Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-216
Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése T928 november 9-én, pénteken. JA rendelkezésekben meg van állapítva, hogy különböztetni kell rossz- és jókarban levő házak között, a valóságban azonban sokkal nagyobb a különbség a rossz- és jókartan lévő házak haszonértéke között, mint ahogy az a törvényben kifejezhető volna és mint ahogy a 20.000 számú utasításban foglalt táblázat is megállapítja. Ezek a kisemberek, akik kétségkívül a legszegényebb osztályhoz tartoznak, feltétlenül segítségre szorulnak, s ezek érdekében szükségesnek tartanám, hogy amennyiben az államkincstár anyagi érdekei megengedik — mint az előttem szóló Kiss István igen t. képviselőtársam is említette —, olyan könnyítéseket adjanak nekik, amelyek teljes mértékben megkülönböztetik őket a többi házadóalanyoktól. Szerény nézetem szerint a legrosszabb karban, úgyszólván nyomorult állapotban lévő viskók tulajdonosait legméltáuvosabb lenne a házadó fizetésének kötelezettsége alól teljesen mentesíteni. örömmel kell üdvözölnöm a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, mely szerint a kis- és nagyközségben befolyó házadó bizonyos részéből «Községek segélyezési alapjá»-t létesíti. Ez az intézkedés arról tanúskodik, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr közvetlen közelről ismeri a községek nehéz helyzetét, azt a szomorú állapotot, hogy községeink legnagyobb része — különösen éppen a legkisebb községek legszük-egesebb kiadásaikat is csak a legnagyobb megerőltetéssel tudják fedezni ; ismeri azt, hogy milyen nehézségekbe ütközik e községek költségvetésének összeállítása a gyakorlatban, hiszen a község a legnélkülözhetetlenebb szükségleteit sem bírja kielégíteni az 50%-os pótadó keretében, amely, hogy magasabbra nem emelkedik, annak csak az idevonatkozó törvényes rendelkezés szab korlátot. Rendkívül méltányosnak és igazságosnak kell mondanom a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését azért is, mert segítségére megy azoknak a községeknek, amelyek a mi szerencsétlen klimatikus viszonyaink következtében előre ki min számítható elemi károknak vannak kitéve. Különösen ^az utóbbi években tapasztalhattuk, hogy a fagykárok, jégkárok, a szárazság és egyéb, a rendellenes időjárás folytán mutatkozó károk milyen jiagy mértékben sújtották nemcsak a föl dm í velessel foglalkozó adózópolgárokat, hanem hogy milyen nagy hátrányt jelentett ez egyes községekre nézve is, amelyeknek előirányzott bevétele az adófizető polgárok részére adott adókedvezmények következtében nagymértékben csökkent, Ezért tehát a lehető legnagyobb mértékben méltányosnak kell mondanom ezt az intézkedést, amely e Ppen a falusi földmívelő községeknek siet segítségére akkor, amidőn azoknak a segítségre éppen a legnagyobb szükségük van. A községi segélyezési alappal kapcsolatosan meg kell itt emlékeznem egy nagyon fontos kérdésről. A törvényjavaslat indokolása nagyon helyesen állapítja meg, hogy az általános keresetiadónak a községek részére történt átengedése nem hozta meg azt a kívánt eredményt, amelyet meg Kellett volna hoznia ; különösen nem hozta meg e zt a legkisebb és a legnehezebb anyagi helyzetűén lévő községeknél. Való igazság ez, mert hiszen az általános keresetiadó átengedése voltaképpen a lehető legnagyobb aránytalanságokat szülte az G ßyes községek között. Vannak olyan községek, ^e különösen váro>ok, amelyek a keresetiadó ml y tán nagy jövedelemhez jutnak, így az olyan községek, ahol ipartelepek vannak, kisiparosok j-mek nagyszámmal, (Madarász Elemér: Főldbérv• n i Va nimk !) ahol kereskedelmi, fa termelővállalat, vagy nagybérletek vannak. Az ilyen Községeknek vagy városoknak nagy jövedelmi mrrasát képezi a keresetiadó. Ilyen községekben pótadó alig van, némelyikben nincs is ; ha van, akkor is csekély. Az ilyen községeknek a folyó kiadások fedezése után esetleg még befektetésre is marad. Ezzel szemben a községek nagyrésze — és pedig főleg a földmíves lakosság által lakott községek — nagyon súlyos helyzetben van. inert hiszen ott legfeljebb egy-két szatócs vagy kocsmáros fizet keresetiadót, esetleg a falusi kis cinész, kiknek keresetiadója édes-keveset jelent a községi háztartás javára. Ezekben a községekben súlyos pótadó alatt nyögnek az adófizető polgárok ; itt befektetésekre nem gondolhatnak, még a folyó kiadásokat sem tudják fedezni. Meg kell tehát állapítanom, hogy a keresetiadónak a községek részére való átengedése — a mellett, hogy az állam részéről egy nagy Összegű jövedelmi forrást jelentett — tény, eg nem érte el célját, mert míg az egyik község nagy ajándékhoz jut ezáltal, addig másik kisebb, szegényebb községnek ebből semmi haszna nincsen". Akkor, amidőn azt látom tehát, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr a legteljesebb megértéssel viseltetik az ország adófizető polgársága iránt, amiről tanúságot tett az előttünk fekvő törvényjavaslat beterjesztésével —, tanúskodik erről annak indokolásával is — akkor arra kell kérnem, hogy tegye vizsgálat tárgyává ezt a kérdést és fontolja meg, vájjon nem volna-e célszerű a mai állapot helyett, annak az elvnek fenntartásával, hogy az általános keresetiadó a községek háztartásának fenntartárára szolgál, ezt az adót nem közvetlenül azoknak a községeknek átengedni, melyekben véletlenül a keresetiadó alanyai 1 knak, vagy ahol azoknak székhelye van, hanem a keresetiadót éppúgy, mint a házadó egy ré-zét, a községi segélyezési alapba befizettetni és abból azután aránylagosan szétosztani az összes községek között a szerint, hogy milyen mértékben vannak azok rászorulva, avagy, ha ez valamely okból nehézségbe ütközik, úgy legyen szíves megfontolás tárgyává tenni azt, vájjon nem volna-e megoldható a kérdés úgy, amint ezt hivatali elődje is megoldani óhajtotta, amiről itt a Házban is kijelentést tett, hogy t. i. a keresetiadó helyett esetleg valamely más adó engedtessék át a községek részére, olyan adó, amely aránylagosaboan oszlik meg az összes községek közt. Ilyen adóként mutatkozik esetleg a házadó is, amely egyidőben tervbe volt véve a keresetiadó helyett leendő átengedésre. T. Képviselőház ! Ismételten, örömmel kell megállapítanom, hogy az előttünk fekvő javaslat legteljesebb mértékben szolgálja az ország adófizető polgárságának érdekeit és azt is, hogy a javaslat beterjesztésével az igen t. pénzügyminiszter úr bebizonyította azt, hogy minden tekintetben rászolgál arra a bizalomra és arra a szimpátiára, amellyel őt nagynevű atyjának székében a magyar közönség üdvözölte, s ez jogos reményeket nyújt arra, hogy remélhetően hosszú hivatali működése alatt az adófizető polgárság érdekében leendő hasznos alkotásoknak egész sorával fogja megajándékozni hazánkat, A törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Kíván még valaki szólni í (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt hálás köszönetet mondok azért, hogy a szőnyegen fekvő javaslatomat annyi objektivitással méltóztattak tárgyalni és hogy olyan nagy színvonalú vitára méltatták azokat a részleteket, amelyek, ha nem is szorosan az ebben a törvényjavaslatban szabályozott kérdéseket illetik, de illetik azokat a problémákat, amelyek minden adóleszállító és különösen
