Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-224

246 Az országgyűlés képviselőházának 224. ülése 1928 november 23-án, pénteken. lag kis időköz állott rendelkezésre, odatörekedtek, hogy azok a munkások, akiknek aztán a dagasztáshoz kellett kezdeni, legyenek ott már 5 órára és így már 5 órakor elkezdődött az a hajsza, amelyről azt állítják, hogy ez a fő ok a annak, hogy a mi süteményünk roszszabb, mint a bécsi sütemény. Itt sok mindenféle felfogásbeli árnyalat Lehetséges; eddigelé minden elfogulatlan einltcr igazat adott nekem abban, hogy nem lehet fenntartani egy olyan intézkedést, amely azt okozza, hogy anyag romlik meg (Ügy van! Ügy van! jobbfclől és a középen.) és az az ember, aki az anyagot meg akarja menteni, kollizióba jön a törvénnyel. Ennek természetes következménye volt először egy óriási ellenőrző rendszer kiépítése: vegyes bizottság, stb., stb. a konkurrenciának folytonos áskálódása, (Perlaki György: Ügy van!) besúgások, szóval olyan helyzet, hogy a végén már minden péket be akartak csukni és özönével jöttek a kérések, hogy valamilyen amnesztiát eszközöljünk ki, mert elvégre lassankint fogságba kerül az egész pékipar. (Derültség jobbfclől.) Én I. Ház, értein, ho.-y darázsfészekbe nyalok bele és kényelmesebb álláspont lett volna azt mondani: a törvény törvény, ezen én nem tudok változtatni, de én azt láttam, hogy itt olyan összeütközés van az élettel, hogy okvetlenül bele kell nyúlni ebbe a kérdésbe. (Helyeslés jobb felől ) Ho ;y nem fogok ezzei közmegelégedést kiváltani, azzal tisztában voltam, de azt. amire fősúlyt helyeztem, tudniillik a dagasztási periódus kitolását, okvetlenül szükségesnek tartom (Helyeslés jobbfclől és a középen.) és tulajdonképpen ezért hoztam ide ezt a törvényiavaslatot. De megy ez még tovább is, méltóztassanak csak figyelemmel meghallgatni a további fejleményeket. Annak, hogy a dagasztási a törvényjavaslat egy órával korábban megengedi, természetes következménye, hogy több munkást zavarunk meg az éjjeli nyugalmában. Éppen azért nagyon szigorú revízió alá vétettem, amenvnyire az emberileg lehetséges, megállapítsuk a munkásoknak azt a minimumát, amely ehhez a dagasztási munkához szükséges. Én természetesen nem tekintem magamat csalhatatlannak, lehet, hogy egyik-másik szám talán korrekturára szorul valamikor, de amennyire ez emberileg lehetséges, mégis igyekeztünk megállapítani azt, hogy csak minimális munkás-számot vigyük be, mert én is azon az állásponton vagyok, hogv az éj'eli nyugalmat a munkásnak lehetőleg biztosítani kell. De amint más Iparágakban is az éjjeli munkának feltétlenül szükségessége mutatkozik, azt hiszem, ebben az esetben is több dagasztómunkásnak beállítása teljesen megokolt, javítani fog a viszonyokon és azt hiszem, ennek a sok mindenféle vétségnek és az ebből folyó intézkedéseknek talán végét fogja vetni. Amit tehát tulajdonképpen rendezni akartam, ez a második bekezdése ennek a törvényjavaslatnak, amely megengedi a dagasztásnak korábbi kezdését és azután bizonyos munkásszám beállítását. Az eredeti törvényen egyébként semmit sem akarok változtatni, nincs is változás, csak a bizottsági tárgyalás folyamán elfogadott indítvány révén egy további változás állott be. Nekem ugyanis az volt a felfogásom, hogy a törvényen csak azt változtassuk meg, ami leginkább ellentétesnek mutatkozott az élet követelményeivel és ez a bizonyos dagasztási periódus kitolása. Csak azután következett az igazi kálváriája ennek a kérdésnek, mert eltekintve a szociáldemokratáktól, akiknek kontra-érvelését egészen természetesnek tartom, — nem politikailag természetesnek, hanem azért, mert az az ő egész világfelfogásuknak következménye — az, aki nincsen ez által kötve, azt hiszem igazat ad nekem és igazat fog adni itt a Házban, hogy a munkaidő kitolása meg van okolva. Most jön a tulajdonképpeni üzleti érdekek összeütközése. Egészen őszintén meg kell mondanom, hogy mik voltak azok a tapasztalatok, amelyeket szereztem. Először is jöttek a fűszerkereskedők, akik 4300-an vannak a 300 pékkel szemben és azt mondották: a fűszerkereskedőket úgyis fenyegeti a konkurrencia minden oldalról, az utcai árusítás, a cukorkások és így tovább; ha most megmaradunk e mellett a hétórai elszállítás mellett, a pékeknek pedig meg van engedve a korábbi árusítás, akkor a pékek velünk szemben óriási nagy előnyhöz jutnak. Hogy rámutassak az igazságra, ki kell jelentenem, hogy a pékeknél a korábbi árusítás azért van megengedve, mert hiszen a sütemény nagyon különböző fajtájú, nem mind egyszerre kerül ki és így annak, aki elkészíti azt a süteményt, az eredeti törvény megadta azt az előnyt, hogy abban a mértékben, amint a sütemény elkészül, azt el is adhassa. A füszerkereskedők erre azt mondották: igen ám, csakhogy igen sok pék vajat is kezd árusítani, tejet is kezd árusítani és így nekünk óriási és igazságtalan konkurrenciát csinál, tehát az elszállítási időnek valamivel korábbra való tételét kérjük. A gyáripar pedig azzal az érveléssel jött, hogy ő tökéletesebb eszközeivel bőségesen el tudja készíteni a süteményt azalatt az idő alatt, amely eddig is rendelkezésére áll és ígv a publikumot korábban tudja kiszolgéini. A pékek meg természetesen avval jöttek, — és itt nagvon sok kisexisztenciáról van szó — (Ügy ran! Úgy von! a jobboldalon.) hogyha most elesnek attól a kis előnytől, amelyben eddigelé részük volt és a nagyipar rávetheti magát a publikumra, ők pedig vissza vannak fojtva, ennek az a következménye, hogy ez a törvény burkot köt a nyakuk körül, amely megfogja őket fojtani. Mélyen t. Ház! Kétéves miniszteri gyakorlatom alatt tapasztaltam, hocry amikor ísy felmerümek az exigenciák, akkor természetesen niecrvan^ak a túlzások is. (Ûgv van! Ügy van! a joboldalnn és a középen.) Az egyik sem áll szà^sznzaléki«-. a más'k sem áll . srázszá^lékig és itt bizonves kiegyenlítést kell találni. Amikor tehát a bizottsági ülésen egyhangúlag felhangzott az a követelmény, hogy egy félórát engediünk, én azt azért nem elleneztem, mert a sütők a munkaidőnek korábbra tétele által bizonyos előnyhöz jutnak; ez tagadhatatlan. A pékek a postafordultával bekövetkezett dermtáció alkalmával természetesen azt mondották, hogy nem nyernek semmit, pedig amennyire emberileg^ meg^ lehet állapítani, mégis bízonvos nvereséggel jár ez. Bár elismerem. Csik képviselőtársamnak azt az ellenvetés'''t, hogy nem egészen logikus a jelenleiri megoldás meri e/, eltérés az eredeti törvényhez kénest ott. ahol én azt az eltérést azelőtt nem is 1-crestem. mégis belementem a dologba, mint kiegvenlítéshez hozzájárultam, nem elleneztem. Most megint komplikálódott a dolog. Vizsgálatokat végeztek ezután a minisztériumban, hogyan áll tulajdonképpen most a sütemények elkészítésének kérdése és akkor megint laboratóriumi kísérlet — én csak annak nevezhetem, nem holmi statisztikai adatgyűjtésnek — azt mutatta, hogy körülbelül háromnegyed hét az