Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-216

22 Az országgyűlés képviselőházának gyorsabb cselekvésre való buzdító hatása az ilyen iutézkedésnek csak akkor van, ha az határidőhöz van kötve, mert akkor, ha későn is, a legulolsó pillanatban is, de mégis elhatározza magát az illető, hogy a várható előny élvezését kívánván, nekiáll az építkezésnek és megépíti a házát. Ennek folytán a következőket tettem, illetőleg szándékozom tenni. Egyelőre a főváros intéző köreivel érintkezésbe léptem abban a tekintetben, hogy tessék Budapesten egy tervet készíteni, hogy milyen irányban kívánják Budapest építkezésének jövő fejlődését. (Bródy Ernő: Helyes!) Ezt tárgyalják le az illetékes faktorok és ha ez meg van állapítva, nem fogom akadályozni, sőt örömmel üdvözlöm, ha adómérséklések eszközlésével is ezeknek a terveknek mielőbbi megvalósítását el tudjuk érni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen ) Nemcsak a fővárosra vonatkoztatom ezt, hanem vonalköz tatom azokra a nagyobb vidéki városokra is, (Bródy Ernő : Helyes!) amelyek ma ugyanezek szerint a szempontok szerint ítélendők meg, amelyek olyan gócpontok, ahol ugyanezekből a szempontokból kívánatos a városnak a fejlesztése. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Fel méltóztattak hozni azt a körülményt, hogy éppen az adómérséklések miatt egészségtelen városaink fejlődése, mert a városon kívül, a szántóföldek között építenek ötemeletes palotákat azért, mert ott könnyebb az adómentességet elbírni, míg a Belvárosban, a Kákóczi-út szomszédos utcáiban, sőt a nagyobb útvonalakon megmaradnak a régi egyemeletes, kétemeletes házak. Én ezt teljes mértékben elismerem. (Ügy van! Ügy van ! a jobb- és baloldalon.) Ez egy egészségtelen fejlődési irány. Mert amennyire üdvözlöm azt. hogy a jó levegő és kertek miatt a családi házak a perifériákon épüljenek, annyira nem célszerű az, hogy ötemeletes tömeslakásekat építsenek ezekie a helyekre (Bródy Ernő : Úgy vau !) Nem egészséges az, hogy ezekről a helyekről drága költséggel, nagy időveszteséggel kelljen az ottlakóknak naponta munkahelyeikre benienniök és onnét ismét kimenniök : s hogy ezáltal elessenek azoktól az előnyöktől, amelyekkel a délben is otthoni étkezés egybe van kötve. (Ügy van ! Úgy van ! a jobboldalon és a középen.) Ezen elvileg szintén szívesen segítek, hogyha lehetséges egy olyan formulát találnunk, amely azt az elvet, hogy ezen a téren lényeges vesztesége az államnak az eddig tényleg befolyó jövedelmekből ne legyen, hanem csak a jövőbeli jövedelmekről mondjon le a hozandó intézkedés, a megoldással össze tudja egyeztetni. (Helyeslés a középen.) Mert minden adómentesség nyújtásánál alapelv volt az, hogy az újonnan keletkező adóobjektumokra adassék csak ez a kedvezmény, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) népedig ürügyül, vagy pedig tényleges okul szolgáljon arra, hogy meglevő adóalapok is leromboltassanak. Én sem tartom hatásaiban szerencsésnek azt a népszerű megállapítást, amelyre a képviselő úr volt szíves utalni. Azonban talán segítene ezen az a még különben nem teljesen kiforrott gondolatom, hogy mindazt a pluszt, amivel annak a háznak bérjövedelme emelkedett, adómentessé tegyük. (Helyeslés a jobboldalon és a középén.) Tulajdonképpen ennek az ideának megfelelő kidolgozásával azt hiszem, ezt a kérdést is teljesen megfelelő módon lehetne rendezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel (Halljuk ! Haltjuk ! a jobboldalon és a középen ) eltérjek ettől a témától, amely különben is csak ezeknek az adókérdések kapcsán fűződik bele az én tárcám körébe és arra a kérdésre térjek át, amelyet több képviselő úr volt szives itt felhozni — majdnem 216, iilésc 1928 iiorembcr 9-én, pénteken. valamennyien — s ez a törvényjavaslatban foglalt az a rendelkezés, hogy a községekben 13 és fél millión felül befolyó összeg a községeknek segélyezésére felhasználandó alap táplálására fordíttassák. Ez tulajdonképpen nem oldja meg azokat a bajokat, amelyek a községi háztartás terén fennállanak. A kormány ennek teljes tudatában van. A belügyminiszter úrral együtt azonban megindultak már a tárgyalások, adatgyűjtés folyik, megbeszélések folynak, hogy ennek a kérdésnek, a községi háztartások kérdésének megoldása megtörténjek. Ez ma szerintem tényleg a legfontosabb ügy. (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) Fontos ez sok mindenféle szempontból. Fontos azokból a szempontokból, amelyeket a belügyminiszter úr éppen tegnapi beszédében itt érintett, de fontos azért is, mert az egyes községekben minden ok nélkül olyan különbségek mutatkoznak, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középén.) hogy az egyik a terhek alatt szinte összeroskad, a másik községben pedig még nincs pótadó. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt az állapotot fenntartani sem eszélyes, sem igazságos nem volna. Már pedig mindkét célra törekszünk. (Helyeslés és taps a jobboldaton és a középen.) Ne méltóztassék azokat az intézkedéseket, amelyeket ez a kormány a községi háztartás — hogy úgy fejezzem ki magamat — szanálása céljából bizonyos adók átengedésével a múltban tett és ne méltóztassék azt az intézkedést sem, amelyet ebből a szempontból tervezünk, lekicsinyelni, vagy kritizálni. Ezeknek az adóknak mérvét és hatását előre megfelelően nem lehetett látni. Szükség volt gyors cselekvésre és azt hiszem, nem gyengíti egy kormány álláspontját, hanem csak erősíti, ha tett intézkedéseinek nem sikerült voltát beismerve, reformokkal lép elő a megjavítás érdekében. (Ügy van ! a jobboldalon.) Mindig az erőnek jele, ha valaki a hibáknak felismerése után azoknak férfias megj;ivitására törekszik. (Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Ezek a hibák azonban, amelyek történtek, mindig annak az időpontnak szemével nézendők, amelyben az intézkedések meghozattak és nem abból a szempontból, amelyben ma látjuk. (Ügy van ! a jobboldalon.) Ha a t. képviselő urak a keresetiadó helyett a házadóból befolyó jövedelmeket adták volna oda a községeknek, amikor azok a házak semmit sem hoztak, megköszönték volna azok a községek és nem lett volna annak semmi eredménye. Akkor a keresetiadó hozott és ezt adták oda. A mélyen t. Ház szíves elnézését kérem, hogy ebben az időpontban, amelyben ma ennek a törvénynek előkészítése áll elő, nem nyilatkozom bővebben. És méltóztassék csak megnyugvással venni azt, hogy úgy a kérdés sürgősségének, mint pedig fontosságának teljes mértékben tudatában vagyunk és ehhez képest fogunk cselekedni. Nagyon kérem, hogy azt a jóindulatú gondoskodást, amelyet mostani felszólalásaikban tanúsítani méltóztattak, adják nekünk segítségül a kodifikáló munkánál, mert ez a munka olyan, a különböző országré.»zek szerint változó viszonyok pontos ismeretét igényli, hogy kellő gondossággal eljárni ennél a kérdésnél igazán alig lehet. (Ügy van! a jobboldalon.) A községi háztartás kérdésébe vág bele az a példa is. amelyet Tóth t. képviselő úr itt felhozott. Gondolom, Szarvassal vonatkozásban hozta fel (Jánossy Gábor : Tanyát !), hogy ott a házadó 4.2U pengőt, a kéméuyseprőilleték pedig ugyanakkor 32 pengőt tesz ki. (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Mi ezeket az abnormis eseteket ismerjük. (Egy hang a jobboldalon : Csodabogarakat!) Ezeket azonban csakis szerves reform-