező, egyetlenegy intézmény sem, amely segítene, amely nyomorukat enyhítené. (Simon András közbeszól. — Peyer Károly: Több mint másfélmillió pengőt fizettek ki segélyül! Tessék előbb tanulmányozni és azután kritikát mondani! — Malasits Géza : Kuna P. András legalább ott volt és megnézte!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kabók Lajos : Kár a képviselő uraknak a szakszervezetekről mindig olyan antipátiával nyilatkozni, (Farkas István : Az Omge nem ad semmit!) mert kijelentem, hogy a szakszervezetek nemcsak anyagilag támogatják és segélyezik tagjaikat, hanem hatalmas kultúrmunkát is végeznek. Nem kellene egyebet tenni, mint amit a közelmúlt hetekben néhány képviselőtársunk az egységespárt részéről megtett: jöjjenek el, látogassák meg a szakszervezeteket, nézzék meg belülről is, milyenek, és akkor majd meg fognak győződni arról, hogy minden külső támogatás nélkül saját erejükből mit tudnak produkálni és hogyan tudnak a társadalom tekintélyes részének segítségére sietni. De rá kell térnem arra is, t. Képviselőház, hogy teljesen lehetetlen a kormány, különösen a kereskedelemügyi kormány magatartása a közmunkákat illetőleg. Sajnálom, hogy nincs itt a kereskedelemügyi miniszter úr Régóta vajúdik már a magyar államvasutak reorganizációs munkája. Már második esztendeje hallunk külföldi kölcsönről, belföldi kölesönről s must ismételten úgy hírlik, hogy két miniszter úr és a miniszterelnök úr kint vannak Genfben, hogy egyengessék az erre vonatkozó külföldi kölcsön útját. A dolog lényege mégis csak az, hogy ebt>en a kérdésben már sokkal előbbre lehetett volna jutni, mert az érdekelt gyárak, ahol az államvasutak reorganizációs munkáját meg kellene rendelni, ajánlatot tettek a kormánynak, hogy nem kell pénz. csak adják ki a rendelést, ők a bankok útján el tudják végeztetni a munkát, illetőleg úgyis csak olyan munkákról van szó, amelyek 6 — 8—10 hónapig, vagy egy esztendeig készülnek és ezt megelőzőleg számlát beadni még nem lehet. Nem is pénzkérdés tehát, hanem makacskodnak, ellenállnak és nem tudom milyen szabályokhoz ragaszkodnak s nem akarják a munkákat kiadni. Ennek következménye az, hogy a gyárakban a munkáslétszámot csökkentik. Éppen a legutóbbi napokban járt kinn egy fővárosi gyárban a kereskedelemügyi miniszter úr és valószínűleg szokatlan jelenségnek volt ott nemcsak szemtanuja, hanem részese is, mert a munkások rögtön hozzámentek deputációban, kérték, hogy adják már ki a rendelést, mert ha nem adják ki, akkor a gyárigazgatóság kénytelen a munkáslétszámot ismételten csökkenteni. Ez a telefongyárban történt meg, ahol hatalmas munka készülne el, ha a kormány az erre vonatkozó rendeléseket kiadná. Ezen a helyzeten tehát változtatni kell, be kell látni, hogy rendkívül Ínséges időszakban élünk, amikor rendkivüli intézkedésekre is van szükség. Nem szabad bevárni, amíg a nyomor valahogyan megnyilatkozik, amíg a nyomorrévén olyan állapotok következnek be, amelyek vagy kirobbanásokra vezetnek, vagy pedig nem tudom én az egyes családoknak milyen nagyfokú éhezését vagy lezüllését vonja maga után. Sok szó hangzott már el arról, hogy NagyMagyarországot akarunk. De hogy akarják a t. képviselő urak Nagy-Magyarországot ! Lezüllött, leromlott, anyagilag teljesen tönkrement, kiéhezett, elcsenevészedett munkásokkal 1Í Azok a munkások, akik a munkanélküliséget szenvedik, családot hívatottak eltartani, mindnyájan nagy családdal rendelkeznek, de nem bírják felnevelni gyermekeiket, mert éppen amikor a legszükségesebb a táplálék a gyermekek részére, akkor nem tudják azt részükre megfelelő mértékben nyújtani. Elvégre mégis csak kell, hogy ennek tudatában legyen a törvényhozás, ennek a megváltoztatására módot kell hogy találjon és ha az intézkedés, amelyet tenni akar, olyan, hogy nern mutatja meg hatásait gyorsan, akkor előzőleg olyan intézkedéseket is tenni kell, amelyek azonnal megmutatják hatásukat. így elsősorban azt kell kérnem, — mint ahogy interpellációmban is benne van — hogy a kormány a városok és törvényhatóságok útján gyors segélyben részesítse a munkanélkülieket, mert ezek olyan kétségbeejtő állapotban vannak, amely már teljesen tűrhetetlen. Amidőn ez megtörténik, illetőleg ezzel egyidejűleg igenis gondoskodni kell arról, hogy a munkanélküliek biztosításáról szóló törvényjavaslat idekerüljön a Ház elé és minél előbb letárgyaltassék ; majd a módosított házszabályok alkalmat fognak adni arra, hogy az gyorsan letárgyalható legyen (Peyer Károly : Abból nagy