Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-217

30 Az országgyűlés képviselőházának 2 Hogy azután, mivel már az 1926. évi választások előtt beígérte Bud János tisztelt volt pénzügyminiszter úr, jelenleg gazdasági főminiszter úr Békéscsabán, hogy adómérséklések jönnek, ezeket az adómérsékléseket valamilyen formában és valamelyes tekintetben csakugyan végrehajthassák. Oly nagyra emelték fel 1928ban a házadót, hogy abból bizonyos 2%-os engedményt kegyajándékként adhassanak a temérdek nyomorúságban és bajban sinylődő adóalanyoknak. Kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy azokra vonatkozóan, akik a tatarozási munkálatokat becsülettel végrehajtják és ennek révén munkaalkalmakat is adnak, méltóztassék kiterjeszteni az adókedvezményt kimondó törvény tartamát és ne méltóztassék a jövőben oly szigorúan elzárkózni az adókedvezmény megadásától, amint azt tavaly tette tiszteit elődje, aki egy konkrét esetben a budapesti kőmívesmesterek és kőfaragómesterek ipartestületéhez leírt és azt mondotta, hogy mivel az 1928. év folyamán a békebeli bérértékhez viszonyítva emelkedni fognak a házbérek, nem áll módjában a tatarozási munkálatokra kiterjeszteni az adókedvezményt. Méltóztassék a törvényhez valami kiegészítést, novellát csatoltatni s a tatarozási munkálatokra az adókedvezményt a jövőben is megadatni, hiszen ez egyúttal munkaalkalmat is jelent. Kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy amint Hódmezővásárhelyre és még több más városra nézve is, az 1—2 szobás lakásoknál, ahol bérbeadott helyiségek nincsenek, és a 3—4 szobásoknál is méltányosabb adóalap, haszonérték állapíttatott meg, az 1927 évihez hasonlóan ezt a kedvezményt a jövőben is méltóztassék megtartani, már csak azért is, mert ez a háztulajdonosoknak, illetőleg azoknak, akik a jövőben is házat akarnak venni, mindenesetre megnyugtatást ad, hogy a pénzügyminiszter úr lehetetlen adókkal nem sújtja azokat is, akiknek bórbeadott lakásaik és e réven több jövedelmük nincsen, hanem gondolkodik arról, hogy a jövőben is arányosan legyenek megadóztatva. A ferdeségeket, amelyek konkrét esetekben a házadóztatás kérdésénél mutatkoznak, méltóztassék Ígéretéhez képest mindenkor a méltányosság álláspontjának mérlegelésével megszüntetni. Egy bizonyos, mást nem mondhatok szemébe a pénzügyminiszter úrnak: itt éveken keresztül az adóztatás enyhítésére tett ígéreteknél szemkápráztató játék folyt. Ezzel szemben a t. pénzügyminiszter úr a való élettel számoljon, az adóztatást csak addig a határig vigye és a húrt csak addig engedje feszíteni, ameddig lehet. Alkosson a t. pénzügyminiszter úr teljesen új rendszert, mert lehetünk csonka-ország, a feltámadás reményével, hitével és bizonyos ságával, de ne legyünk fináncország, mert ez csak ideig-óráig mutathat paradicsomot, azonban előbb-utóbb gazdasági siralomházzá és gazdasági temetővé fog változni. Azt kérdezem a t. pénzügyminiszter ártól, vájjon ebből a gazdasági siralomházból és gazdasági temetőből, amelynek most számos szomorú jelenségével találkozunk, a kivezető és fénylő szövétneket meg tudja-e adni'? Ez a kérdés! (Hell/ calés a baloldalon ) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Senki feliratkozva nincsen. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdezem, kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni? 7. ülése 1Ô28 november 13-án, kedden. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nem! Elnök: A pénzügyminiszter úr sem kíván szólni. Tehát a tanácskozást is befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e az első szakaszt a bizottság szövegezésében elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az 1. %-t a bizottság szövegezésében elfogadta. Következik a 2. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a törvényjavaslat 2—3. §-ait, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta, annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a Lengyel Köztársasággal 1928. évi május hó 12-én kötött adóügyi egyezmények becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 613.) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó! Temesváry Imre előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A nemzetünk szomorú megcsonkítása következtében beállott nyomasztó gazdasági helyzet elsőrendű kötelességévé teszi kormányzatunknak, hogy elsősorban a velünk szomszédos államokkal, amelyekkel szoros gazdasági kapcsolatban állottunk, igyekezzék olyan megállapodásokat létesíteni, amelyek a mi gazdasági életünk továbbfejlődésére nézve fontossággal bírnak. Sajnos, ma az a helyzet, hogy azok az államok is, amelyek a háború előtti időkben velünk azonos gazdasági egységet képeztek, avagy pedig velünk hosszú évtizedeken keresztül tartó szövetséges viszonyban voltak, kegyetlen elzárkózó politikájukkal szinte megnehezíteni kívánják a mi gazdasági életünk továbbfejlődését, aminek szomorú jelenségeit kell tapasztalnunk külkereskedelmi mérlegünk ijesztően emelkedő passzivitásában. Ennek következtében gazdasági érvényesülésünk és továbbfejlődésünk szempontjából nemcsak a kereskedelmi kapcsolatok minél szélesebb kiépítésére és lehetőleg előnyös gazdaságpolitikai megállapodásokra kell törekednünk, hanem igenis törekednünk kell arra is, hogy a nemzetközi viszonylatokból reánk nézve fontos, gazdasági életünket akadályozó adóügyi összeütközések is kiküszöbölhetők legyenek. És ezek a kérdések különösen a kétszeres adóztatás terén állanak fenn. Ha ezek az adóztatási kérdések a különböző államok között nem rendeztetnének, akkor mindenesetre a kétszeres adóztatás esete fog fennforogni, amely egy és ugyanazon vagyontárgynak vagy jövedelemnek kétszeres megadóztatásával szinte lehetetlenné teszi a magán gazdasági élet továbbfejlődését. Elsőrendű gazdaságpolitikai kérdés tehát annak rendezése, hogy a különböző államok területén lakó természetes avagy jogi személyek gazdasági tevékenysége után előálló vagyon- és jövedelem vagy az egyik állam területén, vagy pedig a két vagy három állam között megosztva adóztassék meg, mert ellenkező esetben a kétszeres adóztatás esete áll fenn, ami pedig az ő gazdasági fejlődésükre ós tevékenységükre nézve káros hatással lenne. Ezekçt a kérdéseket kívánja rendezni az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a lengyel köztársasággal 1928. május 22-én kötött adóügyi egyezményekre vonatkozik, s azok becikkelyezéséről szól. E törvényjavaslat törvényerőre emelkedése mindenesetre hatékony eszköz lesz arra, hogy a gazdasági kapcsolatok