Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-225
Az országgyűlés képviselőházának 225. illése 1028 november 28-án, szerdán. 27"> ennél a részvénytársaságnál a legalacsonyabb. Amíg a többi, kisvállalat az országban minden tárgyalás nélkül, minden nagyobb mozgalom nélkül teljesítette a munkásság kívánságait, addig ez a vállalat mereven elzárkózik minden kedvezmény megadásától és minden bérjavítástól. És most jön egy kijelentés: ennek az idegen vállalatnak a vezérigazgatója azt mondja, hogy őnála még mindig magasabb a kereset, mint a többi vállalatnál. Hát, legyen szabad a t. Ház előtt bemutatnom azt a keresetet, amelyhez ennél az idegen vállalatnál, a Budapestvidéki Kőszénbánya-Társulatnál jutnak a munkások. Tartozom kijelenteni, hogy teljesen hiteles adatok azok, amelyeket el akarok mondani. A munkások keresete a következő: nyolcórai munkaidőre például 3 pengő 30 fillér; egy másik eset: kétgyermekes családapa 12 órai munkával 3 pengő 20 fillért keres. Van azután 3 pengős, 3 pengő 50 filléres kereset. Majd ismét: egy négy gyermekes családapa 12 órára 3 pengő 20 fillért kap. További keresetek: 3 pengő, 3 pengő 20 fillér, 3 pengő 30 fillér, 3 pengő 40 fillér. Egy hatgyermekes családapa, hatgyermekes magyar bányász 12 órai munkaidőre 3 pengő 30 fillér órabért... (Felkiáltások a jobboldalon: Órabért?) Nem órabért, műszakonkint 3 pengő 30 fillért kap 12 órára. Azt is kell tudni, hogy erre a t. vezérigazgató úr azt mondja: kérem, ezek csillések, ezek csak napszámos munkások. Ez nem egészen fedi a valóságot, mert ez az idegen vállalat a munkások alkalmaztatásával kapcsolatban a 'következő taktikát használja. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt; tessék beszédét befejezni. Esztergályos János: Azt a taktikát használja, hogy csillésnek veszi fel a munkásokat. a bányászokat és a bányában szakmunkánál alkalmazza őket. A kezeim között lévő adatok szerint 12 órai munkaidőre a munkások 3 pengőt, 3 pengő 20 fillért kapnak, «őt van e^y eset, az egyik munkás 8 órai munkaidőre 2 pengő 80 fillért kap. Tudni kell azt, hogy ezek a 12 órai műszakosak ebédidőt sem tarthatnak, nem érnek reá, hogy leüljenek és elfogyasszák az ebédüket, azért, mert teljesen egy búzámban dolgoznak, ebédidő, megszakítás nélkül, a vállalat nagylelkű és ezért az elmulasztott ebédidőért műszakonkint 20 és 30 fillért ad nekik. Azonnal befejezem beszédem. Ez a helyzet; teljesen nyersen hoztam a Ház elé. Arra kérem a t. kormányt, arra kérem a t. Házat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a magyar bányamunkásság helyzete itt a Ház előtt megtárgyaltassék. Mert mégis lehetetlenségnek tartom azt, hogy amikor a magyar bányák milliárdokat harácsolnak, a magyar bányamunkásságnak ezrei és ezrei rongyokba burkolva járjanak, gyermekeik éhezzenek és maguk is éhes gyomorral töltsék el életük egész idejét. Kérem tehát az intézkedést az ország gazdasági érdekének szempontjából. Mert a helyzet az, hogyha Pilisvörösváron nem sikerül rendet teremteni, nem sikerül a munkásokat megnyugtatni, nem sikerül elérni, hogy a munkások szerény kérelme teljesítve legyen, akkor félő, hogy nem lesz olyan erő, amely azt a kis tüzet, amely most ég Pilisvörösváron, visszatartsa. A pilisvörösvári bányászokat lehetséges lesz letörni, csendőrökkel, szuronyokkal lehetséges beleterrorizálni a bánya mélyébe, de nem az ország érdeke, hogy ez a súlyos kérdés csendőrszuronyokkal oldassák meg. Nyugalmat, békességet csak azáltal nyernének a magyar bányák, ha a pilisvörösvári bányamunkások — szám szerint körülbelül 1700 — ismétlem, szerény kívánságainak eleget tesznek. Éppen azért kérem a t. Házat, méltóztassék az erre vonatkozó javaslatomat elfogadni, tartson a Ház holnap is ülést és a holnapi ülés napirendjére tűzzék ki a magyar bányamunkásság helyzetének kérdéséi. Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Amidőn a magam részéről hozzászólok ahhoz a napirendi indítványhoz, amelyet Esztergályos János t. képviseőtársam terjesztett elő. ezt az indítványt még ki akarom egészíteni és az elnök úr napirendi indítványával szemben a magam részéről azonkívül, amit Esztergályos János igen t. képviselőtársam előterjesztett, javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését 29-én csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsa és annak az ülésnek napirendjére tűzze ki: 1. Kabók Lajos és társai a munkanélküliség esetére kötelező biztosítás törvényének megalkotása tárgyában 1927. máreius 29-én beadott indítványának megindokolását, 2. Várnai Dániel ós társai az ipari és mezőgazdasági munkások életviszonyainak, gazdasági helyzetének megvizsgálására 21 tagú bizottság kiküldése tárgyában 1927. március 29-én beadott indítványának megokolását. Midőn ezt a napirendi indítványt előterjesztem és a magam részéről csatlakozom ahhoz az indítványhoz is, amelyet Esztergályos János képviselőtársam előterjesztett, nem hagyhatok figyelmen kívül két körülményt. Az egyik körülmény az, hogyha visszaemlékezünk ennek a Képviselőháznak megalkotásakor a kormány részéről tett Ígéretekre vagy pedig visszaemlékezünk az igen t. miniszterelnök úrnak arra a nyilatkozatára, amelyet ennek az évnek nyarán, ha jól emlékszem, júliusában, Debrecenben a Bika-szállóban tartott beszámolója alkalma ból tett, akkor nagyon furcsa helyzet az, hogy most a miniszterelnök úr nem az akkor tett Ígéretének beváltását akarja ezzel a Képviselőházzal megszavaztatni, hanem oly indítvánnyal és oly házszabálymódosítással jön, amelyre ennek az országnak semmi szüksége nincs. Ez az ország nem házszabálymódosítást, hanem jogot és kenyeret kér az igen t. kormánytól és az igen t. miniszterelnök úrtól. Méltóztassanak csak visszaemlékezni a miniszterelnöik úr akkor tett kijelentéseire, amelyekben megígérte, az egész ország várta is tőle, hogy ;i parlament őszi ülésszakának megkezdése alkalmával a jog kiterjesztését fogja nanirendre tűzetni és — mint mondotta — a szabadságjogoknak legalább is oly mórtékét fogja hozni, mint a milyen mértékben a szabadságjogok a háborút megelőzőleg ki voltak terjesztve. E helyett azonban nem ez történt, sőt megállapíthatjuk, hogy ez irányban semmiféle intézkedés nem történt, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ellenkezőleg idejön ma a kormány a házszabály módosításával, amellyel lehetőséget akar teremteni arra, hogy noha az orszagban ma már csak egyetlen hely van, ahol a szólásszabadság, ha bizonyos korlátozott mértékben is, de mégis meg van, a szólásszabadságot ettől az egyetlen helytől is elkobozza (Üffíí van! a szélsőbaloldalon.) és ezen az egyetlen helyen is lehetetlenné tegye a szólásszabadság megnyilvánulását. Amikor az egész ország érzi és az egész ország lángol, visszhangzik attól, hogy a békerevizió korszakának el kell jönnie és a trianoni határok megváltoztatására intézkedéseket kell tenni, amikor a külföldön mindenütt, min-
