Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-216

20 Az országgá ülés képviselőházának 2 a házadóleszállító javaslat kapcsán, önkéntelenül és okvetlenül felmerülnek. Eltekintve a szociáldemokratapárt képviselőitől, valamennyi felszólaló képviselő úr elismerte, hogy erre az adóleszállító javaslatra szükség van. Nem is annyira e javaslat elvi kifogásolásával találkoztam, mint inkább azzal, hogy nemes versenyre keltek abban, hogy ezenkívül meg milyen más leszállító javaslatok volnának lehetségesek. Várnai t. képviselő úr azt mondotta, hogy adóleszállításra szükség van, de nem a házadónál. Azért nem a házadónál, mert ez a leszállítás nem szociális; mert vannak más olyan adónemek, ahol a leszállítás sürgősebb. (Rothenstein Mór : A sorrendben van a hiba !) Azt mondották, hogy a sorrendben van. a hiba. Én figyelmeztetem a t. képviselő urat arra, hogy az én itteni működésem bizonyos folytatólagos működés és ne úgy tessék tekinteni, hogy ez az első javaslat, amely adóleszállítást tartalmaz, mert hiszen ugyanennek a kormánynak javaslatára több törvényben s különösen az 1927 : V. tcben egy sereg adóleszállítást iktattunk be törvénykönyvünkbe, amelyek nemcsak a házadóval, hanem mással is, éppen a diffikultált forgalmiadénak és illetékeknek leszállításával is foglalkoztak. Elismerem, hogy talán a leszállításoknál indokoltabb egy szerves egészet képező adóreform, méltóztassék azonban a mi állampénzügyi helyzetünket figyelembe venni, amelyben csak nagyon óvatosan és nagyon megfontolva lehet adóleszállítási javaslatokkal előállni. Egyes képviselő uraknak talán igazuk van abban, hogy más államokkal összehasonlítva, a mi zárszámadásaink olyan feleslegekkel zárultak, amely feleslegek nagyobbak, mint más államokban szoktak lenni. Méltóztassék megengedni azonban, hogy először is ezzel a Wolf képviselő úr által is felhozott szemrehányással szemben fejtsem ki nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) Az elmélet e tekintetben a képviselő úrnak ad igazat. Budgetáris szempontból nem kívánatos, hogy a kormány nagy feleslegekkel dolgozzék. A realitás szempontjából elméletileg lehet kifogásolni azt, ha sokkal többet vesz be az állam, mint amennyit előirányzott. Itt is arra utalok azonban, hogy méltóztassék a mi speciális helyzetünket nézni. Ezt a kormány nem kockáztathatja meg azt, hogy a szanálás után valahogy is újra deficitbe jusson államháztartásunk. Itt tehát a kormánynak bővebben kell méreteznie, mint ahogy méretezhet egy olyan állam, ahol ez nem életkérdés. A deficit normális viszonyok között az államháztartásban nem olyan nagy esemény, amelyen ne tehetné túl magát a kormány, mert egyszerűen módjában van rendkívüli fedezetről gondoskodni. Nálunk az ilyen rendkívüli fedezetről való gondoskodás nem lehetséges. Akadályokba ütközik több szempontból, elsősorban inasának a békeszerződésnek és a szanálás folyamán vállalt kötelezettségeinknek szempontjából. Mert részünkre nem áll nyitva mindaz az út, amely minden más államnak, amely a békeszerződésekkel megkötve nincs, rendelkezésére áll, és amely azelőtt nekünk is rendelkezésünkre állott. I'^z olyan megkötöttségünk, amely lehetetlenné teszi, hogy a mi költségvetésünk úgy állapítassék meg, mint az a képviselő úr is, ismétlem, elméletileg talán helyesen fejtette ki, vagyis, hogy a bevételek szigorú arányban legyenek a kiadásokkal és nagyobb feleslegek elő ne álljanak. Nem tehet eleget a mi költségvetésünk annak az elméleti követelésnek, hogy a rendes kiadásokat rendes bevételekből és a rendkívüli kiadásokat rendes vagy esetleg rendkívüli bevételekből fedezhesse. Nem indokolt tehát az a szemrehányás, hogy mi bizonyos feleslegeket beruházásokra for76'. ülése Î928 november 9rén

} pénteken. dítottunk, mert más eljárás mint ez és a népszövetségi kölcsön maradványainak beruházási célokra fordítása nem maradt, pedig ilyen beruházási célok előttünk voltak és ebben a vitában is éppen azok, akik ezt a javaslatot bizonyos támadásukkal kritizálták, felhoztak egy sere? olyan szükségletet, amelyet éppen csak beruházásokkal lehet kielégíteni. Nincs módunkban az államhitelt olyan mértékben igénybe venni, amilyen mértékben normális viszonyok között egy állani azt a hitelt feltétlenül igénybe vette volna. A kormánynak gondoskodását képezi, hogy elháríttassék ez az akadály, amely a mi normális gazdasági fejlődésünknek akadályát képezi, amely lehetetlenné teszi, hogy itt a magángazdaság olyan mértékben szanálódjék, amilyen mértékben szanálódott az államháztartás, amely lehetetlenné teszi, hogy legelsőrendű állami beruházásainkat megfelelő időben és megfelelő tempóban eszközöljük. Kell, hogy meggyőzzük azokat, akiktől ma függ az, hogy mi ilyen állami kölcsönt felvehessünk-e vagy sem, meggyőzzük érvekkel, meggyőzzük a mi tisztességes szándékainkkal, a mi jóakaratunkkal, a mi életszükségleteinkkel és meggyőzzük azzal, bogy rámutassunk árrá, hogy európai érdek az, hogy ez a csonka ország legalább gazdaságilag megfelelően kielégíttessék, s hogy ez az akadály elháríttassék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Méltóztassék azouban megengedni, hogy addig is, amíg ez a gyökeres módszer rendelkezésünkre áll, legalább azokban a részekben, melyeket okvetlenül halaszthatatlanoknak minősítünk, más eszközökkel is gondoskodjunk a halaszthatatlan szükségletek kielégítéséről. Ami azt a kérdést illeti, hogy vájjon szociális-e ez az adómérséklés vagy pedig nem, méltóztassék megengedni, hogy azon világnézeti különbség folytán, amely elválaszt Várnai Dániel képviselőtársamtól, ne menjek bele annak vitatásába, hogy vájjon ez a háziuraknak adott ajándék-e éa hogy vájjon egyik vagy másik,szükséglet inkább szociális vagy pedig kevésbbé szociális-e mint a lakás. Az én nézetem szerint a lakáskérdés megoldása tekintetében úgy Várnai Dániel, tui

tit Malasits képviselő urak és a többi felszólalók is engem csak megerősítenek érveikkel, mert annyira bebizonyították, hogy ez ma a leghalasztbatatlanabb kérdések egyike, hogy én az ellenérveikkel nem ineggyengítve, hanem inkább megerősítve látom a kormánynak azon elgondolását, hogy ebben az adott időpontban a házadómérséklésröl szóló törvényjavaslat előterjesztését tartotta a legsürgősebbnek. (Helyeslés a jobboldalon esta középen.) A legnagyobb mértékben szociális törekvése ez a kormánynak. És ha elméletileg igaza van is Várnai Dániel képviselő úrnak abban, hogy a háztulajdonosok bérlőikre rendes körülmények között átháríthatják a házaikra kivetett adót, ha teliát ennek igazságát bizonyos mértékig el is fogadom, — gondolva különösen arra az esetre, ha abban a helységben vagy városban nines megfelelő lakás és kvázi monopolisztikus helyzetben vannak azok, akiknek bérbeadandó lakásuk van, mert ebben az esetben feltétlen bizonyossággal átháríthatják a házadót — akkor is tény az, hogy a kormányt éppen az vezette ennek a törvényjavaslatnak sürgős beterjesztésére, hogy most van az a kivételes időpont, amikor az adóleszálJítás teljes mértékben azoknak válik előnyére, akik nem háztulajdonosok, hanem bérlők. Ha a háztulajdonosok intéznének támadást ellenem a miatt, bogy miért nem hoztam ide ezt a javaslatot máskor, erre nehezebb volna nekik felelnem, mint amilyen nehéz felelnem a t. képviselő uraknak erre az érvére ; mert ha valaha, akkor ebben az időpontban ez nem a háztulaj-